Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-23 / 43. szám

1915 s nem tekintette át és nem mutatta ki annak következményét teljesen és valóban. Helyrehozom tehát én e mulasztását a végből, hogy lelkésztársam maga is elijedjen elle»javaslatától. Ha a teljes 1400 K korpótlék mindenik lelkész nyugdíjigényébe beszámíttatnék s ezzel a járulékok, Tompa Mihály lelkésztársam ellenjavaslata szerint. 1 °/« illetőleg 2 u/o'kal felemeltetnének, akkor: a) A kongruás gyülekezeteknek az eddig 24 K fentartási járulék helyett, 3800 K 2 °/

(.-kául évi 76 koronát, — a maximális gyülekezeteknek pedig az eddigi 48 K helyett, 6200 K 2 %-kául 124 koronát kellene fizetniök. b) A kongruás lelkészek évi járuleka lenne az eddigi 72 K helyett, 3800 H 5 %-ha 190 K., a maximális lelkészeké pedig az eddigi 144 K helyett, 6200 K 5 %-ka 310 K. lm' ez a hü és való képe az ellenjavaslatnak! Ez ijesztő szörnyképre tekintve, hiszi-e komolyan és vallja-e még Tompa Mihály lelkésztársam, amit ellenjavaslatában az 1 és 2 % járulék-emelésről állit, igy fejezve ki magát: ezt a csekély terhet mindegyik igen könnyen elbírná és a mi fő, színesen vállalná ? 1 Hosszú közszolgálatom alatt azt tapasztaltam, /íogy könnyű dolog javaslatot kieszelni; de sok fejtörésbe, komoly kalkulizáeióba, a viszonyok és lehetőségek gondos mérlegelésébe kerül az olyan javaslat, mely a gyakorlati életben megvalósítható. Rimaszombat 1915 október 13. Gyürky Pál e, ny. ügyvivő. Lelkészeink theologiai műuelódéséról. A lelkészek theologiai művelődése kell hogy folytonosan lépést tartson a theologiai tudomány haladásával, mert aki nem halad, az marad; már pedig egyesek maradisága nem válik sem diszére egyházunknak, annak sem belső, sem külső tekintélyét nem mozditja elő. fl theologiai akadémiák tanárai, mint hiuatott munkásai a theol. tudománynak szinte feladatuknak kell hogy tartsák, hogy a lelkészi kar és a theol. akadémiák s általuk a theol. tudomány között a folytonos szellemi érintkezést fenntartsák s a hol van, ott erősitsék. — Ezt a célt más egyházi működés mellett a theol. tudományos irodalom ismertetése s az erről való tájékoztatások nyújtása által szolgálhatjuk. Luthardt lapja is ilyen tájékoztatót ád f. évi 32-ik számában közzétett „Lelkészek theológiai művelődéséről" e. cikkében. Megszivlelésül és tájékoztatásul im közöljük belőle kivonatosan a következőket: Tudományos theol. irodalmunk élén áll annak valóságos arzenálja a prot. theológia és egyház Herzog-féle Reálencyklopediája 3-ik kiadásában, a melyben a legkülönbözőbb theol. irányok munkálkodásának összefoglalását találjuk, flnnak legalább esperességenként ma már antiquárius uton való megszerzése lelkészeink tud. theol. művelődésének egyik nélkülözhetetlen feltétele. Méltán csatlakozik hozzá a Schick- és Zscharnack-]é\e „

Die Religion in Geschichte und Gegenwart" c. irodalmi vállalat, amely inkább a liberálisabb, vallástörténeti izü irányzatnak kiváló prot. reálencyklopediája. — Ugyanazt szolgálja a positiv irányú „Theologie der Gegenwart" s a liberálisabb „Theol. Rundschau" c. folyóirat. Rövidebb és összefoglalóbb természetű Wern/e: Einführung in das theol. Studium" eimü imár két kiadásban megjelent theol. eneyklopediája, amelynek magyar forditását Nagy Hároly kolozsvári tanártársunktól mielőbb várjuk és kérjük. Ez a mű az arany középúton halad az orthodoxia s a liberális irány között és szerzőjének óriási olvasottsága, irodalmi tájékozottsága s önálló Ítélkezése a rengeteg Írásmagyarázati, történeti, rendszeres és gyakorlati theol. kritikai kérdésekben szinte imponálólag hat az olvasóra. De találóan mondja róla Henrici a Herzog-féle Reálencyklopedía első pótkötetében, hogy inkább kutat és keres, mint talál, és bizonyos nyugtalanság vonul végig az egész művön. Nyughatatlan korunknak leghiuebb prot. theol. tükörképe. flz Írásmagyarázati irodalomból kiválik Sellin kielí tanár nagy ószöv. kommentárja, amelyből eddigelé Proksch „Genezise" és Hittel „Zsoltárai" jelentek meg. Hozzá csatlakozik Höberle, Wildeboer, Honig és Hittel i. v. nagyobb műve. flz újszövetségi irodalom köréből Soden hatalmas szövegkiadása,

Zahn nagy kommentárja s a vallástörténeti iskola követői közül Clemen, Gre-szmann és mások művei említendők Utóbbiak az ujszöv. iratok tisztán vallástörténeti magyarázásával érik be a kijelentési faktor teljes mellőzésével, amelyet azonban még az ó-szövetségnél sem nélkülözhetünk. Szinte kiri e kérdésben a vallástörténeti módszer egyoldalúsága. A „jézus élete" irodalmából sajátságos jelenség Schweitzer A. „Geschichte der Leben-fesuForschung" (2. kiadás 1913) e. műve, amelyben Jézus életének és művinek sajátos eshatológikus irányzatát vitatja. fl történeti irodalomból kiemeljük Hane lipcsei tanár „német egyháztörténetét" s a nagy