Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-22 / 17. szám

XII. «v. ** IS fő (í fif Budapest, 1916 április 2: I I 1/ 1 Pu 17. szám EGYHÁZI ES ISKOLÁI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai kiilöemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a iap tulajdonosához: Noszko István lelkészhez Rákoskeresz; úrra (Pest megye) kütöenöő. ES t§3 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJ LONOS: MOSZhvO ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. KÖ.*i;XK.ATA HSAK : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL áyr'iiivi «spares-! e4k s/, kiskéri lelkész. ciukitai lelkes.-',. DUSZIK LAJOS QÖ/nÖKYJÁNOS szatmári lelkész. eperjesi ío»yin. igazgató Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre u K Félévre 7 w Egyes szám ára 40 f Hirdeteaek es paJyazaiok m-i. Iv^tíRZ old»

1 M> K A1 laudó hir^te'éseK liléi;?! yez^s ass-iou' TAítTAEOMJESyZSK : VEZÉRCIKK: Jézus sírjának látogatása. ]ahn Jakab - TÁRCA. Menyasszony imádsága eltűnt u öle gémjéért. Sántha Károly. Tekintsetek kiítei a feltámadásra. Marenesin Zoltán. — Húsvéti szózat a táborból. Dzurányi Dezső. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. jézus sirjáiiak látogatása. fíz első húsvét kegyes nőihez, Mária Magdalena és a Jakab anyja, Mápia és Saloméhoz áldotí szent húsvét peggelén mi is csatlakozunk és meglátogatjuk az Up ]ézus sipját; de nem érzéketlen szívvel, fásult hideg közönynyel, hanem odaadó, igaz szeretettel Hiszen e sirban ott az fírimathiai József kertjében az Istennek Fia nyugodott, a ki nekünk tanitásában szenvedésében, életében és halálában — Mestepünk volt. Tudósok és bölcsek, ppóféták és vallásalapítók, van-e köztetek esak egy is, a ki annyipa igaz és szent vala, a ki annyipa méltó a mi pajongó szepetetünkpe? Van-e köztetek olyan, a ki annyipa elmélyedt az Atyával való benső életközösségbe, a ki annyipa az Atyával „egy" volt? Nincs 1 Mept a názápethi Jézus az istenfiuság, a tökéletes, az absolut vallás alapitója volt; a keresztyénség uíán uj kinyilatkoztatás ki van zápva. íme, azépt oly nagy, oly igaz a mi kegyeletünk és szepetetünk a mi Upunk és Mestepünk ipánt, a kinek sipja előtt ma, húsvét szent peggelén állunk. De nemcsak szeretettel, hanem a rendületlen ragaszkodás érzelmével is járulunk ma a Jézus sírjához; „Jézust el nem bocsátom" ez a mi méltó húsvéti fogadalmunk. Nem mutatta-e meg épen a világháború a maga lesújtó, keserű tapasztalataival, hogy egyedül az Ur Jézus és az ő békéje lehet a világnak is békessége? Miért kell annyi szemérmetlen jogsértést, annyi brutális erőszakot és annyi szennyes indulat tombolását feljegyeznünk a világháború analeseibe és saját magánnaplóinkba? Mert nem neveltük az emberiséget a Jézushoz való ragaszkodásra; mert idegen sirokhoz zarándokoltunk; mert az emberi bölcseség megfeledkezett arról, hogy a törvények legfőbb sanctiója — a Krisztushoz s a béke és szeretet evangéliumához való rendületlen ragaszkodó szivben van. Vonuljunk azért egy csendes órára félre a világháború vérzivatarától és ott a Jézus sirjánál tegyünk szent fogadalmat, hogy egyedül Ü hozzá, az istenfiuság szeretetének hirdetőjéhez ragaszkodunk, mert szent meggyőződésünk, hogy: „Krisztust szeretni minden tudománynál feljebb való." De nemcsak a „Mester" iránti ragaszkodással, hanem a feltámadt, az élő Üdvözitő iránti husuéti hittel is járuljunk a Jézus sirjához! És bizonyára ez a mi ünneplésünk legszentebb kötelezése! „Él Jézus, bizodalmam" ez a mi méltó húsvéti vallomásunk. És mi bizonyítja azt, hogy hőn szeretett Mesterünk egyszersmind Üdvözítőnk, feltámadás és élet? Mi bizonyítja azt, hogy a mi álnokságinkért megsebesíttetett és a mi bűneinkért megrontatott? Mi bizonyítja,