Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-06-03 / 23. szám

1916. Scholíz püspök jubileuma. Szerény keretekben ugyan, de annál szere­tetteljesebb módon folyt le május 28-án a budai ev. gyülekezet ünnepélye, amelyen közszeretet­ben álló lelkészének, a bányai egyházker. püs­pökének: eperjesi Schölts Qusztávuak 50 éues lelkészi jubileumát tartotta meg. fí presbitérium által csendesen előkészitetí ünnepély, — tekintettel a püspök gyászára és a mai komoly időkre minden külső díszt nélkülözött. Az egész ünne­pély a budai templomban folyt le. Délelőtt 11 ó­rakor istentisztelettel kezdődött, amelyen a gyü­lekezet „Az Ur az én örökségem" kezdetű egy­házi éneket énekelte, a püspök pedig a Filip. le­vél l. 3—6 verse alapján mondott igen ügyes, szív­ből fakadó beszédet. Pál apostollal Ő is hálákat adott a múltért, s a budai gyülekezet jövőjére bizalommal tekint. Elmondta az 50 év történetét s benne a saját működésének rajzát. Lelkészi szolgálatát a budai gyülekezetben kezdte meg, ahol 1866 május 27-én választották meg segéd­lelkésznek. Három és fél évi itteni segédlelkész­sége után a gölnicbanyai gyülekezet hinta meg lelkipásztorául. Itt 3 és negyed évig működött, amidőn 1873 év végén a budai gyülekezet az el­hunyt nagyemlékű Sztehló András lelkész helyé­be rendes lelkésznek hívta vissza. Azóta buzgó munkálkodását ezen gyülekezetnek felvirágozta­tására szentelte. Hűséges munkálkodását ugy esperessége, mint kerülete is észrevette és mél­tányolta, előbbi esperesének, utóbbi főjegyzőjé­nek, majd 1906-ban püspökének választotta meg. Betöltvén 50 évi szolgálatát, Ő is nyugvópontra óhajtott jutni, s letenni a kezébe adott pásztor­botot. Egy előkelő vezérünk azonban letérilette ezen szándékáről azzal, hogy a háborúban egy katona sem hagyhatja el helyét anélkül, hogy hazaárulást ne követne el. Meghajlott .ezen indo­kolás előtt, s amig az áldott béke napja föl nem virrad, folytatja működését. Beszédének végén Istenhez fordul megsegitő kegyelemért. Az isteni­tiszteletet felnőtt leányoktól előadott szép karé­nek fejezte be. Istenitisztelet után a gyülekezet közönsége és az üdvözlésre érkezett küldöttségek díszköz­gyűlésen maradtak bent a templomban. A dísz­közgyűlést báró Peilitzsch Arthur egyházfelügyelő nyitotta meg s vázolta annak eálját. Üdvözölvén a megjelent küldöttségeket, átadta a szót dr. Pe­lenka Lajos másodfelügyelónek, aki hosszabb beszédben vázolta Schölts püspök áldásos mű­ködését, üdvözölte Ót gyülekezete nevében s be­jelentette, hogy emlékére a gyülekeset önkéntes adakozás utján 10.000 koronát meghaladó alapit­ványt tesz, mely összeghez a gyülekezet pénz­tára 2000 koronával járult hozzá, s a gyülekezeti tagokon kívül, a kerületbeli esperességek is meghozták a maguk adományait. Kéri a püspö­köt, hogy az alapítvány célját és rendeltetését 0 maga szabja meg. A püspök válaszában meg­hatva köszönte meg a megemlékezést, s az ala­pítvány kamatait egyházi tisztviselők: papok, tanárok és tanítók szegénységben levő áruáinak, elsősorban azoknak , akik a mostani világhábo­rúban jutottak árvaságra, segélyezésére óhajtja fordítani. Az egyetemes egyház nevében báró Prónay Dezső egyet, felügyelő igen meleg és elismerő szavakban üdvözölte a püspököt. Dr. Zsigmondy Jenő a bányai egyházker. és a budapesti test­véregyházak részéről mondott üdvözlő beszédet. (Ayuráfz Ferenc püspök a dunántuli és a dunán­inneni egyházkerületek nevében magvas, magas­szárnyalású beszédben hódolt kartársának. Dr. Eelenha Lajos a tiszai egyházker. üdvözletét, mint annak főjegyzője tolmácsolta. Haypál Benő a budai reform, gyülekezet, mint az ifjabbik test­vér háláját és elismerését fejezte ki gyönyörű költői beszédben. Osztroluczhy Miklós a Luther társaság elnökét, Eperjes város helyettes pol­gármestere a város szülöttjét üdvözölték a püs­pökben. Zólyomi Wagner Géza az egyet, tanü­gyi bizottság, Haczián János a budapesti egy­házmegye, Möhr Henrik az óbudai gyülekezet, Sárhány Béla az összes egyházmegyék s Deák János theol. tanár az eperjesi egyház és a kol­légium üdvözletét tolmácsolták. Az üdvözlő beszédékre a püspök előbb mindegyikre külön-külön válaszolt igen talprae­setten, történeti vonathozásokkal, megemlékezé­sekkel, majd az idő előre haladott voltára s a gyülekezet kívánságára való tekintettel az utolsó öt üdvözlésre egyszerre felelt. A díszközgyűlést a Himnusz fejezte be. fí szeretet és elismerés ezen impozáns megnyilatkozásához igen sokan levelekkel és táviratokkal is járultak hozzá. Végül legyen sza­bad alulírottnak is, aki három évig közvetlen fő­nökét tisztelhette az ünnepelt főpásztorban, ez úttal is a maga hálás üdvözletét tolmácsolnia azon igaz fohásszal: tartsa meg az Ur áldó és megsegítő kegyelme abban a friss testi és szel­lemi erőben még igen sokáig szeretett püspö­künket. Noszhó István.

Next

/
Thumbnails
Contents