Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-11-18 / 47. szám

E

VANGELI

KUS ÓR4LÍ ó ságnak. Mi vetni akarunk. Vetni az istenige magvát. Mindenkinek munkatársai akarunk lenni, aki vetni, szántani, munkálkodni ökar. A buzgó világiakat meleg szeretettel támogatjuk, jogadjuk. Mi nem akarunk sem pártpolitikát űzni, sem szektáskodni, sem zárt testületet alkotni az egyházban. Mi esak szántani akarunk, a szivekben, a lelkek mélyén, az egyházi élet széles mezőin. Mi testvérül jogadunk mindenkit, aki jobban szereti egyházát, mint magát; aki munkálkodni akar. Mi alázatos öntudattal akarunk az alkotó munka terén haladni, mozogni, lelkesiteni, példát adni, — szolgálni. És szántunk magunknak uj szántást. Amiben eddig magunkra hagyatva egyenként jorgolódtunk, abban most uállueíue együttesen testvéri megértéssel kivánunk előretörni. Uj szántást hasitunk a régi ugaron. Mai programmunk a bizonysága, hogy figyelmünket az egyházi és társadalmi élet bennünket érdeklő s reánk, mint munkásokra számiíó munkatereire irányitjuk. fiz egyházi és a társadalmi közéletbe bele akarjuk kapcsolni a magunk tetterejét, hivatásunknak érezzük mindenben a lélek buzgósagáual történő forgolódást. Uj szántást törünk, a saját szivünkben is, amikor le akarjuk rombolni a testvéri összesimulás elé emelt választófalakat. Amikor testvérközösségbe tömöritjük a testvéreket. Felszántjuk a saját sziveinket és abba vetjük el a megértő szeretet isteni magvait. Aki e munkát megérti, osztja, méltányolja, tárt karokkal hivjuk, várjuk, kérjük mind. S ha bizalommal csatlakoznak : ez lesz a mi munkánk kedves jutalma. De mi hisszük, hogy az igazi jutalmat az Isten sem tagadja meg tőlünk. Igazság esőjét adja minekünk. Nem is nekünk, hanem a nemes törekuésnek. flkik ma bizalmatlanok és kedvezőtlenül Ítélnek meg, azokat kérjük, szeretettel, bizalommal, alázatosan kérjük, ismerjék el, hogy jót akarunk, tisztes uton járunk Igazság esőcseppje csillog törekvéseinkben. Igazság vágya él a lelkünkben. Nem akarunk mi mást, mint egyházunkat szolgálni, lelkünket kiönteni, életünket áldozatul adni. Aki ezt maga is megszokta, megérti és méltányolja jóakaratunkat. És mi hisszük, hogy aratunk mi még kegyelem szerint. Mert ha aratunk is nem magunknak, hanem az egyháznak kivánunk aratni. Nem is érdemeinkért, hanem kegyelem szerint. Mi gyarlók, ingadozók, kicsinyek, bűnösök vagyunk. Csak a lélek kész. De ezt a lelket Isten vezeti, fíz aratni való sok, az arató kevés. Eelkészegyletünk ezeket az aratókat kivánja összegyűjteni, munkára lelkesiteni. Hogy itt összeforrjunk, erőket tömörítsünk. fí munka a mienk. Erőivel senki sem állhat kivül a munka körén. Mert aki nem takar, tékozol az. E munkára serkent egyesületünk, bel tehát a munkára, szántsunk, vessünk, igazságot, jó magot, Isten igét, vessünk szeretettel, buzgósággal s ne egymást munkájának itélgetésében, s ne egymással való versengésben, hanem az erők kifejtésében, alkotásokban versenyezzünk, hogy meglássák mindenek, hogy itt az Isten munkás gárdája él, működik, szánt és vet az isten országának épitésére. Mert ideje már keresnünk az Urat, mig eljön. Eleget kerestük az egymás közé éket ütő gyarlóság utján ami elválaszt, elkedvetlenít, munkakedvet öl, most már ideje keresnünk az Urat, a szeretet, bölcseség, boldogitás szent munkáját végző és intéző és megáldó Megváltót. És ő eljön. De csak az igazakhoz, csak a tisztákhoz, csak a szerető szívűekhez. Akiknek a szive tiszta, esak azok látják meg az Istent végzett munkáik áldásában.. Midőn e munkára Isten kegyelmét kérem, midőn e munkára a kartársak jóakaratú buzgóságát, testvéri szeretetét, és figyelmét kikérem, a megjelent tago-