Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-22 / 30. szám

242 fVANGELIKUS ORALLO 1916 Talán még nem késő?! B kérdés és óhaj tódul ajkaimra, amikor az egyetemes egyháznak juttatott háborús segé'y igazságos és méltányos felosztására gondolok. Az e tárgyban érkezett püspöki leiratoh s az egyházi sajtóban a segély felosztására vonatkozó közlemények mind arra engednek következtetni, hogy csakis a paróchus leikészek fognak e rendkívüli segélyben részesülni. Bár tiszta tényállás, hogy e segélyhez Nt, lelkész uraknak első sorban van joguk, mégis ugy tartom, hogy az egyháznak többi fizetett tisztviselői is jogos igényt tarthatnak hathatós segélyezésre. Igaz ugyan, hogy az egyet, közgyűlésnek segélyt kérő haiározaíát — szószerint uéue azt, — csakis a rendes paróchus lelkészekre lehetne vonatkoztatni, de ha betekintünk annak lényegébe és ama kényszerítő okokra, amelyek a határozat kimondására késztették az egyetemes közgyűlést, akkor merő lehetetlenségnek tartom, hogy az ev. egyház fizetett tisztviselőinek csak egy részét óhajtaná segélyben részesíteni. Ez az eljárás mindenekelőtt evangelium ellenes, módfelett méltánytalan s főleg jogellenes volna. Mert amidőn e segély kiutaltatott, a kormány feltétlenül az egyház összes fizetett tisztviselőinek segélyezésére gondolt, line ezzel szemben, az előítéletek után ítélve a segedlelkészek és vallástanárok minden valószínűség szerint e segélyezés alól kimaradnak Miért? B kérdésre szeretnék megnyugtató feleletet kapni? Vessünk egy pillantást az állami tanárok és tisztviselők helyzetére. Ott nemcsak a rendes tanárok és tisztviselők, hanem az összes helyettesek, ideiglenes helyettesek is részesülnek segélyben. Ennek az elvnek egyházunkban is mérvadónak kell lennie. Az egyház kebelében működő felavatott lelkészek, legye.lek azok akár vallástanárok, akár segédlelkészek csakis az egyháztól kérhetik e jogos segélyezést s most ily segélyezésre egy bizonyos összeg rendelkezésre állván, feltétlenül részt kérnek abból, flvagy oly rózsás a helyzetük? Nézzük csak közelebbről ügyüket. Évi javadalmuk 1600 K. ebből levonva a* ellátási költségeket, minimumot véve 1000 lK-t (hol kap 'fna havi 80 K^ért ellátást?) marad legjobb esetbén ffaOK., Ugyani alakulnak a viszonyoka Jőuárosi'és'nagyobb vidéki városokban működő s. lelkéisekrtél ia, ''m^t habár tó-Ián 'több is a ftzéféaik, de - annál ivéhéfcebbek" a megélhetési utSfcófijotk ia. 'Marid tekit itt is, ott la tegjófcb esetiben OfO K. Ekból meat mév tessék a mai uiSKonyak iwfrllétt é*e*te\egy öltönyt, a*eileg még egy uj téli kabátot s egy-két pár cipőt venni és a rendes mellékkiadásokat fedezni. Ezen rövid s mindenesetre szomorú számadást szemügyre névé, senki sem akadhat, aki állithatná, hogy segélyezésre nékünk nincsen szükségünk. De tekintsük a méltányosság álláspontját. A segédlelkészek hiven teljesitik kötelességeiket, s amikor az egyház munkásságukat elég nagy mértékben igénybe veszi, akkor a segélyezésnél teljesen mellőzné őket? Nem, nem akarom azt hinni, de ha mégis ugy van, akkor legyen szabad nékem ez igénytelen sorokat mély tisztelettel, de a legnagyobb határozottsággal az illetékes tényezők nagybecsű figyelmébe ajánlani. Hiszem, hogy kérésünk nem szóban, de tettben fog méltánylásra találni. Kérésem elhangzott. Talán még nem késő?! Budapest. Farkas Gyözö. Lelkipásztorkodásurtk fóbb teendői a háború után.*) Irta s az alsó nógrádi papi értekezleten feloluasJa Bíeüik János legendi eu. lelkész Nagytiszteletü Lelkészértekezlet / He dues Testvérek 1 Midőn a külső egyházi életre vonatkozó megbeszéléseinknek imigy végére jutottunk, legyen szabad egy kis elméletre terelnem figyelmeteket. Nem azért, mintha én az elméletet tartanám minden dolgok nélkülözhetetlen alapfeltételének, sőt ellenkezőleg a tetterős, a cselekvés képes keresztyénséget vallom én is a magaménak, — hanem azért mert meggyőződésem, hogy a jó előkészület és ügyes tájékozódás, a kor irányelveinek helyes felismerése és mérlegelése már magát a sikert jelentik. S ki ne látná a mai idők vészes felhőit? Ki ne ébredne a mai válságos helyzet komoly felismerésére? Midőn népek, nemzetek milliói állnak fegyverben egymással, hogy lezárják az emberi nem történelmének egyik korszakát s a világtörténelem epochális eseményeivel egy ujabb korszaknak alapjait rakják le, .,éló ianui vagyunk, annak, amiről sokan csak álmodni mertek. Nem *) A. snunhAt terjedelme» uoltánál t°9

ua esek Muonatosan közölhetjük, ast hls<saüh azonban, hogy igy is tudotaáng©« hoBhlusióhbam.0asdag, a aaeraő tápaedalomttído-»énjji-uélg éieslátáaévól taRssfcodóMttalánoacéiüéfcügBpndslatait »«kan élwaMU«^4«*0)4k. olaaeul.