Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-03-04 / 10. szám

XII. év. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű pó&tai kiilöemény, a hirdetések S/'övoge és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (•Pest megye) külöenöő. t§9 i9 Megjele nik heten-ként epv ivern A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára .. 40 f U-i: (iet.ések es palyásMuob ánii; ügész oldal 40 K Állandó tairdetísskiiiie^e yeze-s szánul TARTALOMJEGygÉK : VEZÉRCIKK: Idők jele. — keányneuelésünk kérdéséhez. M. - A katonáskodó fanitók helyettesítése. Éder József. — Innen-onnan. Irodalom. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJ

DONOS: NOSZKÓ I5TVAN rák-oskeresztii-ri lelkes/.. FŐ*UNK ATA K-s \ K : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL itrt'alvi esperos4e4k-sz kiskéri lelkész. oinkotai leLkfts«. DUSZIK LAJOS GÖnÖRYJA-NOS szatmári lelkész. eperjesi főnyin, ij/az^ató. Idők jele. Ikafalvi László Ákos Feldoboly községének róm. kath. vallású jőbirája, Kézdivásárhelyről jövő értesítése szerint a „M—g" e. napilapnak, ritka cselekedetet müveit. Mikor a múlt év végén besorozták, végrendelkezett, és 60 kataszt. hold földjét és házát elhalálozása esetére a feldobolyi református lelkészre hagyta a következő megokolással: „Én katholikus vagyok; egyedüli katholikus a reform, vallású Feldoboly községben, mégis engemet választott a község főbirájául hosszú időn át. Nem nézte vallásomat; — ez a személyt nem válogató szeretet — bár sajdí vallásomat el nem hagytam, érzésben és gondolkozásban reformátussá tett. Ilyen vallásfelekezetet támogatni szent kötelesség, fí reform, egyházak Magyarország győzhetetlen várai és annak kapitányai a lelkészek, kik közül soha egy se lesz a haza ellensége; akikről a hazö soha nem gondoskodott; mostoha kezekkel mért. Nekünk a népnek kell hát az állam hibáját jóvá tennünk, mert ha a kálvinista lelkészeket legalább olyan helyzetbe tudjuk emelni, mint más vallásfelekezetek, ahol az állam kenyeret, kalácsot, nem morzsaléhot szór, mint az ég madarainak, akkor nyomban száz esztendőt rohan előre magyar hazánk. Akarom, hogy hagyományozott vagyonomba se egyház, se állam ne avatkozzék, jövedelme fölött ne rendelkezzék. Ugy akarom, hogy mostani jövedelme meg ne esorbittassék. Azért akarom igy, hogy ne emberek, de valóban Isten szolgája lehessen, mert csak az a lelkész lehet a szabadság vára, igaz katonája, aki fölött nem emberek, de Isten uralkodik. Nagyatyám a szabadságharcokban koplalva gyűjtötte vagyonomat. Emlékének áldozok, mikor a magyar szabadság egyik katonájának hagyományozom." E fenkölt gondolkozásra valló hagyományozási okiratból kettős tanulság vonható le: az egyik az a mély megbecsülés, a melyet a müveit lelkű r. katholikusoknak érezniök kell a nem személyválogató protestantismus iránt egész addig a fokig, mint ahogy érezte és vallja Ikafalvi László Ákos is, a midőn tartózkodás nélkül jelenti ki, hogy ő lelkében már régen protestánssá lett. A másik tanulság egyaránt illeti a müveit r. kath. és prot. világi vezető -elemet. Be kell látniok, hogy az evang. papságot lent és fent egyaránt méltóbb, méltányosabb anyagi helyzetbe juttatni — az ő kötelességök. Nem járja az, hogy 18002000 k.-ás éhbéreken tengődjenek továbbra is azok, a kiknél nyomorúságosabban ma Magyarország egyetlen hasonqualifikátióju tisztviselője sincsen do-