Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-11-27 / 48. szám
EVAN^EIiK US ŐRÁLLÓ jazó, tőle magát függetleníteni akaró bölcsességét s feltárja a mai kornak sok-sok hiányait és hazugságait s igy másfelől minket, szolgáit, mélyebbreható lelki szántásra serkentsen. Uj kötelességek egész halmaza tárul elénk, fl régi zászló alatt, mely a Krisztus, de uj lélekkel s megnöuekedett buzgósággal kell vetegetnünk a hálót az élet mélyeire s igy talán bőségesebb halfogással: annak a szellemnek az erősödésével áldja meg munkánkat az Ég, mely távol tartja az emberiségtől az ilyen szörnyű megpróbáltatásokat s békésebb jövendőt dérit majd az ezer sebből vérző emberiségre. Ámen. Utófohász. Felséges Isten, megpróbáltatásaink közt is jóságos Atyánk! Hálatelt szivvel mondunk dicséretet szent nevednek, hogy minket a világra zudult mai súlyos megpróbáltatások között is kegyelmesen megoltalmaztál e hogy most itt újra összehoztál bennünket s a viszontlátás édes érzetével felüditetten sokszor elborult, sokszor csüggeteg, sokszor mindhalálig megszomorodott lelkünket. Óh lebegjen áldásod mai összejövetelünk felett is. Áraszd reája szent lelkedet, hogy itt minden szó, minden tekintet az Üdvözitő szellemének legyen visszfénye s utegyengetője. Ez a szellem vezesse tanácskozásunkat, mely a te országod veteményes kertjének: egyházunknak felvirágoztatását s általa a Te nagy nevednek dicsőségét célozza. Önts mindnyájunkba sok-sok lelkesedést, és különösen sok szeretetet, hogy lángoljon az égig érő lobogással, s hevitse és erősítse lelkünket amaz uj kötelességek teljesítésében, a melyek e szörnyű idők rombolásai s a kárvallott emberiség újból való talpraállitásában mireánk várnak. Add megértenünk s átéreznünk mindnyájunk legfőbb Pásztorának amaz intő szavát: Evezz a mélyre 1 — mely ma a sötét idők mélyeiből hatványozott parancsoló erővel hangzik felénk, hogy hatványozott buzgalommal uetegessük mi is hálóinkat az élet mélyeire, a háborgó hullámokban vergődő äemberi lelkek megmentésére. S áldd meg munkánkat sikerrel, hogy nyomán hovatouább mind több lélek ismerjen meg Téged urának, mind több sziv simuljon oda szent Fiadhoz s mind több ember élvezze a Krisztusban való hitnek békétadó s üdvözitő erejét! Ámen. Paulih ]áno8 nyíregyházi ev. lelkész. n Egy szép őszi vasárnap aranysárga napsugarai vibráló tűzzel törtek a sűrű köd fátyolán át. A mélyebben fekvő völgyeket a sürü szürke ködfelhők teljesen eltakarták kiváncsiaskodó szemeink elől. A magasabban fekvő templomok tetői — mint zátonyok — hol előbukkantak, hol meg eltűntek a hullámzó köd felhői között. Derült tüzes képpel vette fel a nap a harcot a menekülő felhőkkel . . . mindinkább tisztult a táj, hegy és völgy mintegy utolsó lélegzetvétellel ragyogtatta hervadó színpompáját. Meredek mezei uton haladtunk lefelé a nyiló völgybe, ahol a Sereth csillogó szallagként szeszélyesen kanyargott az ingovány közepén. A völgy két oldalán az apró fehér foltok a falusi lakóházak helyeit jelezték, ahol valamikor békés és nyugalmas élet honolt .... Szerenesésen leérkeztünk a uizmosta uton R. községbe ahol a kíváncsiak serege szokásos módon körülvett. Öreg nénikék csattos imakönyvekkel és szagos levendula vagy rezeda levee kkel — a korosabb női nem elengedhetetlen sajátos kiváltsága — a kezükben a templomfelé igyekeztek, fl falu férfiai hosszú szőrmekabátokban és széles karimájú szalmakalapokkal készséges szolgálatukat ajánlották fel. A falu apraja zsebredugott kézzel mezitláb avagy a nagy bakkanesokban elveszve, villogó szemmel figyelt az árokpartjáról. Lassan elszéledtünk a faluban lakásokat keresni; nem is kellett soká járni, mert a majdnem teljesen leégett községben nem maradt sok válogatni való. fl hevenyészett tetők és épületek még is némi védelmet nyújtottak az éjszakai fagy és nedves köd ellen. A háznéppel együtt egy „nádfödeles kis kunyhó"-ban huzódtunk meg; a nagy kemence a fél szobát foglalja el; a magas kemence padkáján lakásadóink lábukat lógatva némán, maguk elé meredve ülnek; a kemence tetején egy fekete foltos macska unottan nyújtózkodik; a kemence falmelletti részéből a kis gyermekek egyenletes halk szuszogása hallatszik. A házfala kivülről náddal, sással és szalmáual van körülpárnázva, az ablakok mohával tömve, egyszóval: a ház felvette téli bundáját. Végre sikerült elhelyezkednünk. A szabadnapos legénység azonnal hozzáfogott a megmaradt házfalak tatarozásához és aznap estig bámulatos ügyességgel,tűrhető szállásokat építettek. A következő napon a lakosság Ínségbe juL tt része sirua-riva könyörgött segítségért. Egyik cuületfát, a másik ételt, a harmadik ruhát, a negyedik lábbelit stb. kért. ]ó szivü paranesnoksá-
