Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-20 / 8. szám

1915 amerihából Windber (Pa.) városából több evang. hivő aláírásával kérő levél érkezett Terray Qyula gömöri főespereshez, hogy közvetítse nekik egy magyar evangélikus lelkész kiküldését. Terray főesperes az ügyet véleményezés végett Rafjay Sándorhoz, mint az amerikai ügyek referenséhez küldte el. A kérvényezők szerint 100 evangélikus hivő lakik Windberben és környékén, akik eddig a református egyház kebelében igyekeztek lelkük vallásos szükségleteit kielégíteni, de most gyülekezetet akarnak alapítani, nehogy — saját szavaik szerint — ' " „ezáltal csak elhanyagolják a hitvallásukat". A kérdést a háború okozta zavarok miatt egyelőre megoldani nem lehet, de az önállóságra törekvő hívek gondozását az amerikai evang. lelkészek figyelmébe fogjuk ajánlani. „Katona Otthon

1* Nyíregyházán. (Mult héten későn érkezett hozzánk) A nyíregyházi ág. hitv. evang. egyházközség vezetősége Geduly Henrik püspök kezdeményezésére és az ő elnöklete alatt a folyó hó 4-én értekezletet tartott egy Nyíregyházán létesítendő „Katona Otthon" létesítése tárgyában, amelyen részt vett a „Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Magyar Nemzeti Szövetségének" országos titkára : Megyeresy Béla is, ki mint a budapesti „Katona Otthon" vezető titkára részletes előadásban ismertette a létesítendő intézmény célját, szervezetét, eszközeit és hatását. A nemes cél egyhangúlag hozta meg az értekezlet határozatát, amely szerint az ág. hitv, ev. egyházközség a legközelebbi napokban a központi iskola dísztermében a „Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Magyar Nemzeti Szövetségének" és a nyíregyházi közönségnek támogatása mellett megnyitja a „Katona Otthont." A létesítendő Otthon célja az, hogy a sebesült katonák számára pótolja azt, amit a mi jövendő boldogságunkért kénytelenek voltak elhagyni: a békés családi hajlékot. E célból a nyíregyházi ág. hitv. ev. egyházközség rendelkezésére bocsátotta az Otthonnak a már fentebb emiitett helyiségét, ugyancsak ő fog gondoskodni a terem világításáról, fűtéséről, felszereléséről és takarításáról, fíz Otthon mindennap a délutáni órákban fog rendelkezésére állani a sebesült katonáknak minden felekezeii, nemzetiségi különbség nélkül. Minden katona, aki az Otthon küszöbét átlépi barátságos, keresztyéni fogadtatásra, Krisztusi szeretetre talál. Kielégítheti vallásos érzését, amennyiben a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Magyar Nemzeti Szövetsége szívességéből hat különböző nyelven találhat ott épületes elbeszéléseket, olvasmányokat; olvashat napilapokat, képes folyóiratokat, amelyek hasonlóképen különböző nyelven fognak a katonák rendelkezésére állani. írhatnak leveleket (levélpapirost és írószert ingyen kapnak), az irni nem tudók helyett pedig a vezetőség készségesen írja meg a levelet tollbamondás után. A szórakozni akarók rendelkezésére a legkülönfélébb társasjátékok fognak állani, mint például: sakk, halma, dominó, malom, dáma, lóverseny stb. Néhanéha hallgathatnak majd érdekes s tanulságos előadásokat, többször a Szabadlieeum szívességéből vetített képekkel. Ugyancsak a katonák szórakoztatása céljából időnként a helybeli főgimnázium zenekara fog közreműködni. De nem csak szellemi táplálék és szórakoztatás nyújtása képezi az Otthon feladatát, fíz Otthon vezetősége bizonyos napokon egy kis ozsonnával is akar kedveskedni a sebesült hősöknek. Nem lakomák lesznek ezek: egy-egy csésze tea, tej avagy kávé, eg kis husnemü avagy sütemény, szivar és cigaretta fogja képezni az ozsonát. Természetes azonban, hogy az ozsonnák beszerzése érdekében az Otthon vezetősége Nyíregyháza városának közönségéhez fog fordulni s a napokban kibocsátandó gyűjtőivek segítségével fogja megkísérelni, hogy derék katonáink minél kevésbé nélkülözzék az elhagyott otthont, s minél jobban érezzék, hogy a magyar társadalom örökké hálát érez azokért a szolgálatokért, amelyekkel ők a mi jövendő jólétünkön munkálkodtak. Az Otthon ügyeinek vezetésével teljes felelőség mellett Matyuga Kamill ev. püspöki miszsziói lelkész bízatott meg. E>ei?él. „Nagytiszteletű szerkesztő úr, tévedések emberen esnek. Nem volna nagy csoda, ha Ntű-ségednek vagy b. lapjának igaza volna azzal, amit ma kapott 6. számban állit „Egyházalapítási politikánk" e. vezércikkemről. Mivel azonban én nem akartam krónikáját adni a legutóbbi években történt egyházalapitásoknak, nem veszem magamra a jobb információk szerzésének szükségére való gyöngéd felszólítást. Én nem azt állítottam, hogy mi néha egy-egy új egyházat nem alapítunk. Mikor az érett gyümölcs az ölünkbe hull, akkor azt — s ez még szerencse ! nem dobjuk el. Cikkem az egyházalapitási politika hiányát tette szóvá. Ha Ntűséged tud nekem a Baltazár-Dégenfeld akciohoz csak távolról is hasonlatos s vele egy nap említhető céltudatos egyházalapitási törekvést egyházunkban felmutatni, akkor én szégyenleni fogom magamat. Addig azonban nincs semmi okom rá, hogy a miatt a pár egyházalapítás miatt, amit b. lapjában emlékezetből felsorol — cikkem merész állításait helyreigazítsam. Igen lekötelez ntűséged, ha e soraimat b. lapjának e heti számában lesz