Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-06-10 / 24. szám
1916. EVA NGELIKUS ŐRÁLLÓ 189 madásokat és elfogadta a f. évi költségvetés-tervezetet: a tanári kar tagjai kivételével a testvér egyházak összés tisztviselőinek ugyanily összegű drágasági pótlékot szavazott meg, mint amilyenben a magyar egyház részesítette tisztviselőit (a tanári kar tagjai az államtól kaptak 20%os drágasági pótlékot); tudomásul vette, hogy Blumenau Alfréd uj kőzgondnok ur a testvéregyházak és az utóbbi által kezelt alapra vagyonát átvette. — Az iskolai bizottság jelentéséből örvendetesen vette tudomásul a képviselőtestület azt a lelkes buzgólkodást, amelyet vezetőik irányítása mellett a tanulóifjúság a jótékonyság szolgálatában fejt ki; elfogadta az iskolai év befejezése tárgyában előterjesztett javaslatot, amely szerint a főgimnáziumban május 31-én, az elemi és polgári iskolában pedig junius 3-án fejezték be a tanitást, végül a női felső kereskedelmi iskola ügyének függőben tartása mellett foglalt állást a képviselőtestület. — Több kisebb fontosságú ügy elintézése után a képviselőtestület elfogadta az évijelentés-tervezetet. Leüiészi értekezlet. Május 30-án tartotta meg a pápai ev. gyülekezet tanácstermében ez évi tavaszi értekezletét dr. Mohácsy Lajos marealgergelyi lelkész elnöklete mellett a Somlóvidéki Lelkészegyesület. fl közös bűnbánat után, melyen Nagy Hálmán geesei lelkész Urvaesorát szolgáltatott ki a lelkésztestvéreknek a templomban, az Egyesület megkezdte tanácskozásait. Dr. Mohácsy elnök megnyitóbeszéde keretében megkapó vonásokkal ecseteli a háború tanulságait, amelyek eddig ismeretlen feladatok elé állítanak minket. Az elnöki megnyitónak különösen értékes része volt az, amelyben alapos történeti tudással mutatott rá arra, hogy az a szeretet, vonzódás, melyet az északi frontról hazatérő katonáink a lengyel legio vitéz, bátor harcosai s a lengyel falvak népe iránt éreznek s hoznak magukkal, tulajdonképen csak megujulása egy évezredes érzelemnek, mely a két, nyelvében különböző, de jellemben, nemzeti ' karakterben oly rokon nemzet fiaiban kezdettől fogva élt. Mint nemzet a magyar és a lengyel egyszerre tűnik föl a történelem színpadán. Egy időben alakul királysággá, egyidőben, ugyanazon forrásból ismeri meg a keresztyénséget (Adalbert prágai érsek), egy időben ismeri meg a reformációt. Lengyelország az ő fénykorát —-a magyar királyok fejedelmeknek jogara alatt éli — Nagy Lajos, Báthory István — királysága alatt. Gyakran vérezett együtt a két nemzet, sirt együtt a szabadság sirba szállásán. Most újra együtt véreznek, felujitják az évszázados, évezredes kötelékeket, újra megszeretik egymást. Tartsuk meg, ápoljuk híveink szivében azt a esatamezőkön fogant testvéri szeretetet, amelyet katonáink a harctérről hoznak: az egyetlen szláv nemzet, a lengyel iránt. Megnyitó beszéde során szeretettel emlékezik meg az Egyesület kiváló tagjának Gyurátz püspöknek ujabb kitüntetéséről, tnely őt érte a Vörös Kereszt szolgálatában, üduözli Baldauf püspökititkár egyl. tagot, kit szintén kitüntetés ért a Vörös Kereszt szolgálatáért, Hiss Lajos nagyalásanyi lelkészt mint az egyesület nesztorát — aranylakodalma alkalmából; üdvözli az egyházmegye uj felügyelőjét dr. Kluge Endrét, esperesét, Takács Eleket. Majd a megilletődés hangján szól Kiss Jánosnak a dunéníuli gyámintézet elnökének haláláról. Uégül arra hivja fel az értekezletet, hogy ez mai üléséből intézzen sürgős kérelmet az egyházkerülethez oly értelemben, hogy ez az 1848. XX. t. c. alapján nyomatékosan kérjen mielőbbi nagyobbszerü subsidiumot az evang. lelkészek tűrhetetlen helyzetének szanálására. Az értekezlet élénk tetszéssel fogadta a megnyitót S egyhangúlag hozzájárult az elnök indítványához. Mielőtt tovább haladtak volna az értakezlet rendjen, a nagyszámban megjelent lelkésztestvérek nevében Tahács esperes üdvözölte dr. Moháesy elneköt, aki azzal, hogy önképzése által a doktori eimet érdemelte ki, — az egész ev. lelkészi karra fényt árasztott. Ezután Bátsi József ajkai lelkész olvassa fel munkáját, mely 1. püspöki kérdőpontról: „A háború tanulságai és az ezek által a társadalom és az egyház elé állított feladaíok"-ról szólt. Bátsi testvér a tagok általános érdeklődése mellett mutatott rá a hádoru tanulságaira: az erkölcs, vallás a család és társadalom szempontjából vizsgálván a helyzetet s helyesen mutatott rá ama feladatokra, amelyek elé az uj uiszonyok állítanak^ bennünket. Majd Baldauf G. püspöki titkár tartót szabad előadást eme kérdésről: „A lelkészképzés. Óhajtandó-e a gyakorlati életre való minél alaposabb előkészitésé céljából a theol. akad. hallgatók számára a IV. tanfolyam bevégezése után lelkészi szeminárium szemezése egy éni tanfolyammal. Hol lenne ez felállítandó?" Baldauf eme püspöki kérdő pontra ugy felel meg, hogy reá mutat a mai lelkészképzés egyoldalúságára, fogyatkozásaira, a mely megelégszik a konpendiumszerü tudással s a lelkészjelöltet hiányos fegyverzettel bocsátja neki az életnek, a mely viszont ma a legmagasabb fokra csigázott kívánalmakkal lép fel a lelkészekkel szemben. Baldauf előadását írásba foglalva az egyházker. Lelkészegyesület elé viszi. Még több munka is felolvasásra várt, de mert bevett szokása az éntekezletnek, hogy egyes gyakorlati, belmissziói kérdéseket — a szerint a mint ezeket maga az
