Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-08-26 / 35. szám

1916 tetésével. Szükséges e mellett gondoskodás, hogy a vallásos érzés a szivben tovább ápoltassék, a vallásszeretet, hithüség az ifjúság lelki életével elszakithatlanul egyesüljön. Csak igy várható, hogy az intézetből kilépőé az ifjú nemes ideálizmust hoz magával az élet mezejére. Az erkölcsi feielősség tudatával teljesiti kötelességét. Önzetlenül tud küzdeni magasabb eszmékért s meggyőződésének nem anyagi érdek, hanem a felismert igazság marad minden kísértések között is vezére." A templomok egyedül lelki épülésre legyenek használna, azért vizsgák és közgyűlések a templomból kizárandók. Majd a lelkész-választási szabályrendelet módosításának indokolt voltáról szól: „Ez id5 szerint a lelkészi vizsgát letett, felavatott segédlelkész rendes lelkésszé megválasztását a szabályrendeleiünk csupán annyira korlátozza, hogy egy éui káplánt működésre kötelezi, de ezen időből is a püspök egy részt elengedhet. Igy a fiatal segédlelkész alig egy évi gyakorlati munka után megválasztható a legelső, legnépesebb gyülekezetbe, amelynek pedig adminisztrálása, lelki gondozása több tapasztalást, gyakorlati ismeretet igényel. Másrészről a már 8—10 év óta a kevés lélekszámmá' bíró, gyönge egyházközségben szolgáló jeles he.tségü lelkész sok esetben figyelmen kívül marad s ott éri az öregség, hol rendes lelkészi munkáját megkezdte. A gyülekezetek, ha a lelkész betegsége idején káplán volt náluk, vagy umsak elhalálozása után adminisztrátor kiild°íc'tí hozzájuk: megválasztják azt. Sokszor tetóníebe ]ön ily alkalommal azon körülmény is, hogy ha őt választják meg a hivek, akkor a gyülekezet egy távolabbi egyházközségből meghfoii családos lelkész oda szállításának költségétől mentve lesz. Minden elfogulatlan bíráló belátja, hogy a szabadság túlzásba vitele a uá'osstásvsó] egyházunkra nézve több tekintetben káros hatású. Az államban nemcsak az egyén, ut: a ku^séntm, városok is kötelesek elhatározásukat a legfőbb állami érdeknek alárendelni. Egyházi fé -en is célszerű volna, a gyülekezetek tc:lkészuálasztási szabadságának, a közegyház érdekében bizonyos mértékben szabályozása. Tanácsos a nemes ambieió előtt ií{ is térnyitás, a lelkész előtt ügybvzgó munkássága nyomán a nagyobb gyülekezetbe juthatá* reményének fenntartása. A lelkesek cipóéi buzgóságának fokozására emeiőleg luitnc oly intézkedés, hogy egy bizottsággel tárgyalva a kérdést, a püspök maga állapítaná még a jelöltséget 3„ vagy 4 jelölt megheveaéséuei és a gyülekezet ezek közül választana, lelkészt szabályszerű választási eljárással. Vagy pedig a gyülekezet jelölne ki hármat, illetőleg négyet s a püspök ál' tal ezek közül kijelölt megválasztásával töltené be a gyülekezet az üresedésben levő lelkészi állást. Hogyha ezen módosítást az egyházkerület az egyháztagok szabad választási jogával nem tartaná megegyeztethetőnek: akkor még ajánlható oly értelmű határozat, amelynek értelmében a gyülekezetek erejük, népességük szerint három osztályba soroztainak azon kijelentéssel, hogy az első osztályba foglalt kisebb, gyöngébb gyülekezetekbe megválasztáshoz szükséges feltétel legalább egy évi kápláni szolgálati idő. A második, erősebb gyülekezetbe megválasztható az, aki két évi kápláni, vagy legalább egy évi rendes lelkészi szolgálati időt mutat felVégül a legnagyobb, a legerősebb egyházközségek lelkészt választhatnak azok közül, akik három évet töltöttek kápláni szolgálatban, vagy legalább két évig voltak más gyülekezetben rendes lelkészek. A választási eljárásnak ily mértékben korlátozása nem sértené a szabadság lényegét, míg másfelől serkentőleg hatna az először legkisebb gyülekezetekbe jutott lelkészekre, hogy talentumaikat minél eredményesebben gyümölcsöztessék az egyház szolgálatában. A lelkésznek pedig ernyedetlen tevékenysége a választott munkatéren nemcsak gyülekezetének hasznos, de a közegyházra is kihat." fl felső leányiskolák újjászervezésének tervezetét ismerteti azután a püspök, ami Dunántul — tekintve a kőszegi felsőbb leányiskolát ma igen fontos kérdés. Az egyházkerületi evangéliumi egyesület áldásos munkásságának ismertetése után, a lelkészek és tanítók munkáját jellemzi : „A rendkívüli, nehéz viszonyok között meg•sokasult a lelkészek, tanítók teendője, gondja, de az aggodalomteljes idők csak fokozták kötelességérzetüket. A reá bizott körben mindenik igaE hűséggel állott helyt, nem fáradtak el az egyház, a társadalom és a honvédelem által felmutatott nemes célok támogatáséban, ezek iránt a részvét élesztésében. Még mindig nehéz idők járnak, a hare e drága örökségért, a hazáért, szabadságért még folyton uj és uj áldozatot követel. Szükségesebb, mint valaha, hogy a gondok terhe alatt fáradozó, íplük távol küzdő, támaszuk után aggódó, vagy messze földön jeltelen sírokba hullott kedveseiket gyászoló s gyakran tanácsban megfogyatkozott családok közelében ott legyen a lelkiatya élő hűével, szeretetével, mely a esüggedőt bátorttja, az elesettet felemeli, a megkeseredett sziveket megvigasztalja, a nyomorúság ostroma