Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-21 / 51-52. szám

48

0 " EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915 Karácsonyi szózat a táborból. „Napja boldog szent örömnek"' megváltó Jézusunk áldott születésének magasztos emlékünnepe újra szivünk előtt áll. Az ádventi időszakban a harcok nehéz fáradalmainak és keserves szenvedéseinek tüzében megtisztult vallásos érzéssel, komoly önmegpróbáltatással és szent áhítattal készülünk érkezésed elé szeretetnek örök Fejedelme. Harctéri ünnepi istentiszteleteink bemenetelénél és kimenetelénél egyedül Téged áldunk jóságos Mennyei Atyánk, hogyha e világot megpendítő küzdelemben igazságod vesszejével a porba sújtottál, onnan látva igaz ügyünknek a Te kezedbe való töredelmes és bizodalmas felajánlását kegyelmesen mégis magadhoz emeltél, Egy év előtt a porosz-sziléziai Rosenberg, majd Novoradcmsk adott acélfalként álló, előretörni készülő vitéz hadseregünknek hajlékot. Te vezettél nappal felhőnek alakjában, éjjel tűzoszlop képében Lengyelország termékeny síkságán, Ivangorod és Brest-Litorvsk büszke erődítéseinek romjain a litván pusztaságra, a rokitnói mocsarak haláltrejtő ingoványain át a Berezina és Njemen partjáig. Hogy az Ur kegyelmének ily nagy áldásaival halmozott el, annak okait ne önmagunkban, hanem az Ö atyai jóságában keressük, a ki e háború fergetegében mindezideig segítségünkre volt, a ki vitéz elszántságot, minden külsőségtől, farizeuskodástól ment igaz hitet, vasakaratu kilartást, határtalan türelmet, példás béketűrést és halálig menő áldozatkészséget teremtett hősi nemzetünk fiaiban és leányaiban. Mig egy magyar kebelben valaha dobogni fog a sziv, áldassék érte szent nevel fl karácsonyi angyalok békeszózatának boldogító jelentőségét a hadban álló népek soha sem tudták ugy megérteni és megbecsülni mint a jelenben és bizonyára sohasem áhitozott Europa a békesség Fejedelmének megjelenése után oly őszinte szivből fakadó várakozással mint most. Vájjon meghallgatja-e az Ur hő esedezésünket, vájjon megszólal-e a világ Fejedelme: Békesség nektek IP A békesség legállhatatosabb lovagjának, Apostoli Királyunknak, nemzetünk Atyjának hiven engedelmeskedve imádkozunk érte. * * * Orosz fogolytáborhoz közeledem. A ködös téli est homálya már ráborította az alvó természetre éjjeli köntösét. Egy primitív csűr a menedékház, az előtte pattogó tüz a lámpavilág. „Zdorovo bratei" („Egészséget testvérek.") köszöntéssel, mikép tisztjeik szokták, üdvözlöm őket. „Zdrajem. zselajem Vase Vyszokorodje" (Köszönöm. Kívánom Nagyságodnak) viszonozzák antifonaszerü, zengő kórusban. Kedvenc eledelük, sürü burgonya levesből és kenyérből álló vacsorájukat fogyasztják épen. 260-an vannak. Útjavítással foglalkoznak. Farkasházy ]enő hadnagy a parancsnokuk, kinek jóindulatu igazságos bánásmódját azzal jutalmazzák, hogy hónapok óta semmi kifogás sem merült fel ellenük. Kérdem volt-e már isientiszteletben részük? Nemi Kifejezem óhajomat, szeretnék imádkozni velük. ]ó szándékomnak megörül a derék parancsnok. Csűrbe épített szobájába beszólítja egy önkéntesen Kieleéről beállt trénkocsisát, kit felső kereskedelmi iskolai hallgató létére szegény családjának szüksége kényszeritett ezen foglalkozásra. Lefordítja tótból a békésségért szóló általános tartalmú imádságot. Félóra múlva lámpavilág mellett felolvasom a csűrben az áhítatos oroszoknak. Ez után megkezdik rendes esti fohászkodásukat. Négy szólamban éneklik gyönyörű összhanggal a Miatyánk-ot, melyből a mély, érces bassus hangok mint távoli mennydörgés morajlása hullámzanak fel. Ének közben állandóan vetik a keresztet. Míg e búsongó, mély fájdalmat kisugárzó arcokat meghatva szemlélem, lelkem elszáll messze-messze az Ural erdős bérceire, Szibéria síkságára nemzetem, egyházam számüzöttjeihez. Vájjon van-e, ki az ellenség körül szeretettel köszönti őket? Eszembe jutnak fogságba esett hiueim, volt kiváló egyházfelügyelőm, hűséges barátom Dr. Flórián Károly eperjesi jogakadémiai tanár, zsinati képviselő, az Őrálló készséges munkatársa, feltűnik előttem volt theologiai kortársam Przemysl Petőfijének életet és vagyont hazájáért szívesen áldozni kész Gyóni Áchim Gézának képe, amint lantjával reményt, vigaszt önt a csüggedt bajtársak saivébe. Mintha teljesen elszabadult uolna lelkem földi porhüvelyéből, hogy a karácsonyi angyal szózatával Babylon vizei mellett mindnyájunk nevében köszöntse a búsongókat: Békesség nektek 1 Kórházban látogatom a betegeket. Egy 24 éves berlini német katona ágya mellett állok. A nehezen megköaelithető távoli helyen hetek óta prot. lelkészt nem látott. A halál fagyasztó lehellete veszi körül. A haldokló bágyadt mosolyával fogadja üduözletemet. „Herr Pastor" kér, tegyem szivére kezemet. Alig dobog már! Elmondja sebesülésének történetét. Imádkozom 1 Mindkét kezével belém kapaszkodik és ugy mondja utánam az Isten Ítélőszéke elé készülő lélek szent buzgóságával a fohász szavait. Távozóban szárnyat ölt lelkem, felkeresi a gyászoló szülők, a kesergő özvegyek és siránkozó gyermekek lelkével