Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-08-12 / 33. szám

XII. év. Budapest, 1916 augusztus 5. 32 szám EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJ

DONOS: NOSZKO ISTVÁN rákoskeresztúri lolkes/.. KÖ «HINKATA HSAK : bCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL á-gtalvi ösperes-teikt's/.. kistcér> leikész. oiiifcotai lelk-^M. DUSZIK LAJOS GÖnÖKYJÁNOS szatmári lelkész. eperji-H fogyni. igazgató A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) külöenöő. gS £S TARTADOMJEGyZÉK : VEZÉRCIKK : Az ördög dajkája. szikla. — Ggiijtés. Wallrabenstein Jakab. — Iskoláink érfesitői. Justin — Irodalom. — Belélef. — Pályázatok és hirdetések. Megjelenik hetenként eov iveu A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f Hár<ietéi>ek ob paiyazai ok »:•:, Kgéfiz olda .... 411 ^ Állandó hirJeiéKe..iaiegt> ye/^f aa-nnl Az ördög dajkája. E ponyuaregény-eimre szükségem lévén, nem haboztam e komoly helyen elmondandó komoly szavaim hemlokára irni. Egyébként egész cikkem e eim igazolása lesz, mert — hogy keriiljem a regényes sejtelmesség-hajszolást — a rokkantkérdésről leend itt szó. Ualahogy nem jól van ez az ügy, mint sok más is. Itt kopognak ablakunk alatt a mankók, mintha Valaki a szivünkön kopogtatna Itt lengeti a szél az üres kabátujjakat, mintha Valaki hivna integetve: segitsétek Itt vezetik a bekötött szemüregü hőst, mintha Ualaki mondaná: mutassatok meg engem neki, hadd lásson . . De hol van ez a Valaki? Ki ismeri s ki ismerteti meg ezt az áldott Valakit? Ugy járnak közöttünk a háború nyomorékjai, mintha valami idegen világból kerültek volna ide a szerenesések, a boldogok, a megmenekültek közé. Ugy elmegyünk mellettük, mintha semmi közünk nem volna hozzájuk. Sőt! Még mi panaszkodunk; ők némán, az arcukról lesugárzó halált-látott lélek megdicsőültségével járnak itt, mintha mondanák : „óh mi jó már igij is itt; mi már tudjuk, mi a háború, a szenvedés, mi már mosolygunk rajtatok, panaszkodó boldogtalan boldogok." .... Csak azt szeretném a mi frontmögötti, mégis panasszal teli világunkba beleüvölteni: tiszteljétek a hősöket! Semmiség és mégis minő beszédes tény : le a kalappal a mankós, a felkötött karú, a bevarrott ^kabátujju rokkant előtt! Csak ennyi. A katholikusok megemelintik kalapjukat az útszéli feszület előtt! emeljük meg kalapunkat a mi és jövőnk békéjét megváltó szenvedés előtt, fiz iskolás gyermeket tanítsuk meg tiszteletükre, igy a gyermekek megtanítják a felnőtteket is, mert ám nagy tanítók a gyermekek ! . . . fízután volna még itt valami szépséges hi ^ vatásunk. Semmi sem p.isztitja oly progresszive, oly holt-bizonyossággal az önérzetet, az életkedvet, a lelkiismeretet, mint a magunk értéktelenségének sivár tudata. Kérdezzük meg őket — ha elég meleg már erre a szivünk — mitől félnek s elmondják ők maguk: a használhatatlanságtól; attól, hogy untaugliehok (alkalmatlanok) lettek már itthon is. Nekünk, az evangelium egyházának, tehát az emberérfék leghivatottabb tanítójának ki kell terjesztenünk a kezünket védve ez önmagunkat megáldozó jóltevőnk felé s a mennél izmosabb, hajthatóbb rabszolgákat kereső tőkét kényszerittenünk alkalmazásukra. Ne, ne tekintsük őket koldusoknak, kiknek elég egy rozoga kintorna s a esapszékek félszere alatt kipihenhetik a hadi fáradalmaikat, jaj esak igy ne oldjuk meg a rokkant-kérdést. Alkalmaztassuk őket. Uan munkaalkalom. Itt egy kapusi állás, ott egy kertgondozási, emitt éjjeli őri, amott jegyszedői. Minden nagyobb gazdaság, minden forgalmasabb üzlet, elevenebb iparvállalat tud alkalmazni egy-két rokkantat. Ualahogy összekellene beszélnünk és ahol nincs is szükség, ott is egy-egy rokkanttal betölthető állást kellene szerveznünk, hogy igy felednék ők, a jóltevőink, hogy immár nem kellenek a munkás életnek. Egyházaink ne bocsássák el munkaképtelenné nyomorodott egykori alkalmazottaikat, mégha nem is térül meg munkateljesítményük révén a rájuk fordított kiadás, mi lelkészek legyünk az ő — ügyvédjeik (e szó antifinanciális értelmével). Egyházaink földbérleteiket első sorban rokkanttá lett kis gazdáknak adják ki. Tudom : áldozat ez a tőkétől, áldozat az intézménytől, áldozat a kereskedelmi, ipari és gazdasági vállalatból; de az isten szerelméért — ea as áldozat a legsximplább, legkeményebb kötelesség 1. . .