Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-29 / 31. szám

1916 Felébresztik diadalaink a nemzetben a nemzeti érzést s ennek nyomán kél az önbizalom s a nyugalom. Ez az önbizalom és nyugalom üdiíőleg hatott az uj gyülekezetre is, sőt már 1915 non. 14-én megtarthatta az első közgyűlését. Olyan lélekemelő beszédek hangzottak itt el, mint ama neuezetes gyűlésen melyen Kossuth azt mondta; „Leborulok a nemzet nagyságán." Ez a gyűlés is meghozott minden áldozatot. Ha ott az uj templom falába vésik azt a három éuszámot, mely az egyház életében oly nevezetes, első helyra kellene tennünk az 1916 máj. 14-iki dátumot. B nap délutánján oly eget ostromló buzgósággal küldték a hivek fohászukat az Istenhez, mint azon feledhetetlen napon, melyen a szent koronát a nemzet disze uirága hozta haza Bécsből, hogy ismét a nemzet palládiuma legyen, az a szimbóluma, melyben a nemes nemzet minden tagja radikális jogát, jogforrását kereste. Hála a minden bölcseség Istenének a hivek lelki gondozása s az ifjúságnak ősi evangéliumi szellemben ualó nevelése most már biztosítva leend ezen exponált Ifelyen is. jus tin

, Lelkipászíorkodásimk főbb teendői a háború után. Irta s az alsó nógrádi papi értekezleten feloluasta Eieilik János legendi eu. lelkész. 11. Ebben az eszmélő állapotban talált bennünket a háború, s nemcsak bennünket, hanem a társadalmi osztályok minden rétegét, a politikai és gazdasági élet minden fázisát egyaránt. A boldogtalan lelkek ezrei megsejtették ezt, s azért csaptak át egyik szélsőségből e másikba: a teljes közönyből a rajongó szekták hálóiba. A bizonytalanságok korában, midőn a hit elmúlni, az Isten távolodni látszik, az emberi szív vagy teljesen megfásul és közönyös lesz, vagy a túlzó pietizmusban keres enyhet, vigasztalódást. Természetes, hogy a viszonyok ilyen szélsőséges alakulásánál a baj okozójául magát a kulturát tekintik legtöbben, holott a baj nem is annyira a kultúrában, mint annak félszeg irányaiból, a felvilágosodás köpönyegével takaródzó túlzók soeiális munkájából eredt s ezen túlzások: az egyén túlságos kultusza az egyiu oldalon, — a szociális munka túlbecsülése a közjó érdekében a másik oldalon, — kibillentették az emberi életet a rendes kerékvágásból olyannyira, hogy a normális élet alapfeltételeit lehetetlen volt megtalálnunk. 251 Amott az egyén minden, az ember „én"-je az első s a mindenható ur (modern egoismus,) — emitt az egyén semmi, csak a közérdek, a társ. érdek a fő, (modern aiíruismus) s mindent ennek az atmoszférájába kell helyeznünk. E két véglet között mozgott mindenki, nem tudna megtalálni az igazi alapot, a biztos talajt, A szociális alakulatok ily feszültsége mellett nem csoda, hogy a hur pattant, fl túlbecsült kultura levetette álarcát, valamint az önhitt, gőgös ember is meghunyászkodott, — s megszületeti a háború. — Egyszerre átalakult minden. A szájhősök, akik vakon imádták a kulturát, ettől várták egyedül a uilág megváltását, s a háborút ezen korban kizártnak tartották, — egyszerre elhallgattak s csodálatosmódon beleilleszkedtek az adott viszonyok katonai komplexumába, s viszont az egyes ember, aki önmagát imádta, látta, hogy a minden téren beköuetkezett erős retorzióban ő tulajclonkép semmi, élete csak egy kis nulla, egy pillanat, — egy golyó . . . s élete ki van oltva. Mi is, az emberi léleknek munkásai, kik az ember lelkének csodálatos mélységeit vizsgáljuk s vágyait az adott élettel egy benső harmonikus viszonyba akarjuk hozni, a minden létező dolgok Örök Kútfejével, az Istennel, s az Ö épen eme hányódó lélek boldogiíására és megváltásáraküldött szent Fiával, a ]ézus-Krisztussal, — mi is, midőn látjuk, hogy ez áldatlan állapot immáron a második esztendeje tart, s ki tugja, mikor ér véget? mi is, mintha csak most eszmélnénk, mintha csak most kezdenők helyesen mérlegelni az ezelőtti viszonyokat, s mintha csak most tudnánk helyesen meg is magyarázni az e korban élő, mindennel dacoló, mindennel elégedetlen, boldogtalan ember lelki siuárságát, szellemi untságát, aléltságát. (Folytatjuk.) BELÉLET. 125.000 kor. háborús segély felosztátárgyában julius hó 27-én tartotta meg ülését az egyetemes pénzügyi bizottság Budapesten. Báró Prónay Dezső bejelentette, hogy az összeget az állampénztárból felvette bélyeges nyugta ellenében. A segély felosztására vonatkozó beérkezett minden javaslatot ismertette az egyetemes főjegyző. Majd Qyürky Pál terjesztette elő javaslatát, a melyet a nyugdij bevallások számadatán épitett fel. Szelényi Aladár főjegyző azután előadta a püspöki hivatalok utján beérkezett mostani bevallásokat, a melyekben minden lelkész össz~ EVANGELIKUS "ORALLO