Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-07-08 / 28. szám

XII. ev. V tV Budapest, 1916 julius 8 EGYHÁZI ÉS ISKOLA! HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetesek Síövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő £9 19 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULA.I DONOS: NOSZKO ISTVÁN rák-oskereK/.tii-ri leikés/.. FŐ.*UNK ATA KS A K : SCMOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL ágralvi esperes-ldk'-s/. kiskéri lelkész. c.hikuai l<li,ts> DUSZIK LAJOS GÖAÖRYJÁNOS szatmári lelkész. eperjesi ffijryni. ijfazyati'» Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f Hírdetésr-k es palyazatoR a r-a . Kgász old»! 40 K Alíajidó tiirdf»'ówei itutígii yezés ss'ivii&t l'ARTADOHJEGyEEK s VEZÉRCIKK: Hanyatlásunk. Pályázatok és hirdetések. r. — Esperességi közgyűlés. — Belélet. Hanyatlásunk. fl ki e sorokat írja, évek hosszú sora óta állandóan és tevékenyen vesz részt egyházi törvényhozási, közigazgatási és törvénykezési ügyeink intézésében. Jól ismeri egyházunknak államjogi és felekezetközi helyzetét, sőt számtalanszor nyilik alkalma arra, hogy az u. n. kulisszák mögé is bepillantva, főként a kormánynak egyházunk és más egyházakkal szemben követett magatartása között párhuzamot vonjon. Az utóbbi évek során szemlélődésem annak a szomorú ténynek megállapítására vezetett, hogy az evang. egyház — szemben a többi bevett keresztyén egyházakkal — fokról-fokra inferiores helyzetbe jutott; befolyása, vezetőinek tekintélye és ereje alábbszállt s ebből kifolyólag az állam jóakaratú pártfogásának biztosításában a többi egyházakkal versenyezni nemcsak hogy nem tud, de közérdekű törekvései is a legtöbb esetben meddők, olykor pedig a felekezeti jogegyenlőség és viszonosság elvének nyilvánvaló sérelmeit is kénytelen eltűrni. A hatalmas, dédelgetett róm. kath. egyházról nem is szólva, azt látjuk, hogy a túlnyomóan idegen ajkú gör. kel., különösen pedig a gör. kath. egyházzal, annak főpapjaival és iskoláival szemben ugy a kitüntetések, mint az anyagi tá^ mogatás terén bőkezű az állam. Szigorúan vett törvényes jogalap hiányában is berendezkedési s egyéb segély- adományokkal halmozza el. A református egyháznak is olcsó, de drágán forgatható milliós kölcsönt; nagy értékű kincstári telket stb. bocsát rendelkezésére. Ezzel szemben a legkulturáltabb lakosságot Jelölelő, s különösen idegen ajkú- hivei körében* felette becses hazafias szolgálatot uégezó evang. egyháznak mindezekből semmit sem juttat, sót olykor törvényes igényeinek kielégítése elől is elzárkózik. Kétségtelennek látszik előttem, hogy a vázolt jelenségnek „intra et extra muros" keresendők az okai. Valahogy megfeledkezett rólunk az államkormány, ez igaz. Uiszont mi magunk is elernyedtünk; az ősi örökség megtartásában egykor tanusitott öntudatos, lelkes, bátor magatartást közönyösség, felszines elégedetlenkedés, személyes torzsalkodás, kicsinyes sajtóharcok váltották fel. Egyházi gyűléseinknek nincs kimagasló, pártpolitikát nem ismerő, egyházpolitikai, pénzügyi, iskolai programmja. Legfőbb egyházi közigazgatási hatóságunk jegyzőkönyvei pedig igen gyakran soha végre nem hajtott határozatot örökitenek meg. Nem az irigység, még kevésbbé a kapzsiság, vagy békebontás szelleme diktálja e sorokat. Sőt helyesnek, indokoltnak tartjuk azt, ha az állam az egyházakat, mint legbecsesebb s hazánkban domináló kultur tényezőket támogatja, kitünteti. Azt sem állitjuk, hogy merő rosszindulat, vagy talán pártpolitikai elfogultság vezette az utóbbi években uralmon levő kormányt akkor, a mikor éppen esak az evangelikus egyházzal szemben mutatkozott mostohának. Ellenkezőleg! MeddőségünK, sőt hanyatlásunk okai első sorban önmagunkban, egyházi közszellemünkben, és szervezetünkben keresendők. Mondhatná e sorok kritikus olvasója, hogy a róm. kath. egyházzal, annak befolyásával és érvényesülési konjunktúráival ne hasonlítsuk, öszsae egyházunkat, mert hiszen a róm. kath. főpapság mögött álló fejedelmi vagyon s őket környező pompa, valamint a feltétlen obedieRtiának kezükben levő hatalmas fegyvere olyan tényezők, a melyek a kormány szemében — az 1848: XX. t. c.-ben kimondott felekezeti jogegyenlőség és viszonosság dacára is — megkülömböztetett helyzetet biztosítanak számára. Feltűnik azonban, hogy a református egyház, melynek nincs hier-