Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-22 / 30. szám

XII. év. Budapest, 1916 julius 22 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi fc'kintetben illető mindennemű p-óstai külöemény, a hirdetések Szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tuFELELÓS SZERKESZTŐ ES LAPTÜLAJHONOS: N OS Z KÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész.. FŐ IN KATA RS A K : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL lajöonosához: Noszkó István á^fa-lvi asperes-Wk^s*, kiskéri ielkís-s. diakotli lelkés». lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ® DUSZIK LAJOS s/atmári lelkész. GÖnÖRY JÁNOS eperjesi fogyni. ijjaztfatA. Megjelenik hetenként epv iver» A lap ára : Egész évre 14 k Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f ÍÜKietéftek ee pályázarok wiw. Kgész old»'. 4/1 K AHajidó hirdotéía^iuiege yezes szr'fnt TARTALOHJEGy ZÉK S VEZÉRCIKK: APPÓI az állítólagos sötétbe ugpáspól. Gyürky Pál. —Ipodalom. — Eperjesi uálasz. — Talán még nem késő ? 1 Farkas Győző, — E>elkipásztopkodásunk főbb teendői a háború után. Bierik ]ános. — Belélet. — Pálgázatok és hipdetéseh. Arról az állítólagos sötétbe ugrásról. Az Ev. Egyh. Élet cimü lap egyik cikkezője ismételten sötétbe ugrásnak mondta a m. é. egyetemes közgyűlésnek azon határozatát, melylyel a theol. akad. tanárokat, az egyet, nyugdijint. bizottság javaslatának megfelelően, kibocsátotta az egyet. egyh. nyugdijintézetből s az állami nyugdíjintézetbe való belépésüket megengedte. Ha ez ugrás volt, ugy azt a theol. akad. tanárok önkénytesen, saját szabad elhatározásukból tették meg, az egyetemes egyház minden külső kényszere nélkül. Ha tehát ez ugrás következtében közülök egyeseket bizonyos csalódás ért, e miatt az egyetemes egyház nem vádolható előrelátás hiányával, annál kevésbbé, mert ha ez ugrást netán elutasitó határozatával megakadályozza, akkor bizonyosan még több és súlyosabb vádat és panaszt hivott volna ki maga ellen. Sötétbe ugrásnak azonban a miatt mondja az illető cikkező az egyetemes közgyűlésnek emiitett határozatát, mert ezzel szerinte vesztő kockára lett téve egy nagyfontosságú, egyenesen egyházi közérdek: az t. i., hogy mivel a lelkészi szolgálati éveket nem számítja be az állami nyugdíjintézet a theol. tanári szolgálati időbe, ez okból a gyakorlatban kivált s arra alkalmas lelkészek ezentúl nem fognak vállalkozni theol. tanárságra, ami pedig a helyes lelkészképzés szempontjából felette kivánatos és óhajtandó lenne. Ugyanezen állítás elhangzott a mult hetek egyikén Budapesten megtartott egyet, theol. akad. bizottsági ülésben is, elméleti érvekkel támogatva, ahol azon ellenvéleményemnek adtam kifejezést, hogy ez állítás tévedésen alapszik, mert ha az illető lelkészben megvan a hajlam és az interna vocatio a theol. tanárságra, akkor őt annak követésétől nem tartóztathatja vissza ezentúl sem, akár a fizetés, akár pedig a nyugdíj tekintetében semmiféle hátrány, sem veszteség. E véleményemet ugyanakkor nyomban számadatokkal is támogattam, de aközben két theol. akad. tanár azon ellenvetést hangoztatta felém, hogy számitásom „nem igaz". (Ipsissima verba.) Mivel egyetemes egyházi közérdekről van szó, mely, állítólag, veszélyeztetve van, e szempontból megismétlem a biz. ülésben elmondott számításomat, itt nyilvánosan is: nem azért, hogy az elhirtelenkedett theol. tanári közbeszólással polemizáljak, hanem hogy bebizonyítsam az ellenkező állítással szemben azt, hogy a lelkészt ezentúl sem akadályozza semmiféle anyagi veszteség abban, hogy esetleg theol. tanárrá legyen.