Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-13 / 7. szám

62 1915 most amikor a segélyezés folytonos emelésével végtére is odasegit majd bennünket az állam, hogy anyagi megerősödésünkre ügyes gazdasági politikával megtehetjük a legszükségesebb lépéseket és most, mikor a zsinat mindenben döntő lépést tehet: a meghivó és dijleveleket meg kell szabadítani minden olyan tételtől, amelyek vagy idejüket multák, vagy megszégyenítők, vagy nem egyeztethetők meg többé a haladottabb kornak szellemével. A meghivó és dijlevél többi tételeit pedig alapos átnézés után lehetőleg egységesen kell megállapítani. Korszakos munkát végezne a püspöki kar, ha e téren, a kor igényeinek és a papi állás méltóságának megfelelő lépéseket kezdeményezne s a zsinat elé oly javaslattal lépne, amely a meghivó és dijlevelek tételeit legalább nagy vonásaiban az egész országra nézve egységesen állapítaná meg. Az ország különböző helyein, a sajátos viszonyok úgyis elég sok eltérést tartanának fönn, de nagyjában és egészében véve mégis esak a kor és az állás igényeinek megfelelőbb dijleveleket adhatnának ki egyházközségeink. Tudom és nem tagadom, hogy a meghivó és dijlevelek átalakítása ép az államsegély és kongrua miatt bizonyos nehézségekbe ütközik. A tanítói és lelkészi fizetések mellőzhetlen részei azok a középkorból maradt szolgáltatások és deputátumok is, amelyek ma már vagy telj esen értéktelenek vagy nagyon is megszégyenítők (pl. a koledálások). De e nehézségek nem akadályozhatják meg az egyházi tisztviselők fizetésének, illetőleg javadalmazásának olynemű rendezését, amely a tisztviselők társadalmi állásának, megváltozott egyházi helyzetnek, a gyülekezetek belső békessége érdekeinek és a kor igényeinek is jobban megfelel. Raffay Sándor. TARCA. Álom a sátorban. Mihály főhadnagynak, akivel az ítélet harmadik hónapjában az ostromlott várban testvéri ölelésre összehozott az Ur. Már Észak véres éjszakái Mögöttem lesznek. Délfelé megyek. Höseöntlek áldott róna, erdőnk fái. S vértől pirosló kincses szent hegyek. A dombon, melyről falum látszik, Könnyel köszöntöm a drága határt. Zsoltáros ajkam érinti a földet, Melyen rabolva bitang csorda járt. halleluja 1 új mese-ország; Áldott új magot zsendülő mező. halleluja 1 megcsókolom a szent nőt, Aki elébem lelkendezve jő. Marját karomba büszkén ölti, S megállok vele a kapuk előtt, A hős társakat dallal köszöntni . . . S megkeresem a gyóni temetőt. Szegény öreg pap lent a sirban Az én apám, tudom, hogy nem aludt, Mig messze Észak gyilkos éjszakáin Fiai fölött égtek a faluk. Szent öreg úr, néhai pásztor Sirja tövében pihenőt lelek. Beszélek néki népe tavaszáról S megáldnak áldott apai kezek. harcos dicsőség koszorúját Szegény öreg pap sirjára teszem. Az Ur velünk volt, apám, visszajöttünk, Szabad földben nyugodj már csendesen. (Przemysl a második ostrom alatt). Gyóni (Áchim) Géza. Ezen költemény mutatuány a boldogult gyóni lelkész, Áehim Mihály, hirlapiró-póeta fiának, ki a háború eleje óta Przemyslben teljesít katonai szolgálatot s már katonai kitüntetést is nyert, Przemyslben immár 10,000 példányban közkézen forgó s missziót teljesítő kötetéből, melynek jöuepelmét a przemysli harcokban elesettek hozzátartozói kapják. A kötet címe: Lengyel mezőkön. Tábortűz mellett. Przemysl, 1914. Ismertette Rákosi Jenő a Bud. Hirlap jan. 17-ikí számában s Gyónit nagy poétának tartja. Kint csak Rákosinál uan egyetle példány. Ebből lett másolua a uers. Gyönyörű példája e költemény a uallásosságnak. a hazaszeretetnek, a fiúi s a testuéri szeretetnek. Emeljünk uele egyúttal emléket a megboldogult gyóni lelkésznek, Áchim Mihálynak. Hisz talán nem is sokan tudták erről a szomorú, csendes, szelíd öreg papról, hogy a gyóni egyházat ő hozta rendbe, ő magyarosította meg harcok árán s hiueit nemcsak lelkiekben, hanem anyagiakban is gazdagította mindenük léuén.