Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-04-01 / 14. szám

1916 EVÄJMEIJKUS ŐRÁ LLÓ 107 szerkesztők válaszoltak. Uálaszuknak feolvasása utáu a választmány az elnök eljárását helyeslőleg tudomásul veszi s a válaszokból nem kiüán kö­vetkeztetést levonni, sőt a sajtóval szemben ápolni kivánja továbbra is a jóindulatot. Ezen válaszok legjobban igazolják, hogy mennyire volt szükség a kérés elküldésére. A választmány útiköltsé­geinek megtérítése céljából az egyes kerületek­hez az elnök a kérvényeket beadta, s mind a 4 püspökünktől biztató választ kapott. Azon lelké­szekhez, akik még nem tagjai egyesületünknek, a felhívás szét lett küldve. Ezen felhívás folytán eddig 61 lelkész és 2 theologiai tanár lépett be az egyesületbe, jelenti elnök, hogy a dunántuli egyházkerület euangeliumi egyesületének kiadá­sában megjelent „Háború és vallás" cimü s val­lásos estélytkre szánt felolvasásokat tartalmazó füzet Kapi Béla szerkesztésében. Tekintettel a nagy áldozatkészségre, amellyel a dunántuliak ezen füzetet kiadták, a választmány melegen ajánlja a lelkésztestvereknek ezen füzet megren­delését, s az iskolai könyvtárak részére való beszerzését. Felkéri továbbá a lelkésztestuéreket, hogy a háborús felolvasásaikat az egyesület titkárához beküldeni szíveskedjenek azon célból, hogy azok megbiráltatván, egy füzetben kiadas­sanak. Mert a mostani tapasztalatoknak a leszö­gezéséből kell majd tanúságokat s következteté­seket levonnunk a vallásos élet s vallás tanitás szempontjából a jövőre nézve. Mert bár nem tudjuk, hogy mi lesz a háború után, még is bizonyos az, hogy a hitoktatásban s általá­ban egész egyházi pedagógiánkban nagy vál­tozásnak kell történnie s mint vezéreszmének: a szeretetben ualó szolgálatnak kell érvényesül­nie. Uégül napirend előtt a választmány őszinte részuétét fejezi ki a bejelentett 3 egyesületi tag elhunyta feleit s múltkori határozatát megváltoz­tatva, — tekintettel a nyomdai munkás hiányra és a papir drágaságra — kimondja, hogy a mult énről szóló jelentés most ne adassék ki, hanem a viszonyok javultával a mult és a folyó évről szóló jelentések együtt adassanak ki, de hogy az egyesület tagjai s egyházunk közönsége minél jobban legyenek tájékozva az egyesület működéséről, négy választmányi tagot felkér arra, hogy a négy egyházi lapunkat bő tudósí­tással lássák el. Vitális Gyula egyleti pénztáros jelentést tesz az egyesület 1915 évi taglétszámáról és pénztári állapotáról. A mult év végén volt 5 alapitó, 330 rendes és 5 pártoló tagja az egyesületnek, ösz­szesen 340 tag. Ezek közül volt 332 rendes lel­kész, 6 nyugdíjas lelkész, 1 vallás tanár és 1 theologiai tanár. A folyó pénztárban beuétel volt: áthozat az 1914 évről 23213 kor., pénzinté­zeti kivét 53349 kor., tagsági dijakból befolyt 1266 kor., törzsvagyon kamatja 37 kor., vegye­sekből 4 kor., összesen 2072.62 kor. Hiadás r pénzintézeti betét 1382 kor., lelkészek fiait támo­gató egyesületnél alapitói dij 200 kor., törzsüa­gyon gyarapítására 131 kor., vegyesekre 22.68 k., Összesen 1735 kor. 68 fill. Pénztári maraduány 33692 kor. Vagyon 2341.73 kor. (gyarapodás 1054 94 kor.) törzsvagyon 114241 kor. (gyarapo­dás 155 38 kor.) összvagyon 348414 kor., tagsági dij hátralékok összesen 180 kor. A választmány a számadásokat tudomásul veszi s elhatározza, hogy a tagdij hátrálékokat a pénztáros a legna­gyobb eréllyel szedje be, mert az egyesületek­nek és társaságoknak a megölője a hátrálékok szaporodása. A titkári jelentés tudomásul vétele után a napirendre tér át a választmány. Dr. Halmi Béla a lelkészek anyagi helyzeté­nek rendezéséről tartott igen értékes és tartalmas előadást. Eszerint a jövőben a lelkészi fizetések gyökeres rendezését csak az állam támogatásá­val s az 1848 XX te. teljes végrehajtásánál s egész egyházpolitikánknak ezen töruényeikk el­veire való teljes megváltoztatásával lehet elérni. Addig amig ez elérhető lesz egy lelkész fizetési alapot kell teremtenünk s e célból a mostani államsegély felhasználására egyházunknak szabad kezet kell nyernie, az egyház közigazgatási költ­ségeit apasztania s azon kiáltó aránytalanságo­kat, amelyek az államsegély az egyes felekezetek közötti felosztásában egyházunk hátrányára rej­lenek, meg kell szüntetni. Duszik Eajos mint ezen kérdés korreferense, igen alapos, s a kérdés történeti részét is megvilágító tanul­mányát adja elő, s előterjeszti a maga ha­tározati javaslatát, fl választmányi tagok igen alapos eszmecsere után, mivel ez a kérdés most a zsinat asztalán van, csak az általános elvek­ben állapodtak meg, s ezen elveket a zsinat elé fogják juttatni. A választmány ragaszkodik az egyesületnek már kifejezett azon álláspontjához, hogy a lelkészek fizetése a középiskolai tanárok mindenkori fizetéséuel egyenlő legyen, s ezen kivül a családi pótlék rendszeresítését is kivánja. fl lelkész segélyezési alap fenntartását, s gyara­pítását óhajtja. Az államsegély felhasználását illetőleg egyházunk részére szabad kezet óhajt, s üégül a lelkész fizetés rendezésére vonatkozó reformot az ORLE-ual egyetértöleg óhajtaná megvalósítani, s azért a testvér egyesület ezen elvekhez való szíves hozzájárulását kéri. Réuész János nyugdíj intézetünk szabályren­deletének azon hátrányait emeli ki tanulmányá­ban, amelyek az állami tisztviselők nyugdíjinté­zetének szabályzatával ellentétben vannak. Most, amidón 2 év múlva szabályrendeletünk revízió

Next

/
Thumbnails
Contents