Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-11-27 / 48. szám

EVAfeKiELlKUS ŐRÁLLÓ 458 fl gyermekek euangéliumi hep. neoeléséröl Budapesten, november 1-én tartott konferenczía határozata. 1. Megemlékezve arról, hogy isteni Mesterünk és Megváltónk maga is a felserdülő új nemzedék megnyerésében látta biztosítva ügyének, az Isten Országának győzelmét. valamint arról is, hogy a keresztyén egyház kétezeréves történetében minden virágzás és fellendülés együtt járt azzal, hogy az Evangélium igazságait és erőit jó korán igyekeztek érvényesíteni a gyermekek tanitásában és nevelésében. és hallgatva a józan ész parancsoló szavára is, mely szerint igazolhatatlan vétek az emberi léleknek az Isten Országába való megtérítését későbbi életkorra halasztani, a mikor kialakult szokások és megrögzött jellemvonások sokszoros nehézséggel állják annak útját és a mikor az életnek legüdébb, legszebb évei már visszahozhatatlanul tovasiklottak az Evangélium megszentelő hatása elől: az értekezlet hangsúlyozottan kifejezi azt az ünnepélyes meggyőződését, hogy mindenkinek, a ki nemzetünk jövőjét, euangéliumi egyházaink felelevenedését és a bennük élő egyének legjavát szivén viseli, Isten és lelkiismerete előtt szent kötelessége egyénenként is és a hol alkalmat talál rá, másokkal egyesülve is, minden lehetőt megtenni arra nézve, hogy minden gyermek már gyermekkorában eljusson az isteni kegyelemnek Jézus Krisztusban való ismeretére és elfogadására. Kifejezi továbbá az értekezlet azt a komoly, aggódó egyházszeretettől sugalt kívánságát, hogy egyházaink hivatalos vezetői a jövendő súlyos esélyeinek világos átlátása és mérlegelése alapján vegyék revízió alá az uj nemzedék keresztyén tanítása és nevelése terén eddig végzett egész munkájukat, évtizedek felgyűlt tapasztalatainak köuetkezetes értékesítésével változtassák és módosítsák hitoktatásukban, konfirmáeziói tanításukban s a gyermekek istentiszteleti gondozásában eddig követett terveiket és módszereiket a gyermeki lélek igazi természetének és szükségletének megfelelóleg, hogy mindezen egyházi tevékenységek a beléjük fektetett szellemi és anyagi erőnek megfelelő kielégítő eredményeket termelhessenek. 2. Tekintettel arra, hogy a gyermeki lélek kialakulására a legbefolyásosabb tényező a családi kör, melynek hatását, ha hiányos, nem pótolhatja, ha helytelen, nem ellensúlyozhatja eléggé semmiféle más neuelési tényező, a melynek befolyását egész életén át áldani uagy sinyleni jogja a gyermek a szerint, hogy megkapta-e benne jövendő boldogságának minden előfeltételeit vagy nem; továbbá tekintettel arra, hogy a gyermek lelkének irányítása Isten és ember előtt elsősorban a szülők kiváltságos joga és kötelessége, melynek felelősségét senki másra át nem háríthatják: az értekezlet sürgetően szükségesnek tartja, hogy minden magát keresztyénnek nevező család ne esak megélhetési biztosítékot és ne csak a földi életre szóló nevelést nyújtó intézmény legyen gyermekei számára, hanem legyen gyermekei vallási életének is elsőrendű melengető otthona és rendszeres ápolója, a termeszeti és érdekközösségen felülemelkedve és minden tagjának hitközösségévé válva; ennek intézményes kifejezésére és biztosítására a<5 értekezlet minden keresztyén családfő mulaszthatatlan kötelességének tartja az eleinknél szokásban volt, de sajnálatosan mély feledésbe merült házi istentiszteletek felelevenítését. 3. Teljes tudatában annak, hogy a gyermekek hitéletének kifejlesztésében milyen nélkülözhetetlen az a munka, melyet egyházaink hivatalos közegei hivatásos kiképzés által képesített és illetékes hitoktatók végeznek különösen, bár nem kizárólagosan, a valiási ismeretek és tanok közlése, vagyis a szorosabb értelemben vett vallástanítás tekintetében; továbbá élénk és féltékeny érzetében annak, hogy milyen semmi mással nem pótolható érték nemzet, egyház és ifjúság szempontjából egyaránt a vallásnak iskolai hitoktatás alakjában a nemzeti közoktatásba való szerves beleillesztése: az értekezlet mégis fontosnak és sürgősnek jelenti ki iskolai vallástanitásunk kiegészitéseképen a vasárnapi bibliai iskolák intézményének egyházi életünkben az egész vonalon való meghonosítását, mint a melyek egyfelől az iskolai vallástanitással együttjáró fegyelmi és munka-kényszertől menten a gyermek hitéletének önkéntes kibontakozására nem nélkülözhető jó alkalmat nyújtanak, másfelől a? egyházak arra alkalmas és buzgó tagjaiban található önkéntes munkaerő mozgósítására és igy a nagyszámú munkássereg által a gyermekek sokkal egyénibb, behatóbb és gyakorlatiasabb gondozására adnak módot, evégre az értekezlet mindenkinek, ki a gyermekek evangéliumi gondozását előmozdítani óhajtja, lelkes, buzgó pártolásába ajánlja a vasárnapi bibliai iskolák ügyét — oly módon, hogy a meglevők fejlesztésére és újak alakulása végett mindenki nyerje meg az azokban való részvételre a hatása körébe tartozó gyermekeket, továbbá tegye komoly lelkiismereti kérdésévé magának is, vájjon nem szólitja-e ismerőseinek is