Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-08 / 15. szám

118 meg ez az akadály, de hiányzik a megszeníelődés is. A proíestáns ember megadja a kedélynek, ami a kedélyé s az értelemnek, ami az értelemé. Nem engedi be a dolgozó szobájába a csudát, de egyúttal megóvja egyházát a csudát tagadó tudománnyal szemben. Franciaországban fanatizált lourdes-i zarándokolok isten segítségére ualó bizakodással botjaikkal még a gépfegyvereket is megtámadnák, míg a jósán szabad gondolkodók a felsőbb hatalmakra való tekintet nélkiil fegyvereik állapotával törődnének. A protestánsok itt is egyesitik a két álláspontot s még ma is Gromrvell szauaival ^cselekednének eképen : „Bízzatok az Istenben és szárazon tartsátok a puskaport." A jövőben is a kulturális haladást a lényegesekben a proíestáns germánoknak s az azok által befolyásolt népcsoportoknak fogjuk köszönhetni a tudomány, a technika s a sociális problémák terén egyaránt. És mi bízvást remélhetjük, hogy itt ugyamzon okokból Németország fog vezetni, a melyek neki mai fölényét biztosítják. Ellenségeinknek is vannak tehetséges vezéreik és vitéz katonáik, de a tudás, a szervezési képesség s a kötelességtudat alkotja a különbséget. Ezeket az előnyöket a német iskolamestereknek köszönhetik. Egy németországi analfabétára esik 100 Angliában, több mint 300 Franciaországban és még több analfabétája van ott a kötelességtudásnak. A mi iskolamestereinket, hívják azokat Luthernek vagy Lessingnek, Kantnak vagy Fichtenek, vagy ama névteleneknek és ismeretleneknek, kik néhány iucat német iskolásgyermeket az írás olvasás mesterségére megtanítják, senki felül nem múlhatja, de még meg sem közelíti. Sőt ezeknek fogjuk köszönhetni, ha a német mozdony a kulturemberiség haladását legmagasabb pontjáig vezeti. Örömmel jelentjük a német protestáns kulturmunka méltó apotheozisátl Nem baj, ha annak theologiája is, mint valamikor Szabó Aladár mondotta — „zsarnoki uralmat gyakorol Magyarországon." Sz. M. TÁRCA HA NEM SÍR MAJD AZ ÁGjJÚ. Ha nem sír majd az ágyú S nem folyik íöbbé vér; És újból itthon lesznek, Hik küzdtek a honért. Valami csengő álom Suhan szívünkbe be: Fátyolt terít a múltra, Mely sebbel volt tel. 1916 Ha nem sír majd az ágyú S a honra béke száll; El lesz feledve minden, Mit rontott a halál. A múltnak éjjelébe Merül a bú szava; És rajt ragyog csodásan Az erény csillaga. Ha nem sír majd az ágyú S mindenki hazatér, 4 seb lehámlik rólunk És vár majd zöld babér. Egy szent érzés lopódzik Szívünkbe titokban, 5 felszikhad, mint a harmat, A hulló könnyfolyam. Ha nem sír majd az ágyú S kihűl a puskacső, Legenda lesz a harcunk, Templom a temető. Mindenütt megbocsátás •— Szívünkben szent remény 1 — Hol egymás öröméből Merít gazdag, szegény. Ha nem sír majd az ágyú, — Bizonnyal mondhatom — Egymáshoz láncol minket Egy gyengéd vonzalom. A béke aranynapja Felettünk felragyog. ... És mosolyogni fognak Reánk az angyalok, Reánk az angyalok. Marencsin Zoltán. B E E. É L E T. Kitüntetett tábori lelhész. A hadvezetőség Szikora Mihály hontkirályfalvai lelkészt, ez idő szerint a 212. Landst. Inf. Brig, evangélikus tábori lelkészét hűséges önfeláldozó szolgálatáért a 11. tábori lelkészi vörös-fehér szalagos érdemkereszttel tüntette ki. Szikora testvért, akinek 20 hónapi front-szolgálat után jutott osztályrészül e szép kitüntetés, ez alkalommal őszinte örömmel üdvözöljük. Halálozás, funkuncz Sándor a nagyszokolyi és tamási egyesült gyülekezeteknek nyugalomban élt lelkésze f. é. március 26-án életének 70-ík évében az Urban csendesen elhunyt. Temetése márc. 28-án uolt közrészvét mellett. EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ