Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-15 / 29. szám

232 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1916 Visszhangok a háborús segély felosztása eimü uezéreihkre. i. flz alapeluet, hogy elsősorban és a legnagyobb mértékben azokat kell segélyezni, akiket a drágaság leginkább sujt, vagyis ahol a szükség legnagyobb, elfogadom. A szerény véleményezők azonban megfeledkeznek arról, hogy a falusi kongruás lelkészek között vannak olyanok, akiknek, bár fizetésök legnagyobb részét terményekben kapják, még a mostani magas gabona árak mellett sincsen olyan fizetésük, mint a rendesen jól dotált városi lelkészeknek. Azután akárhány van közöttünk olyan, akik nem vagyon, vagy állami adó arányában, hanem házaspárok után kapják fizetésüket a hiuektől. Ezekre nézve a háború valóságos csapás, mert az otthonmaradottak a bevonultak után párbért fizetni nem akarnak, de talán, — bár erre nézve a vélemények eltérők —, nem is kötelesek. Mennyit vészit hát a lelkész parbérben, ha a bevonultak száma 70-re, 80-ra vagy még ennél is többre rug. Ezeket a segélyezésből kihagyni, uagy a lll-ik osztályba csapni csak azért, mert falun laknak s fizetésök egy részét terményekben kapják, a legnagyobb sérelem, sőt egyenesen bün volna. Nem. Az, hogy a lelkész városban lakik-e, vagy falun, fizetését készpénzben kapja-e, vagy terményben, nem jöhet tekintetbe a háborús segély elosztásánál, hanem a lelkész jövedelme, vagyis a tényleges szükség. Lám lám milyen idegesek az eddig jólétben és bőségben élő s magokat talán éppen e miatt kiválóbbaknak tartó városi lelkésztestvérek, pedig ők csak a háború kitörése óta kénytelenek egyről másról lemondani. Most már képzeljék el ama lelkésztestvérük helyzetét, akik nem egy-két éven át, hanem egész életen át viselik a szegénység súlyát, egy egész életen át nélkülöznek, nyomorognak. Hiszem, hogy ez jó lecke lesz rájuk nézve 8 jövőben több megértéssel, több együttérzéssel lesznek nyomorgó lelkésztestvéreik iránt s e megértés, ez együttérzés által késztetve nem fogják akadályozni, hanem inkább előmozditani anyagi boldogulásukat. S«läncsih Pil ev. lelkész. u. Egy másik kézből is jött felszólalás, a mely azt mondja: „megközelítő igazságot csak a kerületek tudnának tenni, de nem az egyet. p. ü. bizottság. A kerületek ismerik lelkészeik helyaetét. de az egyetem csak irások után ismerheti. Nem érthetek egyet azzal sem, hogy 3 osztályba legyenek a lelkészek sorozva . . . hiszen ez hadi segély akar lenni, nem családi pótlék ... A kik gazdálkodnak, még csak azok vannak megölue e rettenetes munkás hiány miatt, akik kiadták földeiket, azok még keservesebb helyzetben vannak, mert bérlőik lemondtak, hadba uonultak, — tessék most ezeknek átvenni a földek müuelését milyen összeg kell a felszerelésre? Hány lelkész van nálunk (Dunántul), kiknek van terményben, földben szépen fizetése, de ma nem ér semmit, mert a földek üresen hevernek már két év óta, nincs a ki megművelje, fl tanítóknál az állam nem tett külömbséget, mert egyformán reá szorul ualamennyi . . .hát miért kell a lelkészeknél ezt tenni. A nyomor mindenfelé nagy, kivéve azon 40—5U lelkésznél, a kik jobb helyen vannak." . . . stb. III. B. lapja f. é. 26. számában megjelent, a háborús segély felosztására vonatkozó javaslatot — mint olyat, a mely valóságos merénylet a mindenütt háttérbe szoritott és mellőzött falun lakó lelkészek ellen, — el nem fogadom és a felosztást eszközlő bizottság b. figyelmét az alábbiakra irányítom. A hadsegélyző hivatal 125.000 kor.-t a magyarhoni evang, lelkészeknek adta tekintet nélkül arra, hogu hol működnek s igy ebből a falunlakók semmi féle „testvéries" taktikázással ki nem zárhatók. A városi lelkészek 15—20 egyházközség kivételével éppen ugy gazdálkodhatnak és termelhetnek, mint a jámbor falusiak. Ha nem teszik és nem tették, mert az — nagyon megengedem — fárasztó, nem nóbl és sok kellemetlenséggel jár, — hát ez instálom alásan az ö dolguk] De hogy ők most ezért az uri kényelemért még külön honoráriumban is részesüljenek — a gazdálkodók rovására — hát ez mégis csak botrány lennel Háború előtt a termények ára olyan alacsony volt, hogy sok esetben a termelési költséget sem hozta be. Ha akkor a kormánynak eszébe jutott volna 125—200 ezer H-t utalványozni az evang. lelkészek felsegélyezésére, vájjon a várasokban lakó lelkészek lemondtak volna e részükről a 10—14 0 0-os kölcsönből tengődő falusi kartársaik javára? Igen? Tamás vagyok benne. Tévedés azt hinni, hogy a falusi paplakokben most valatni nagy jólét mutatkozik. Egy kg. hus a városban most 10—14 K. Borzasztói De még boraásatóbb, kogy falu helyen semmi áron sem lehet- uetini hust, sőt mészársaék smcs. Igen^ de van csirke s efféle, veti eHen

4 előkelően a városi. Igaz, az van, de ugy, hogy 42, szóval is negyvenkét K-ért (mtrm.) uett búzával etetem^