Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-09-02 / 36. szám

XII. év. Buch;pest, 1916. szeptember 2. 36 szám EGYHÁZI ÉS ISKOLAI. HETILAP A lapot szellemi és auyag; tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAFTULAJHONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri I Hikes.-.. FÖ*uxkataksak . SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL ijLTtaivi f*si>«rHS-lvlk^sz, kiskéri lelkész. síuc.su nlkés/,. DUSZIK LAJOS GÖ/nÖRYJÁNOS szatmári lelkész. eperj.-si f<%ym. tyazyató T ARTAkOMJEey ZÉlí : VEZÉRCIKK : A halál mezejéről. Szuehouszky Gyula. — koz: gyűlése. — A dunéRÍuIi eg^házker. közgijfilése. Belélet. — Megjelenik leienként eov ivén A lap ára : Egész évre 14 í> Félévre . 7 K Egyes szám ára . -10 | Hii'4ete«ek 68 palyuzmok m*. olda! . 40 u Allutidó bir.t»iésit>.-nuej4e;;ye«, h az *? A dunánitmem egy ítaxliet

1,. Pályázatok és hirdetések. A halál mezejéről. . . . Az „Evang. Őrálló" 32. számában olvasom, hogy a Regnum Marianum terjeszkedő virágzásával szemben, evangélikus egyházunk még ma is esak „stagnál" . . . Valójában pedig megforditva kellene lenni 1 De nem is csoda. Kiközösítenek bennünket nemcsak „az élet mezejéről", — látszólag — a halál mezejéről is. Följajdul a szivem s bensőm, mintha örülne is — ha ugy volna 1 Az itthon maradottak a jótékonyság gyakorlásában óhajtanák megmutatni — az ő áldozatkészségüket . . . Országos ügy felhívását hozta a mai posta, mellékelve egy „Hadi zászlóssög"-et. Amint jött, ugy ment vissza! Nem fogadhattuk el! Ennek tudtul adása azonban nem elég. tEgy kis rosszakarattal már könnyen hazafiatlanoknak bélyegezhetnének meg. fíz áldozatkészségben megfáradt, kimerült honpolgároknak minősíthetnének! A „Hadi áászlószög actio

1" kibocsátott Felhivása mond néhány gyönyörű szót „a halál mezejéről". De mást semmit. Csak azt, hogu egy szög 15 koronába kerül. Hát az, kérem, szegény ev. egyházaknak nagyon drága, legyen az bár „hadi zászló"-ba való is! Mert azt már nem mondja a Felhivás, hogy hová s milyen célra akarják forditani a begyült nagy összeget. Bár nem hihetném, hogy üzlet volna az egész, mely nem is méltó a Hadsegélyző, különben igazán szép sikereket felmutató munkásságához. De mond ám mást is „a Hadi zászlószög actio: . . . Ő Eminenciája .... és az összes megyés püspökök s egyéb egyházi főhatóságok körlevelekben alpapságuknak a legmelegebben figyelmébe ajánlották és az összes (?) egyházközségeket ezen nemes célt szolgáló vállalkozás hathatós támogatására hivták fel." Hát már akárhogy az „alpapság" kategóriájába tartozóknak gondoljanak is, evang. egyházközségeink figyelmébe e mozgalmat — ugy tudom —, hogy saját egyházi főhatóságunk még „hidegen" sem ajánlotta. Mert nem lehet félreértés! Ha már országos ügy, — miért csupán a kath. főpapság? Nekünk talán nincsenek megyés püspökeink? Igaz, nem „megyés"-ek, de kerületek élén állnak. Bizonyosan ezt nem tudják az „actio" előkelő vezetői. Buzgó püspökeink pedig elég sokat fáradnak, — országos ügyekben is! Néhánya kitüntetésre is méltó volt. Az ily' mozgalom meginditóinak, annál is inkább tudomást kellene róluk szerezni. Azt sem hihetném, hogy az „egyéb egyházi főhatóságok" aegise alá sorozták volna őket . . . Avagy talán csak a kath.ok segitségére volna szükség? Az egekre kiált a sok kiömlött protestáns tiszta vér! Szent Isten, a mi vérünk nem hullott uolna? Nem patakként csörgedezik a többivel, — édes magyar hazánk jövendő boldogságáért? Szegény protestánsok még az országos ügyből is teljesen kiesnek, — papostul, mindenestül! 1916. márciusában négy tanintézet részére sok fárasztó, némi buzgóságot is igénylő utánjárással e „Hadi zászlószög"-ekből négy drbot hoztam, fíz ünnepély, melynek keretében egy —48-as" zászlót vele felékesítettünk, bizonyára sokáig lesz emlékében — az eperjesieknek. Akkor az ifjúi hév figyelmen kivül hagyta a most észrevetteket. Tanáraink is esak örömmel látták a nagy lelkesedést. Azt gondoltuk, hazafias ügy, tekintet és felekezet nélkül: az elesett hősök hozzátartozóinak, a szomorkodóan szótalan édesanyák, a szenuedően titkonsiró özvegyek, a kenyérkereső nélkül maradt bánatos kis árvák könnyeinek a felszáritására megindult orsz. mozgalomhoz csatlakozzunk . . . Mintha tévedtünk volna . . .