Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-06-03 / 23. szám

1916. Scholíz püspök jubileuma. Szerény keretekben ugyan, de annál szeretetteljesebb módon folyt le május 28-án a budai ev. gyülekezet ünnepélye, amelyen közszeretetben álló lelkészének, a bányai egyházker. püspökének: eperjesi Schölts Qusztávuak 50 éues lelkészi jubileumát tartotta meg. fí presbitérium által csendesen előkészitetí ünnepély, — tekintettel a püspök gyászára és a mai komoly időkre minden külső díszt nélkülözött. Az egész ünnepély a budai templomban folyt le. Délelőtt 11 órakor istentisztelettel kezdődött, amelyen a gyülekezet „Az Ur az én örökségem" kezdetű egyházi éneket énekelte, a püspök pedig a Filip. levél l. 3—6 verse alapján mondott igen ügyes, szívből fakadó beszédet. Pál apostollal Ő is hálákat adott a múltért, s a budai gyülekezet jövőjére bizalommal tekint. Elmondta az 50 év történetét s benne a saját működésének rajzát. Lelkészi szolgálatát a budai gyülekezetben kezdte meg, ahol 1866 május 27-én választották meg segédlelkésznek. Három és fél évi itteni segédlelkészsége után a gölnicbanyai gyülekezet hinta meg lelkipásztorául. Itt 3 és negyed évig működött, amidőn 1873 év végén a budai gyülekezet az elhunyt nagyemlékű Sztehló András lelkész helyébe rendes lelkésznek hívta vissza. Azóta buzgó munkálkodását ezen gyülekezetnek felvirágoztatására szentelte. Hűséges munkálkodását ugy esperessége, mint kerülete is észrevette és méltányolta, előbbi esperesének, utóbbi főjegyzőjének, majd 1906-ban püspökének választotta meg. Betöltvén 50 évi szolgálatát, Ő is nyugvópontra óhajtott jutni, s letenni a kezébe adott pásztorbotot. Egy előkelő vezérünk azonban letérilette ezen szándékáről azzal, hogy a háborúban egy katona sem hagyhatja el helyét anélkül, hogy hazaárulást ne követne el. Meghajlott .ezen indokolás előtt, s amig az áldott béke napja föl nem virrad, folytatja működését. Beszédének végén Istenhez fordul megsegitő kegyelemért. Az istenitiszteletet felnőtt leányoktól előadott szép karének fejezte be. Istenitisztelet után a gyülekezet közönsége és az üdvözlésre érkezett küldöttségek díszközgyűlésen maradtak bent a templomban. A díszközgyűlést báró Peilitzsch Arthur egyházfelügyelő nyitotta meg s vázolta annak eálját. Üdvözölvén a megjelent küldöttségeket, átadta a szót dr. Pelenka Lajos másodfelügyelónek, aki hosszabb beszédben vázolta Schölts püspök áldásos működését, üdvözölte Ót gyülekezete nevében s bejelentette, hogy emlékére a gyülekeset önkéntes adakozás utján 10.000 koronát meghaladó alapitványt tesz, mely összeghez a gyülekezet pénztára 2000 koronával járult hozzá, s a gyülekezeti tagokon kívül, a kerületbeli esperességek is meghozták a maguk adományait. Kéri a püspököt, hogy az alapítvány célját és rendeltetését 0 maga szabja meg. A püspök válaszában meghatva köszönte meg a megemlékezést, s az alapítvány kamatait egyházi tisztviselők: papok, tanárok és tanítók szegénységben levő áruáinak, elsősorban azoknak , akik a mostani világháborúban jutottak árvaságra, segélyezésére óhajtja fordítani. Az egyetemes egyház nevében báró Prónay Dezső egyet, felügyelő igen meleg és elismerő szavakban üdvözölte a püspököt. Dr. Zsigmondy Jenő a bányai egyházker. és a budapesti testvéregyházak részéről mondott üdvözlő beszédet. (Ayuráfz Ferenc püspök a dunántuli és a dunáninneni egyházkerületek nevében magvas, magasszárnyalású beszédben hódolt kartársának. Dr. Eelenha Lajos a tiszai egyházker. üdvözletét, mint annak főjegyzője tolmácsolta. Haypál Benő a budai reform, gyülekezet, mint az ifjabbik testvér háláját és elismerését fejezte ki gyönyörű költői beszédben. Osztroluczhy Miklós a Luther társaság elnökét, Eperjes város helyettes polgármestere a város szülöttjét üdvözölték a püspökben. Zólyomi Wagner Géza az egyet, tanügyi bizottság, Haczián János a budapesti egyházmegye, Möhr Henrik az óbudai gyülekezet, Sárhány Béla az összes egyházmegyék s Deák János theol. tanár az eperjesi egyház és a kollégium üdvözletét tolmácsolták. Az üdvözlő beszédékre a püspök előbb mindegyikre külön-külön válaszolt igen talpraesetten, történeti vonathozásokkal, megemlékezésekkel, majd az idő előre haladott voltára s a gyülekezet kívánságára való tekintettel az utolsó öt üdvözlésre egyszerre felelt. A díszközgyűlést a Himnusz fejezte be. fí szeretet és elismerés ezen impozáns megnyilatkozásához igen sokan levelekkel és táviratokkal is járultak hozzá. Végül legyen szabad alulírottnak is, aki három évig közvetlen főnökét tisztelhette az ünnepelt főpásztorban, ez úttal is a maga hálás üdvözletét tolmácsolnia azon igaz fohásszal: tartsa meg az Ur áldó és megsegítő kegyelme abban a friss testi és szellemi erőben még igen sokáig szeretett püspökünket. Noszhó István.