Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-29 / 18. szám

A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöeuöő. S3 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LÁPTULAJDONOS: NOSZKO ISTVÁN ráköskeresxtiiri leikés/.. FÖÄIINKATA K.SAK SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL ág-r'alvi tóspertts-l-dk-s/. kiskéri lelkész. ciukolai lelkes?.. DUSZ1K LAJOS GÖAÖRYJANOS szatmári lelkész,. eperjesi fogyni. igazgató. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : F.gész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára .. 40 j Hirdetések e-8 pályAztUob ái-n. Hajósa oldal ... 4<» K A Haudó hii'dn'éaek met;- YH-ZJÍM sz'imf TARTAtOMlEQyZÉtt : VEZÉRCIKK: Korkérdések. Raffay Sándor. — A.sz amerikai maggar euang. esperesség szeruezéséiriek a kérdéséröL Vályi Gusztáu. — TÁRCA. Fokósz. Moeskonyi József Belélet. — Páiijózaíok és hirdetések. Korkérdések.) Előadásom eiméül ezt a szót választottam: „korkérdések." Minden egyes kornak megvannak a maga sajátos kérdései. Mi ma olyan kort élünk, mely a legendás korok közé tartozik. Kor, melynek sok szenvedését megsóhajtjuk ma, de a melynek dicsőségéről azok, a kik részt vehetünk e kor küzdelmeiben a késő unokáknak tündérmeséket Jogunk regélni, a melyekért késő koroknak gyermekei fognak bennünket megirigyelni. Ennek a nagy kornak nagy kérdései vannak. Kérdések, a melyeket meg kell oldanunk, a melyeket minél hamarabb ismerünk meg, annál boldogabb lesz a jelen és;a jövő. Kétségtelen, hogy a mai világháború erők próbája. Hogy ez az erőmérkőzés milyen hatalmas, mutatja az, hogy a müveit világ nagyobb fele szenvedő részese ennek a mérkőzésnek. Szivek boldogságán, családok nyugalmán és lelkek érzésén gázol keresztül e kor, és nem tudhatjuk megítélni, mit hagy maga után. — Egy kétségtelen, hogy nemzetünk ebben a küzdelemben olyan részt vesz, mellyel igazolta egy ezredévnek reménykedését, munkáját és szenvedését és egy ujabb ezredévhez való jogát. Ma a magyar nemzet ugy áll a világ előtt, mint nem csak a multak dicsőségéből élő nép, hanem, mint a jelen küzdelmeihez méltó öntudatos nemzet, a mely ezért megérdemli a jelen becsülését és a jövő boldogságát. De az erő igazolása csak ezután következik reánk. Ennek a nagy kornak nagy terhei és nagy kötelezései vannak. Ezekből mindnyájunknak ki kell vennünk a magunk részét. Nagyon sokat munkálkodtunk és áldoztunk eddig is, de a su*) Részletek Raffag Sándornak a „Balassagyarmati Ebang. Egyesületben ápr. 2-Än tä'pfott előadásából gyorsírói jegyzetek után. lyosabb rész csak ezután várakozik reánk. Nagyon sok a seb, a mely gyógyulásra vár, mindnyájunk egész szivére, teljes szeretetére van szükség, hogy a sebeket meggyógyíthassuk, jól emlékszem, amikor az első sebesült-szállitó vonat megérkezett az ország fővárosába, milyen nagy érdeklődést váltott ki. Emberek sorfalai között szállították be a sebesülteket, virágok hullottak reájok, könny csillogott a szemekben, „éljen" harsant az ajkakon. De, ha csak ezzel áldozunk vérük hullásáért, akkor az ó áldozatukra méltatlanok vagyunk. Egy-két kiesurranó könnycsepp, egy-két elröppenő „éljen", egy-két hervadó virág, nem méltó dija a szenvedésnek, a mely a mi békességünkért tépte meg őket, sem a vérnek, mely érettünk folyt. Egy nagy kérdés merül fel itt előttünk: mi lesz azokkal a véreinkkel, akik visszajönnek közénk bénán és nyomorultan? A legnagyobb kérdések egyike a rokkantak ellátásának kérdése. A 48-as szabadságharc után magukra maradtak a bénák, akik járták az ország útjait, keresték a nyugtató otthon melegét. A könyörülő szivek be is fogadták itt-ott, de, ha az Isten és a részvét nem könyörül rajtuk, elpusztulhattak volna. ]ó szívű Királyunk kezdeményezése folytán épült fel számukra a „Honvéd Menedékház". Szegényes az nagyon, nem igen méltó egy hatalmas, öntudatos nemzethez, de azért mégis nagy áldás volt a nyomorgó hősök számára. — A mikor Ohió állam Dayton nevü városában jártam, megmutatták nekem a rokkantak házát. A mikor én ezt a város részt, a hol a katonák példás rendben, gazdag jólétben, valóságos uri gondatlanságban élnek, végignéztem, eszembe jutott, a mi „Honvéd Menedékházunk" és elszégyeltem magam szegénységünk miatt. De megértettem, mire tarthatnak számot azok, a kik mi érettünk fegyverrel a kezükben, ezernyi vész és vihar Budapest, 1916 április 29. 18 szóm EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP.