Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-11-25 / 48. szám
'1816 EVANGELIK US - ŐR ÁLLÓ Iskolai éunyiíó. Első szavam a püspök ur őméltóságához intézem őszinte tiszteletemnek és hálás köszönelünknek adva kifejezést, hogy a jelen alkalommal is megjelenvén közöttünk évnyitó ünnepünket jelentőségében és értékében emeli. Második szavam a szeretetnek és örömnek szava, amelylyel kedves kartársaimat üdvözölhetem az uj iskolai év küszöbén, holott is újból megkezdhetjük tanitói s neuelői munkánkat ott, ahol azt a mult év végén elhagytuk. Szeretettel és örömmel üdvözöllek kedves ifjak, kik itt összesereglettetek, hogy theologiai tanulmányaitokat folytassátok és elvégezzétek. Alma materünk tárt karokkal fogadja kebelére ugy azokat, akik már a múltban hűséges tanítványai voltak, mind pedig azokat, akik először jöttek el az ősi falak közé. Megjelentünk, hogy az 1916—17 iskolai évet megnyissuk, hogy a mi Istenünknek megsegitő és áldó kegyelmét kérjük fontos és nehéz munkánkra. Kérjük őt, hogy legyen velünk, áldjon meg egészséggel, munkakedvvel, s kitartással, hogy a nehéz időkben híven s pontosan teljesítsük a ^reánk váró kötelességeinket. Eljöttünk hogy fogadást tegyünk önmagunkban s egymás között a jövő feladatainak megvalósítására 1 Nehéz, felette nehéz s veszdelmes időket élünk! Küzdelmekben gazdag, követeléseiben pedig még ismeretlen jövő dereng felénk! Ebben a jövőben meg kell, s meg akarjuk állani helyünket 1 Erre a jövőre kell gyüjtenünk ismereteket, gyarapitanunk s edzenünk összes erőinket s acélossá tennünk akaratelhatározásunkat, mert különben az idők forgatagja magával ragad és semmivé tesz. Harmadik éve dul a népeket irtó világháború; a harmadik isk. évet kezdjük a mérhetetlen vérengzés és emberirtás közepette s még most is beláthatatlan a vég, a cél, az eredmény 1 Leikeinkben aggodalom s fájdalom uralkodik, szemeinkbe könnyek tolulnak, mert a gyilkos háború folyton szedi ujabb meg ujabb áldozatait. A bosszúálló Erymniák sságuldva viszik touább a háború gyújtó fáklyáit s uj területeket borítanak lángba. Annyi szószegés, árulás és szöuetségtörés századokon keresztül sem esik mint amennyi most csak az utolsó két éu alatt! A uezető államférfiak gyülötetet szítanak, a haduezérek irtó hadjáratot folytatnak népfajok kiirtására, királyi emberek pedig hazugságot beszélnek s gyilkos álnokságot köuetnek el. Sőt még a népek is gyilkos háborút köuetelnek szomszédaik ellen s akadt szövetséges, a melyik 392 példátlanul orvul támdd szomszédja ellen, hogy a bekövetkezhető osztozkodásnál el ne essék az óhajtott konctól. Igazságszeretet, becsületszó, lovagiasság s az ellenség becsülése, mintha kihalt volna a szivekből s úrrá lett a gyűlölködő szenvedély és kegyetlen állatiasság. Ugy látszik az isteni gondviselés teljesen magára hagyta az emberi világot, hadd tombolja ki magát teljesen a bün; hadd keljen harcra mind az, a mi gonosz, Krisztus- és istenellenes, hogy lássa az ember mivé lesz és hová kerül, ha önös érdekeket^követve a bűnnek szolgájává szegődik 1 Ugy látszik Jézus teljesen elköltözött körünkből, lelkünkből s szivünkből s a sátán fészkelte magát bele, hogy uj ideálokat keressünk s máskép rendezzük életünket! Önkénytelenül gondolunk a jelenések könyvének leírásaira, melyekben az antikrisztus harcait leirja, a mint összes hadait összeszedi, hogy legyőzze a messiást; — de a harcok végén megjelenik az Ur s letiporja az antikrisztus seregeit s a győzedelmes Krisztus diadalmasan vonul be az uj Jeruzsálembe. fluagy csődöt mondott volna a keresztyénség s a mit eddig közel kétezer év alatt az emberiség boldogitására, kulturális haladására s üdvözitésére tett, esak üres beszéd s hamis csalárdság volt, amelytől el kell fordulnia s uj eszményeket keresnie boldogulása s üdvössége érdekében ? Lehetetlen mondják, hogy a keresztyén vallás megszűnt volna Istennek hatalma lenni, leheetlen, hogy a hit üdvözítő s boldogító ereje eltveszett volna. Hiszen az istentiszteletek látogatása talán sohasem volt olyan életszükséglet, mint most, az imádságok sohasem szálltak fel ily bensőséggel az Egek Urához, mint a nehéz küzdelmek idején; a jótékonyság sohasem volt oly méretű, mint a szerencsétlenségnek e nehéz napjaiban; az emberek mintha megjámborodtak volna a megpróbáltatások szörnyű óráiban! Ámde ezekkel szemben, mint világító fénnyel szemben ott látjuk az óriási árnyékokat is ! Soknál a vallás nem egyéb rövid felbuzdulásnál és divatnál, amelyet illik követni, mert nyomában ott van a semmivel nem törődő fényűző életmód, hivalkodás s az uj vagyonos osztály elbizakodottsága, amely mindent elhomályosít, ami szép és jó támadt az embert szivekben. A jótékonyságot, melynek korlátlan méretei bámulatba ejtenek, csúffá teszi a lelketlen uzsora, amely nemcsak az üzérkedőket, hanem a falusi egyszerű embereket is hatalmába kerítette.
