Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-07-15 / 29. szám
228 EV AN GÉ LIKUS ŐRÁ LLÓ 1916 sainknak ez a helyzete, jogilag még sem sérelmes. Ellenben, ha a magyar euangelikns egyház belemegy egy bécsi mintájú theol. fakultásnak állami szervezésébe, lemond az 1790 91 XXVI. és az 18U8. éui 20. t. cikkben foglalt eminens jogát ról. Hiába valók lesznek itt mindennemű deklarációk egyházunk részéről, hogy az igy létesitetjakultás még nem jelenti az idézett törvénynek végrehajtását s hiába fog minket a minisztérium jóindulatáról stb.-ről biztosítani; a tényleges ualóság ellentmondásban marad a töruénnyel, újból elhaluányul egy jogunk s közeledés helyett távolodni fognak a minket törvényes alapon megillető helyzettől. Átmenetinek, rövid ideig tartónak gondolja Pröhle ezt az állapotot. Annyira átmenetivé válik, hogy a reformacio 500-ik évfordulója alkalmából ott fogunk tartani, ahol az osztrák evangélikusok most tartanak s újból vitatkozhatnak majd utódaink a theologiai fakultás egyetemi szervezéséről. Eleven példa egyébként erre az 1848. évi 20-ik t. cikk is, amely már közel 70 éves, és dacára a folytonos sürgetéseknek, még most sincsen teljesen uégrehajtua, mert mindig akadnak akadályok, amelyek a végrehajtást megakasztjak. S ha még figyelembe vesszük, hogy be nem váltott Ígéretekben mennyi része volt már egyházunknak, ugy valóban bizonyosfoku naivitás kellene hozzá, hogy biztatgassuk magunkat azzal, hogy ez állapot valóban csak átmeneti lesz ? De még kirívóbb ez a kérdés abban a tekintetben, hogy az osztrák protestánsok ezt a fakultást az állam költségén kapták s nem áldoztak fel érte semmiféle főiskolát; minekünk pedig meg kellene azt fizetnünk s feláldoznunk érette, ha egyebet nem, ugy legalább is a pozsonyi theol. akadémiát, mely pedig ev. egyházunk egyik jogos büszkesége. Valóban csodálatra méltó dolog, hogy Pröhle ezek dacára azt tartja, hogy az osztrák hittestvérek az u. n. fakultás révén előbbre lennének, mint mi magyar evangélikusok 1 fl pozsonyi akadémiáról lévén szó, kissé közelebbről kell megvizsgálnunk, hogy mikép alakul a helyzete, ha bécsi mintájú fakultássá alakul át. flz akadémia megszűnnék egyházi lenni s államivá válnék; a tanárok theologiai doktorokká lesznek s jogot kapnak licentiatusokká és doktorokká avatni tudós volt tanítványaikat; de az előadások és seminariumok, miután azok most is egyetemi színvonalon állók, ezentúl is csak az eddigieknek megfelelők lesznek, s igy lényegileg semmit sem nyer egyházunk. A theologiai hallgató a kötelezett theol. fakultási óráin kívül külön beiratkozhatik majd az egyetem valamelyik fakultásának óráira ugy, amint már most is megteheti, s azokat szorgalmatosan hallgathatja, kétségkívül lelkének kimivelésére. De ha a theol. hallgató által hallgatandó kötelezett tárgyakat esetleg katholikus paptanár fogja előadni, s az ifjú oly szellemi táplálékot fog kapni, amely euang. gondolkozását s világnézetét alapjaiban rendíti meg oly időben, a mikor még képtelen a hallottakat tisztázni maga előtt, akkor vájjon mikép alakul ki az illetőnek lelki világa? Minő értéket fog ez képviselni euangelikus egyházunkra? S mikép alakul a theol. tanárok helyzete? Nyernek-eßaz egyetemből ualamit? Az ő evangelikus theol. tudományos szakismeretök s műveltségűk fog-e érvényesülni az egyetemen? Ha az a fakultás bécsi mintára lesz szervezve, mint egyetemen kívül álló főiskola, izoláltan, az egyetemtől elszigetelve fog az maradni, miként izoláltan áll a bécsi intézet is összes intézményeivel, tanáraival s hallgatóival egyetemben Így tehát az a haszon, a mely miatt theologiai fakultásra törekszünk, hogy t. i. theol. tanárok és hallgatók az egyetem szellemi légkörébe kerüljenek s abban a szellemi légkörben miuelődjenek, ápolják a tudományt, gazdagodjanak ismeretekben s munkálkodjanak a magyar euang. theol. tudományosság feluirágoztatásán, problematikus és szinte teljesen illuziórus. Ezek elég nyomós okok arra nézue, hogy a Pröhlék által oly nagyon pártolt bécsi mintájú fakultásnak még hozzá nagy áldozatokkal leendő felállításába nem tudunk s nem akarunk belemenni. S itt újból és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ily fakultás nem kellene egy egyetemünkön sem. Igy áll elő most már a második eshetőség, hogy ha igy nem és egyik egyetemünkhöz sem, hogy miért éppen kell az Eperjesen? Igy jutottunk el a punctum salienshez, a botránykőhöz, a mely miatt egyesek haragszanak, mások gúnyolódnak; egyesek a lokalpatriotismussal uádolnak, mások nagyzással illetnek, egyszóual a legkülönbözőbb módon, csak éppen szépen nem bánnak el uelünk. Ez az a kérdés a főkérdésben, a mely ellen Pröhle is keményen sikra száll. De hát ez nem baj, — bátran mondhatjuk „iam alios uidi uentos"! A ki a memorandumot figyelmesen oluasta s az abban foglalt tényleges ualó alapokon nyuguó s meggyőzésre saánt logikus éruelést komolyan mérlegelte, az, ha elfogulatlanul itél.
