Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-03-25 / 13. szám

XII. év. Budapest, 1916 március 97 11. szám. v méltó, tes; etésénél EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai kiilöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő t£S FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJI>0X03: NOSZKO ISTVÁN rákoskeres<tu*ri lelkés/.. FÖJH IN-KATA KS \ K SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL á,«falvi esperes-Wk-'s/. kiskéri lelkész. cinkutai lelkiMu. DU5ZIK LAJOS. GÖ/AÖRY JÁNOS szatmári leikés«. eperjesi fftiryni. iyaxuatri Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre Félévre Egyes szám ára küldetések «« palyáza ok áisi; fejrész olda .... . 40 K Állandó hir<1«i4<<AK,nit

>t>'' vezes szorio' 14 K 7 K 40 f TARTAtOMJEQyZEK : VEZÉRCIKK: Fetisizmus^é, »agy diuat ? - szikla - A gádarosi eset, Ikafalui Ijászló Áhos és a szentesi bépes, uagy a felügyelő UP kocsisa. Horémusz Pál, — Beléiet. — Pálgázatok és hirdetések. Fetisizmus-é, uögy diuat? fl mint a föld hevesebben kezdett inogni, rázkódni az emberek lábai alatt, a lelkek két kézzel nyúltak fel a magasságok felé s keresték a Változhatatlant. Uj varázs szállott az avult énekekből, elmosódó imaszavak lelkünket rázták meg, tartalmat nyert a templomok, szószékek tulismeros terminológiája. Mikor látom azt a szószékeink alá — gyülemlő sokaságot, mikor a templomajtóknál a bibliai vámszedő oly sokszor jelenik meg örökké megujuló alakja keresve lelke sajgó sebére egy csöppnyi balzsamot, keresve — alázatos fejét föl sem emelve — azt a hatalmas kezet, kibe megfogózzék, az András kérdése tolul ajkamra: „Hol veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek?" .... Hol veszünk annyi erőt, hitet, reménjt, hogy ezekbe a sóvárgó lelkekbe átömlesszük? Ma kémény próbára vettettünk. Teljesítő képességünk megméretik. A templomokba nem kell hinnünk az embereket; bátran leszerelhetjük harangjainkat: jönnek meg-megroskadua, égő szomjúságtól gyötörve, jönnek, hogy letelepedjenek az élet forrásvizénél . . . A templomok felé vezető uton ott áll, mint virágos kertben a esomorika, — a babona. Sokan a virág helyett ezt szakitják le. Mágikus, természetfölötti hatalmak sejtése ébredezik a magasságokba nézni nem tudó ,és nem merő, gyenge szemű lelkekben. Egy uj^ keresztyén fetisizmus költözött be a túlhajtott szabadelvüségéuel kérkedett korunkba. Kopogtassunk esak be a kórházakba . . . Menjünk csak végig az ágysorok mentén, a varázslat-hivésnek egész csilingelőesengő muzsikáját verik ki a beteg hősök nyakában függő Mária-érmek, amulettek, „megszentelt" emlékeeskék .... Egész panoptikuma a torzult, bénult, elnyomorodott istenhivésnek. Bár fáj a lélekkel űzött minden lelkismeretlen szembekötősdi-játéknak látása, de egy roszszul értelmezett lojalizmus megtiltja, hogy e fájdalmunkat megüzenjük annak az egyháznak, mely az ördögűző Krisztus szelleme ellenére igy sáfárkodik a reábizott kincsekkel, de viszont nem elég a szó, melyet ismerek, nem elég arra, hogy kiirjam, elmondjam azt a keserű fájdalmat, mely annak láttán szorongatja szivemet, hogy a mi népünk is visszahanyatlik a babonahit salakos — iszapos mélységébe. Leánykáink Mária-érmeket viselnek nyakukban, melyet a jó katholikus nagynéni karácsonyi ajándékul küldött. Katona-fiaink megfeledkezve vallásuk férfias szelleméről, megfeledkezve az istenfiuság nagy méltóságos jogáról: az Istennel való gyermeki bizalmas viszonyt súlyosan megsértő, sőt azt széttépő reszkető babonahittel nyakukba akgatják a kórházi ápoló nénék tukmálta „szent" érmeeskéket. Tisztelet és beesülés a kivételeknek, de a kis szentelt pénzecskék gyógyitó, megmentő hatalmának hite ott reszket — lobog a kórházak nehéz levegőjében, ott a fedezékek nyirkos párájában, mert ott van a — lelkekben, a gyönge, férfiatlan, csekély keménységű lelkekben. Arról most nincs mit beszélnünk, hogy nevelnünk kell a népünket arra az igazi evangéliumi hitre, mely ott lüktet a „sem élet, sem halál el nem szakithat az Isten szeretetétől," vagy „halál, hol a te hatalmad?" apostoli szavakban, ma — érezzük — tennünk kell valamit, az amulett-kultusz, a szentelt érem-fetisizmus ellensúlyozására. Diuat lett a jelvényviselés. Katonatisztjeink sapkája peremén egész kollekciója tarkállik az érmeknek, jelvényeknek. Hangsúlyozva mondanám: tisztjeink sapkáján. Igen. A legintelligensebb fők és az analfabéta lélekszegények talál-