Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-15 / 29. szám

Xli. ev. Budapest, 1916 július 15 29 szám EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi es anyagi tekintetben iüetó mindennemű postai külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajöonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. SS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKO ISTVÁN rákoskeresztúri lelke.s/.. FŐ tfÜNK ATA HS A K. : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY P. agialvi peres-lelkes/. kiskéri leikész. cink» iai «)k< s DUSZIK LAJOS GÖAÖRYJA-NOS . ; s/atmári leikés*. eperjesi főnyin, iya/.ííatft • nik (telenként eov íven A lap ára : évre jre gyes szám ára Hirdetések es pályázatok ami. ICgésK old»l . . éO K AUandó bir.U"én«í i_uege ye^;- »zutut 14 K 7 K 40 \ VARTAkOMJEGyZEtí : VEZÉRCIKK : Az otthonuédés. — szikla — Eperjesi uálasz. - Irodalom. — Visszhangok a háborús segély feloszlása eimü uezéreihkre. — Szlanesik Pál. Dp. Argay György. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Az otthon-uédés. Az a szemlélet, mely csak a rombolást és a halált látja és akarjat látni a háborúban, igazságtalanul söté^: a megépítő szeretet alkotó munkájá is látnunk kell, hogy helyes legyen Jeljogásunk. Mig az arcvonalokon, a határainkon felállított embersövénybe vág katalmas rést a nekiesapodó gránát, itthon a sebek kötözése a hadi munka. Ugy látszik, mintha tűz harcolna tűzzel. fí hatalomjéltés és hatalomirigység tüze vetélkedik a hazavédés, az otthonféltés szent áldott tüzével. Az itthoni háborús teendő egyik nagy részlete: tüzvédés. Védeni azt a nemes lélektüzet, mely népünk e túlságos erőfeszítéséhez a kalóriát szolgáltatja, szítogatni, élesztgetni az áldozatkészségre melegitó ihletés itt-ott ellanyhuló lángjait. De mindenkinek minden erejével, agész fegyelmezettségével oltalmaznia, védelmeznie, lobogásában megtartania kötelessége a családok tűzhelyeinek, azoknak a lelki tűzhelyeknek tiszta tüzeit: a hitvesi hűségnek, a gyermeki szeretetnek oltári lángjait. Ezekhez jő haza a megfáradt hős erőért, a megsebesült ezeknél kap minden patikánál hathatósabb gyógyító szert, ezek sugározzák azokon a haluány-rózsaszinü tábori lapokon a melegséget a mi küzdő véreink szivébe ... Ha elalszik valahol egy ilyen oltári tüz, kevesbül, szegényebb lesz vele a mi élethalál harcát viaskodva harcoló népünk telke, ereje, kitartása. A nemzetek alkotó sejtjei a családok: azok egészsége a népek ereje, azok romlása a népek végzete. Ha majd egyszer, a mikor az a didicsőséges „lefuvás" takarodója fog ünnepélyesen felbúgni a csatamezőkön, hazajönnek a hőseink, csak azt fogják számon kérni az itthoniaktól: élesztgették-e, megtartották-e az otthoniak tiszta lángolásu tüzeit. A jövőnk társadalmának nyugalma, uagy balsorsa van e kérdésben: ott születik a társadalmi romlás, ahol az övéit és az övéinek védelmét számon kérő hős szive elfacsarodik, vagy a keservtől dobban meg elpusztult, szétdúlt, megfertőztetett otthona romjain. E nyugtaimul verő szivek mint félrevert harangok veszélyt jelentenek. Mi, akik hivatalból, közérdekből vagyunk nélkülözhetetlenek, tegyük — ha még nem tettük volna — napi programmunkká a lélektüzek és az otthonok Ueszta-lángjainak védelmezését. Megcsökken legott a hütlenségi esetek száma, ha minden, a szószékünkről mennél gyakrabban aláhangzik az intelem: vigyázzatok a tűzre! Árulónál gonoszabb, gyilkosnál elvetemültebb, ki a hősök otthonának oltárán a szenvedély bűnös lángjait gyújtja meg. Prédikáljuk csak ezt mennél gyakrabban s áldott szolgálatot teszünk. Szószékeinknek manapság amúgy is bent kell állaniok az események hullámverésében: ma igehirdetésünknek izig-gyökérig aktuálisnak kell lennie. fímig a rombolás szelleme vezeti az emberek kezét, addig is van teendőnk a mentési munka területén, fí csecsemő és anyavédelem egy fehér honvédelem. Népünk fájáról hatalmas nyalábokban hull-zuhan le e megizmosult galyak