Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-12-02 / 49. szám

XII. év. 49. szám EGYHÁZI ES ISKOLÁI HETI? A lapot szeflemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pósfai küldemény, a hirdetések szöVege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő; ES FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJ DONOS NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri leiké?/,. FÖ*lINKA-TAltSAK SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATN1CZKY PA.L ág-falvi e.sneros-kiiki's/, kiskéri lelkész. cinkotai lelkes* PUSZIK LAJOS GÖAÖRY JÁNOS . <atmári leikés«. eperjvst főgyin íya^yötó I Megjelenik netenként epv iven A lap ára : I Egész évre 14 K í Félévre 7 K ! Egyes szám ára 40 f fcfcmletesek es paiyáíH ion hi»h bgész olíla, . éu K ujegH: yefc.es sa >ri n Allíijaiiű Mr<le'a*eii) TARTAüOMJEQyZBK : VEZÉTÍCIKK : Háborús áduenf. Jahn Jakab. — A kertészkedés felkarolása. Ifj Korén Pál. - Jelentés. Vitális Qyula. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. Háborús áduenf. (Róma Xlll, 1-214.) Ismét beköszöntött az ádventi komoly időszak; immár a harmadik a világháború zivatara között. Ki veszi tőlünk rossz néven, ha hiányzik nálunk a szokásos ádventi öröm és lelkesedés, ha a hozsannát csak tétovázva, kétkedve és csüggedten mondjuk ki; ha ádventi örömünket elfojtja a világháborúban tapasztalt erkölcstelenségek és bűnök özöne feletti keserűség. flvagy volt-e valaha nagyobb szüksége az emberiségnek az apostol ádventi intésére, mint épen most? Mutatkozott-e valamikor az emberi gyarlóság és bün félelmetesebb és kétségbeejíőbb alakban, mint épen válságos napjainkban? flz apostol által emiitett bűnök : tobzódások, mértéktelenségek idéztek-e elő valamikor nagyobb rombolást és felfordulást, mint épen e rémséges világháborúban? Gondoljunk csak a legutóbbi oláh orvtámadás hajmeresztő eseményeire, mikor a szó szoros értelmében tobzódások és részegségek között mészárolták le a románok védtelen erdélyi testvéreinket] És gondoljunk csak vissza mindama hasonló embertelenségre, melyet a háborús krónika két év óta feljegyzett az európai civilisatio és a Krisztus evangéliumának dicsőségére 1 Ne áltassuk tehát magunkat, lássunk tisztán I A háború nem növeli a hitet, nem növeli az erkölcsöket; ellenkezőleg a nemzetközi anarchia a maga brutális jogsértésével, ármányával, a háború a maga embertelen vérengzésével és kegyetlenségével megrendíti a haza határán belül is az erkölcsi jóban való feltétlen hitet. És vájjon a katonai és polgári élelmezések, árdrágitások, a mammonimádás, a mértéktelen uzsora és hasonló visszaélések nem-e a sötétség megdöbbentő jelenségei? A napi lapok tudósításaiból meggyőződhettünk róla, hogy a magas kormány és a közigazgatási tisztviselők minden éber figyelme és szigorú ellenőrzese dacára mindenütt találtatnak jelentékeny számmal oly elvetemült emberek, a kik kerülik a tisztességes emberek járta világosság útját és mialatt hős vitézeink ezer veszedelem között vérüket ontják a hazáért — a sötétség lovagjai zsebüket tömik — a halál aratásából. És a sexualis morál terén nem tapasztalunk-e épen a háború folyamán lesújtó, arcpirító jelenségeket? A híres Páris, mely béke idején is vezetett a 6-ik parancsolat elleni bűnök sötétségével, nem volt-e kénytelen az erkölcsrendészetét megszigorítani és a nyomorgó és bujdosó ártatlanságot megvédelmezni a prédára leső bujálkodás ellen? És nem szemléljük-e a nyers erőszak, a