Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)
1916-04-15 / 16. szám
1916. mondása, fíz evangelikus önérzet nevelését hangoztattam. Helyeselte állitásaimat. „Bizony szükség van - mondta — az evangelikus önérzet ^elköltésére és ápolására. Az a katholikus ember tudja, hogy ő katholikus, a református a mellét veri és büszke arra, hogy kálvinista, az evangelikus félreáll és ugy mondja, „én meg talán lutheránus vagyok." Az engedékenységben, a mások meggyőződésének a mi rovásunkra való érvényesülni hagyásában túlságba mentünk. Ez igy nem helyes. A magunk felfogása az első éü esak azután gondoljunk a másokéra. Ezt az önzést hitbeli meggyőződésünk érdekében szükségesnek vélem és ápolását, fejlesztését szükségesnek tartom. És erre való nevelési eszközül elfogadom még — az amuietíeket is, de evangelikus tartalmat adok neki. Szépnek, jónak és szükségesnek tartjuk az evangeliumi szellemű képeket. Pártolói vagyunk a keresztyén művészetnek. En és velém együtt sokan pártolói vagyunk az evangeliumi jeluénynek is, amennyiben az elősegíti a hitet, a keresziyén hitet, de nem jogialja el annak a helyét. Az elmúlt napokban láttam is ilyenféle jelvényt. Megszokott elypszis alak, rajta a töviskoszoruzott Krisztusfő, föléje irva „Eeee homo", a másik oldalán pedig: „Ne félj, esak higyj 1" Evangelikus leányok — a komolyabban vallásosak — szívesen viselnének valamilyen vallásos jellegű nyakéket. Nem volt nekünk, kaptak szűz Máriás kis dolgot. Viselték. Ha a papjukkal találkoztak a bluz mögé rejtették. A vallásórákon én is jártam igy. Ha kell nekik, ha szivesen veszik, adjunk nekik euangelikus szellemű alakban, azt hiszem, nem lesz rossz. Sok evangelikus ember idegenkedik a kereszttől. Alaptalan ez. A Krisztus keresztje hitünk központjában áll. A kereszt az egyetemes keresztyénség jelképe is. Én szivesen látom templomaink tornyán és az oltáron a keresztet, pedig jó euangelikus és protestáns embernek érzem magam. Itt egy kis beszélgetésünket legyen szabad citálnom. A környékbeli református testvérekkel jöttünk össze egy kis kedélyes beszélgetésre. Komoly dolgokat cseppet se száműztünk. Egy kis papi konferenciának is beillettünk volna. („Papi konferencia" — mikor volt ilyet nálunk?" Itt is, meg amint hallom, a szomszédoknál is azt mondják elnökeink, hogy „majd a háború után", mintha most nem is volna rá szükségünk!) Szóba került a „kereszt." Az egyik református kollega kálvinista önérzettel utasitott vissza mindennemű keresztet. A másik — a munkája és egyháeaazt mutatja, hogy a kálüinista egyháznak jobb s«olgája, mint az előbbi — nem idegenkedik • ke123 reszttől. Még az által sa látná a kálvinista vallásosságot megsértve, ha a református asszonyok egyszerű kereszt nyakéket viselnének, „flmit hiszünk, hát azt ne restelljük meg is mutatni]" — mondá. Én azt hiszem hogy ez az ember valahogy igazat szólott. Ő se idegenkedik a bibliai jeluény-féléktől. Én sem. Örömmel terjesztettem én az „Erős vér a mi Istenünk" feiirásu háborús gyűrűt is. Ha már háborús gyürü kell, hát legyen evangelikus jellegű és nem szűz Máriás. Pedig hány evangelikus férfi és nő hordja ezt még mindégi Legyen bárkinek tiszteletre méltó ellentétes felfogása, szivesen veszem,, esak fakadjon komoly keresztyénségből és nem frázisokból, meg cgyhárunk ügyének őszinte szolgálatából. Az evangeliumi külső forma, támogathatja, erősítheti az euanqeliumi belső lénueqeí! „ . , Bgij lelnesz. Hol az oszló igazság? Egyházalapitó vagy támogató rendszerünk három laza oszlopon nyugszik. Ezek : protekció, pufraépités, segélyelaprozás. E hibánk folytán nem egyszer megtörténik, hogy elsőrendű és missiói főfontosságu központok a segélyezés kiosztásakor félretolaínak, esuffátevén ez eljárással a nagy egyházalapitó-politikus Pál tendenciáját, mely szerint mindenekelőtt a kereskedelmi, politikai, kulturális városok s gócpontok legyenek az evangéliomi hit gyupontjai s ne a félreeső falvak. E hibánknak szenuedő áldozata Nyitra is. Facta loquunt. íme: Érsekújvárnak van 128 hive, Qalgóenak 56, Nyitrának 300 s lám (l. Gyámint. 34. számú, kerületi 1915 évi jkönyv) az első kapott évi segélyképen 1850 koronát, a második 800 koronát, s Nyitra csak 500 koronát! Pedig kétségtelen, hogy e példaképen felhozott városoknak földrajzi, kulturális viszonylatait ismerő „Páris" az elsőbbségi aranyalmát Nyitrának Ítélné oda. Mert e dicső multu város s környékének van 400 hive. (E háborús világban jó 2000.) flnyásitása esetén, a hozzá önként csatlakozni szándékozó Sági filiális 400 hiuével együtt, a törvény feltételezte 800 lélekszám a eongrua kérvényezéséhez adva van. E fiókegyház javpra szól az a ténykörülmény is, hogy három év alatt 11.000 koronás templomalapot volt képes realizálni. Befizetett évi adója 1000 kor. Tanulóinak száma 35—40. Azért kérdjük: Hol a justitia distritbutiva? Képes-e erre Érsekújvár, Galgóez ? Nem 1 — Ha mégis létesíttetnék kebelükben egyház,"az,—látr 1916. E VA NGELIKUS ŐRÁLLÓ
