Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-01-06 / 1. szám

1. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLA í HETILAP A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetesek szövege és ara, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Nos'/.ko Isrvan lelkészhez Rákoskeresz? úrra. (Pest megye) külöenöő. 80 FKIi'ÉLOS SZERKESZTŐ ES LAPT^LA.I DONOS: MOSZKO ISTVÁN rákoskeresztúri leiké*/.. FÖttllN KATA líS A K : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL iV^ílal

vi 'jsperes-le.u.-s/. kiskéri leikész. cink<tai lelkes». DUSZIK LAJOS Qönör<yJAN©S szatmári leikés-;. t*i»*>ri«-si ffíyvni. iaazyató Megjelenik hetenként epv ivén A lap ára : Egész évre 14 K Félévre . .. 7 K Egyes szám ára 40 \ fürdetések en : ok am. Kgész oldal ..... 10 k A Hm ndó hirdetés«

I- -uiesir ye/.es szni'tnt TARTAkQMJEQyZÉK : VEZÉRCIKK: Ujéu. Jahn Jakab. — Vágyakozásaink. Jeszenszky Károly S. A soproni esperesség oszi lelkészi értekezlete. — Belélef. — Pályázatok és hirdetések. r Ujéu fi polgári újév egyházi szempontból Jézus neve napja. Ez pedig két esztendő határkövénél arra kötelez, hogy ezen szent név jelszava szerint Ítéljük meg jöldi vándorlásunk útját. Ha röviden visszatekintünk az elmúlt háborús év változatos, világtörténelmi jelentőségű, századokra kiható eseményeire, mindenek előtt szeműnkbe ötlik a sok gyász, pusztítás és rombolás, a mit a háború durva keze okozott. Vérző szivvel látjuk a sok ezer sirt, a drága honi rögben épugy, mint a messze idegenben; a kegyelet virágaival és emlékeivel rrtegjelölteket épugy, mint a kietlen hegyszakadékokban és a tengerek mélyén lévő jelteleneket; a tömegsírokat épugy, mint az örökre ismeretlen maradó egyeseket. És a kórházak betegágyain hany sebesült harcos sóhajtozik a nehéz kórság keresztje alatt; hány ifjú délceg levente áldozta fel viruló épségét a honfiúi kötelesség vérmezején. A házi és templomi oltárok zsámolyánál omló keserves könnyek mind bizonyítékai az elmúlt háborús esztendő mély gyászának és nagy csapásának. De fájdalommal tölt el az ősök verejtékes munkája által létrehozott büszke alkotások, a müuészeti emlékek, kultúrpaloták, templomok, falvak és városok romjainak szemlélete is. És a mi ennél még lesújtóbb: a durva jogsértések, az ártatlan polgári lakossággal szemben is elkövetett kegyetlenségek mennyire vádolják a láncaiból felszabadult nemtelen szenvedélyek tombolását. Miért kellett mindezt megélnünk, miért kell az évforduló alkalmával mindezt megdöbbenéssel megállapítanunk ? Egyszerűen azért, mert az emberiség azt hitte, hogy a fézus neve nélkül is tud boldogulni, mert nem akart többé térdet hajtani a mennyei Atya egyszülött Fiának keresztje előtt, mert önmagának akart Megmentője lenni. Pedig: „nincsen senkiben másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." Vajha az óesztendő minden keserűsége és fájdalma erre figyelmeztetné a ]é,ius nevét mellőző és lekicsinylő emberiséget! Azonban igazságtalanok volnánk, ha el nem ismernők, hogy oly jelenségei is vannak az ó-évnek, melyek annyi lesújtó tapasztalat között is megnyugvást és bizodalmat Keltenek az obiectiv szemlélő lelkében. A ]ézus szent nevében felkarolta a keresztyén társadalom — az iskolás gyermekek filléreiből s a dúsgazdagok millióiból — az árvák és elhagyottak ügyét az Úr biztató szaván: „bizony mondom néktek, a mit cselekedtetek egygyel az