Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-04-21 / 16. szám

1917. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 124 paplakában és iskolájában. A mai Németorságot — és nemcsak annak protestáns részét — nélküle el sem képzelhetjük. S históriai nagysága dacára rendithetetlen hithüségénél fogva mégis ,.

unser Herrgotts blinder Gaul"-nak mondotta magát, Erős német nemzeti karaktervonásánál és óriási hatásánál fogva Walther szerint a Siegfriedek, Árminok, Nagy Frigyesek, Blücherek, Bismarckok és Vilmosok Walhallájában van a helye! Egyetlen a maga nemében e vallásos prófétának Isten iránti engedelmessége és annah forrása, Istenben vetett hite és bizodalma. Kevés ember, még Augusztinuszt sem kivéve, tudott ugy imádkozni, mint ó. Melanchthon beteg ágyánál és a Tvormsi birodalmi gyűlést megelőzőleg valósággal viaskodott a maga istenéuel. „Erős várunk" s „jó fegyuer és védelemnek

1' mondja Istenét, a kinek „tanácsára és végzésére" bizza minden dolgát. Istenfiuságából kiküszübölt minden dologi elemet s csak a személyes szent szeretetet és bizalmat hagyta meg benne. Az ő ismert „daca" is ebben találja meg magyarázati alapját. .,Treu und fest" érzülete és jellemszilárdsága szülte meg Hantban a kategorikus imperativust és Fichtében a porosz kötelességtudatot. Az'ilsten szerinte minden mindenekben, ugy az élet örömeiben, mint annak háborúságaiban, szorongattatásaiban és zivataraiban, a melyeknek oly örökéletű énekeket szerzett. Semmi sem volt benne a forradalmárból. Az elméleti ős gyakorlati libertinizmusból vagy a testi élet szabadságából, — bár erősen lakozott benne — és ez magyarázza meg hőslelkü bátorságát — különös isteni elbizakodottságának érzete és tudata. Uan-e alázatosabb kijelentése annál, hogy „követői ne lutheránusoknak, hanem heresztyéneknek neuezz_k magukat. Egész élete élő tiltakozás a kényelemszeretet vagy külső jólét ellen. Még a fejedelmi erőszakosságnak keresztyén megadással való tűrését is tanusitotta. Élete egyenes ellentéte a dämoni nagyravágyásnak, az erőszakos állami és egyházi nagyravágyásnak, a brutális pusztításnak és a testi örömök epikureus élvezésének, a mivel még máig is — Walther szerint „a római morál torzszülöttjeként" — modern pápás életirói uádolják. Tiszta uallásos lelkületét csak a Pálé multa felül. Nemtelen motívumok akaratéletét sohasem vezették, még akkor sem, ha „ördögöt, törököt vagy pápát" támadott. Jóakaró barátai közönségesen három hűséges szolgálatát emlegetik, u. m. Németországnak Rómától való felszabadítását, s a hultura és a szellem szabadságát. Erő« német nemzeti érzése kétségtelen. A német vallásosság mélységeiből született meg az ő erős hite s újította meg kora vallásoserkölesi élet- és világfelfogását a reformátió müvében. Német népének irta meg „a német nemesekhez" intézett reformátori müvét s neki fordította le bibliáját és szerezte egyházi énekeit. Ugy szerette „test szerint" német népét, mint akár Jézus Jeruzsálemet és Pál Izraelt. De népe ügyét soha sem azonosította isten ügyével, Németország felett állott nála a keresztyén emberszabadság s a pápaságtól való szabadság fölött a bűntől és a lelkiismereti aggodalmaktól való szabadság. A pápaságtól való felszabadulás nála csak eszköz volt egy magasabb vallásos erkölcsi cél: a ker. emberek és népek lelkiismereti szabadsága szolgálatában. De a hultura szabadsága is csak másodrendű erkölcsi jó Luthernél. Nem volt kulturhős a szónak mai modern értelmében véue, sőt Nietzsche kulturellenes célzattal uádolja. Derült optimista érzékkel uiseltetett a uilág, mint isten müuéuel szemben és ezzel jó lelkiismeretet adott a ker. emberek és a kulturális javak müveléséhez. Az istenhez való változtatott szeretetviszony nála és a reformátió müvében a világhoz való viszonyt is gyökeresen átalakította. Minden becsületes munka az anyagi és szellemi világban szerinte valódi istentisztelettel és szolgálattal azonos. Azért is elfordult a kényelmes kontemplativ kolostori élettől. Végül — mint Schiller a ^német fejedelmi költő — az egyéni szellem, az emberi értelem felszabaditóját is tisztelik és ünneplik sokan Lutherben. De ez sem az egész, s nemis a legfőbb, a mit Luther akart. Csak bizonyos határig vonható párhuzam Cartesius Cogitó-ja és Luther megigazulás elve között. Más a keresztyén embernek vallási és tudományos szabadsága. Mi több, az u. n. „autonom" értelemben és akaratban az Istennel szemben „a pelagianizmus s az enthuzianizmus ősi bűnét s minden eretnekség és pápaság eredetét, erejét és hatalmát" látta. A természetes értelem és akarat szerinte nem vezet az istenhez és a Krisztushoz, hanem esak a hitnek jóra ualó szabadsága. Autonom értelem és akarat istenünkhöz ualó uiszonyunkban Luther szemében csak rajongás. E megtisztult uallásos erkölcsi hit- és életuiszony, mint a kegyelem uiszonya Luther egyik legnagyobb reformátori alapgondolata, s ez a reformátiónak is sarkalatos alapelue. Hogy Luther a maga küzdelmeiben és uiaskodásaiban nem mindig uolt tárgyilagos, objektiu éruekkel harcoló, azt Walther Luthermüue is elismeri. Korának gyermeke uolt ő is, de esak abban az értelemben, a mint János uagy Pál apostol a korabeli zsidósághoz, és Augusztinusz