Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-30 / 5. szám

1915 a pap, hogy minden reggel égjen a fa az oltáron" (Mózes 111. k. VI 12.) — Most kell lankadatlanul élesztegetni a hit és a gyermeki bizodalom, a lelki megalázkodás és megadás, a vigasztalás és az örök jó győzedelmében való szent remény tüzét a szivekben, — most kell odaterelni nyájat és annak minden tagját, hogy a földi megpró­báltatások e véres özönében tanuljon zörgetni az égi kegyelem ajtaján : Mérjétek — és mega­datik néktek ; keressétek — és megtaláljátok, zör­gessetek — es megnyittatik néktek." Mennél he­vesebb és keserűbb a földi megpróbáltatások és veszteségek felett a sziv csalódottságának az érzése, — annál inkább lép előtérbe a hitnek mennyei kincsekből táplálkozó vigasztaló és bol­dogító hatása, az evangéliumnak sebeket gyó­gyító ereje. Meg kell tehát ragadnunk mindent, hogy ez a gyülekezeti életben is kifejezésre jus­son. Keressük fel egyről egyre feldúlt családi szentélyükben elesett katonáink gyászbaborult özvegyeit, bánatos árváit. Nyissuk meg elöttök a vigasztalások szent könyvét. A haza szabad­ságáért és ősi jogáért elesett mártyrok szerepét állítsuk arra a magas piedesztálra, ahol már a vesztesek gyásza is a vigasztalódás oltárává magasztosul. A közös szeretet gyámolító karjai­val enyhítsük a vesztesek gondját, nyomorát. Meg ne szünjünk a könyörülő szeretet munká­jának gyakorlásában a sebesültek, a betegek, a harcosok, a fenkölt célú társadalmi és állami segitő akciók iránt. Meg ne szünjünk imádkozni igazságos ügyünk diadaláért, harcoló vitézeink javáért, sebesültjeink gyógyulásáért, szenvedő hittestvéreink vigasztalásáért, és a béke áldott korszakának mennél hamarábbi visszatéréséért. Mutassunk reá Isten nagy áldására, mely abban áll, hogy van egyházunk, van hitünk, van szent vallásunk, van ártatlan gyermekeink számára iskolánk, amelyeknek zavartalan működésében a lélek gazdag kárpótlást talál az átélt napok súlyos veszteségeiért. Készítsük elő a lelkeket ujabb gyülekezeti alkotásokra, buzdítsuk és lel­kesítsük őket a hitélet odaadó felkarolására, együttes erővel fejlesztésére. így aztán megeny­hül a zúgolódók, az elégedetlenek panasza és megszilárdul a gyülekezet népének hite, amely, ha valaha, úgy e válságos esztendő küszöbén igazán pótolhatatlan drága lelki kincse a Krisz­tusban hívőknek, fiz új esztendő küszöbén eme benső apostoli fohásszal esdem az Úrhoz : adjon nektek, az Úrban szeretett nagytiszteletü és tisz­telendő testvéreim, erős lelket, fennkölt, felma­gasztosúlt hivatásérzetet az építés és vigaszta­lás nagy munkájához, — adjon nekünk egymás között megértő testvéri szellemet, amely a köl­csönös támogatás erejével igyekszik önzetlenül szolgálni a közös nagy célokat és eszményeket, egyháznak és hazának igaz javát, igaz boldogsá­ságát 1 Az Úr áldjon és őrizzen meg titeket az uj esztendőben 1 Az Úr fordítsa az ő szent or­cáját ti reátok és legyen ti hozzátok kegyelmes! fiz Úr uilágositsa meg az ő szent színét ti raj­tatok és adjon ti néktek ideig és örökkévaló bé­kességet 1 Ámen. Nyíregyházán, 1915. január 1. Az Úrban szerető testvéretek: Geduly Henrik püspök. BELÉLET. Adomány. Noszkó István szerkesztő úr 9 koronát juttatott az evanaelikus lelkészfiak se­gélyező intézetének a kedvezményes vasúti je­gyek után. — Ezt a szives adományt köszönet­tel nyugtatom. Pozsony 1915 jan. 20. Okályi fldolf int. ügyvivő fi haza hőse. Fájdalommal kell újból a tollat kezünkbe venni s egy szivünkhöz közel álló neves család gyászáról megemlékeznünk. Dr. Mágoesy — Dietz Sándor egyetemi tanár s egyházkerületi tanügyi bizottságunk- és az ev. országos tanár egyesületnek igen buzgó elnöké­nek veje: Kachelmann Oszkár gépészmérnök, gép- és sörgyáros a déli harctéren szerzett sú­lyos betegségben január 16-án Rumán a tábori kórházban életének 33-ik, boldog házasságának 5-ik évében, a háború kitörése óta Királyért és Hazáért a es. és kir. 6. hegyi tűzérezredben küzdve az Úrban elhunyt. — Holttestét Rumáról Vihnyére, szülőföldjére szállították s itt tették jan. 24-én nyugalomra. — Áldás legyen emlékén s a mély gyásszal meglátogatott családot, bá­natos özvegyét s három piciny árváját vigasztalja meg az Úr kegyelme s a rokonok és jó barátok igaz szeretete és részvéte. Halálozásoh. Bruoth János Breznóbánya sz. kir. város polgármestere s az ottani ev. egy­ház felügyelője 59 éves koráb'an január hó 19-én hosszabb betegeskedés után elhunyt. Temetése január hó 22 én nagy részvét mellett ment végbe. — özv. Stúr Károlyné, ev. lelkészné, szül. Ben­czúr Mária élete 82-ik évében rövid szenvedés után Alsófehérkuton az Úrban elhunyt. Temetése f. hó 16-án ment végbe. Nyugodjék békében 1 Halálával több lelkész család jutott gyászba. Le­gyen a gyászolókkal az Úr vigasztalása. Eielhészuálasztás. Az Achátz Béla távo­zása folytán megüresedett ujbanovcei papi állára a hivek egyhangú bizalma Plivelits Fülöp hras­továci lelkészt választotta meg. Az Ur áldása legyen munkálkodásán 1

Next

/
Thumbnails
Contents