Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-21 / 51-52. szám

48 0 " EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915 Karácsonyi szózat a táborból. „Napja boldog szent örömnek"' megváltó Jézusunk áldott születésének magasztos emlék­ünnepe újra szivünk előtt áll. Az ádventi időszak­ban a harcok nehéz fáradalmainak és keserves szenvedéseinek tüzében megtisztult vallásos ér­zéssel, komoly önmegpróbáltatással és szent áhítattal készülünk érkezésed elé szeretetnek örök Fejedelme. Harctéri ünnepi istentiszteleteink bemenete­lénél és kimenetelénél egyedül Téged áldunk jóságos Mennyei Atyánk, hogyha e világot megpendítő küzdelemben igazságod vesszejé­vel a porba sújtottál, onnan látva igaz ügyünknek a Te kezedbe való töredelmes és bizodalmas felajánlását kegyelmesen mégis magadhoz emeltél, Egy év előtt a porosz-szi­léziai Rosenberg, majd Novoradcmsk adott acélfalként álló, előretörni készülő vitéz had­seregünknek hajlékot. Te vezettél nappal fel­hőnek alakjában, éjjel tűzoszlop képében Len­gyelország termékeny síkságán, Ivangorod és Brest-Litorvsk büszke erődítéseinek romjain a litván pusztaságra, a rokitnói mocsarak haláltrejtő ingoványain át a Berezina és Njemen partjáig. Hogy az Ur kegyelmének ily nagy áldásaival halmozott el, annak okait ne önmagunkban, ha­nem az Ö atyai jóságában keressük, a ki e há­ború fergetegében mindezideig segítségünkre volt, a ki vitéz elszántságot, minden külsőségtől, farizeuskodástól ment igaz hitet, vasakaratu ki­lartást, határtalan türelmet, példás béketűrést és halálig menő áldozatkészséget teremtett hősi nemzetünk fiaiban és leányaiban. Mig egy ma­gyar kebelben valaha dobogni fog a sziv, áldas­sék érte szent nevel fl karácsonyi angyalok békeszózatának bol­dogító jelentőségét a hadban álló népek soha sem tudták ugy megérteni és megbecsülni mint a jelenben és bizonyára sohasem áhitozott Eu­ropa a békesség Fejedelmének megjelenése után oly őszinte szivből fakadó várakozással mint most. Vájjon meghallgatja-e az Ur hő esedezé­sünket, vájjon megszólal-e a világ Fejedelme: Békesség nektek IP A békesség legállhatatosabb lovagjának, Apostoli Királyunknak, nemzetünk Atyjának hiven engedelmeskedve imádkozunk érte. * * * Orosz fogolytáborhoz közeledem. A ködös téli est homálya már ráborította az alvó termé­szetre éjjeli köntösét. Egy primitív csűr a mene­dékház, az előtte pattogó tüz a lámpavilág. „Zdorovo bratei" („Egészséget testvérek.") kö­szöntéssel, mikép tisztjeik szokták, üdvözlöm őket. „Zdrajem. zselajem Vase Vyszokorodje" (Köszö­nöm. Kívánom Nagyságodnak) viszonozzák an­tifonaszerü, zengő kórusban. Kedvenc eledelük, sürü burgonya levesből és kenyérből álló vacso­rájukat fogyasztják épen. 260-an vannak. Útjaví­tással foglalkoznak. Farkasházy ]enő hadnagy a parancsnokuk, kinek jóindulatu igazságos bánásmódját azzal jutalmazzák, hogy hónapok óta semmi kifogás sem merült fel ellenük. Kérdem volt-e már isientiszteletben részük? Nemi Kifejezem óhajomat, szeretnék imádkozni velük. ]ó szándékomnak megörül a derék parancs­nok. Csűrbe épített szobájába beszólítja egy ön­kéntesen Kieleéről beállt trénkocsisát, kit felső kereskedelmi iskolai hallgató létére szegény családjának szüksége kényszeritett ezen foglal­kozásra. Lefordítja tótból a békésségért szóló általános tartalmú imádságot. Félóra múlva lámpavilág mellett felolvasom a csűrben az áhí­tatos oroszoknak. Ez után megkezdik rendes esti fohászkodásukat. Négy szólamban éneklik gyö­nyörű összhanggal a Miatyánk-ot, melyből a mély, érces bassus hangok mint távoli mennydörgés morajlása hullámzanak fel. Ének közben állan­dóan vetik a keresztet. Míg e búsongó, mély fájdalmat kisugárzó arcokat meghatva szemlélem, lelkem elszáll messze-messze az Ural erdős bérceire, Szibéria síkságára nemzetem, egyházam számüzöttjeihez. Vájjon van-e, ki az ellenség körül szeretettel köszönti őket? Eszembe jutnak fogságba esett hiueim, volt kiváló egyházfelügyelőm, hűséges barátom Dr. Flórián Károly eperjesi jogakadé­miai tanár, zsinati képviselő, az Őrálló készséges munkatársa, feltűnik előttem volt theologiai kor­társam Przemysl Petőfijének életet és vagyont hazájáért szívesen áldozni kész Gyóni Áchim Gézának képe, amint lantjával reményt, vigaszt önt a csüggedt bajtársak saivébe. Mintha telje­sen elszabadult uolna lelkem földi porhüvelyéből, hogy a karácsonyi angyal szózatával Babylon vizei mellett mindnyájunk nevében köszöntse a búsongókat: Békesség nektek 1 Kórházban látogatom a betegeket. Egy 24 éves berlini német katona ágya mellett állok. A nehezen megköaelithető távoli helyen hetek óta prot. lelkészt nem látott. A halál fagyasztó lehel­lete veszi körül. A haldokló bágyadt mosolyával fogadja üduözletemet. „Herr Pastor" kér, tegyem szivére kezemet. Alig dobog már! Elmondja se­besülésének történetét. Imádkozom 1 Mindkét ke­zével belém kapaszkodik és ugy mondja utánam az Isten Ítélőszéke elé készülő lélek szent buz­góságával a fohász szavait. Távozóban szárnyat ölt lelkem, felkeresi a gyászoló szülők, a keser­gő özvegyek és siránkozó gyermekek lelkével

Next

/
Thumbnails
Contents