Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-16 / 42. szám

395 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915 Nyílt leuél. Nagy tiszteletű Szerkesztő Úr! Nagy örömmel és indokolt megnyugvással olvastam Nagytiszteletüséged becses lapjában a közös- és honvédelmi minisztérium gyakori „tábori lelkésszé" való kinevezéseit. E pontnál határozottan el kell ismernünk a két minisztérium jóindulatu intézkedéseit, a melyek azonban még mindég nem felelnek meg az égetően szükséges kívánalmaknak, és semmiképen pedig annak a számaránynak amely a tábori lelkészek száma és a hivők száma között fenáll, mert hiszen nyilvánvaló dolog, hogy az eddigi kinevezések csupán egy tátongó űrnek morzsányi kitöltését jelentik, ha figyelembe vesszük hadseregünk sok ezerre menő evangelikus hiveit és ehhez az óriási számhoz viszonyitjuk eddigelé kinevezett tábori lelkészeink szerény számát. Ezt a sajnálatos számarányt ki kell és kilehet javitanunk most, a mikor a legjobb alkalom kinálkozik, most a mikor evang. tábori lelkészekre legégetőbb szükségünk van. Az „Evang. Őrálló" legutóbbi számai majdnem hetenként hozzák a tábori lelkészek legujabbi kinevezéseit, ami arra enged következtetni hogy az illető fórumok ebbeli kívánságainknak teljes készséggel tesznek eleget, miután megyőződtek kívánságunk jogos voltáról és nagy horderejű szükségességéről; ezekután szilárd meggyőződésem, hogy a jövőben sem zárkózhatnak el szükkeblüen kívánságaink elől, ha mi fokozottabb kinevezéseket sürgetünk oly módon, hogy rámutatunk azokra a hadosztályokra, ezredekre, stb. stb. ahol egy-egy evang. tábori lelkészre feltétlenül szükség van. Ezt az eljárást követi a katholikus egyház is és mint tapasztaljuk, szép eredménnyel, ami természetes is mert „a néma gyermeknek anyja sem érti szavát" — nekünk is hasonlatosképen kell törődnünk tábori lelkészeink beosztásaival és ki kell kutatnunk legalább azokat az ezredeket, ahol hiveink szolgálnak, jelenleg harcolnak nagy és elismert hősiességgel. A kutatás menete pedig nem volna egyéb mint egy kis statisztika, amely összességében az illető püspöki hivatalnál nyerné befejezését; t. i. az egyes egyházközségek lelkészei katonasorban lévő hiveinek a számát és ezred-beosztásukat közölnék az esperesi hivatallal, amely utóbbi a beküldött adatok összegezésével egy ujabb kimutatást készítene — az egy ezredhez tartozóknak számait egyszerűen összeadva — és a püspöki hivatalhoz felterjesztve itt végleges összegezéssel áttekintő képet nyernénk hiveink beosztásairól. Ezt ismerve akkor könnyen rájöhetünk arra, hogy mely hadosztályhoz, ezredhez küldhessünk egy-egy evang. tábori lelkészt. Némi nehézség támad talán — e kimutatásnál — a nagyvárosi egyházközségeknél, ahol a lelkésznek nem áll módjában harcban álló hiveinek a számát és beosztását megállapítani, de egy kis utánjárással megközelítőleg itt is lehetne eredményt elérni. (Katonai nyilvántartó hivatal.) Kissebb egyházközségeknél, ahol a lelkész számon tartja hadbavonult hiveinek a számái — a miről eddig is többször meggyőződtem — ott igazán semmiféle akadályba nem ütközhetik ajánlatom és a legrövidebb időn belül — számitásom szerint 6 hét — egy teljes képet nyerhetünk hiveink beosztásáról, melynek hiánya már eddig is sok fájdalmas mellőzésre, hiveink részéről megszólásra jogosan szolgáltatott okot. (Lásd „Ev. Őrálló" 39. számát.) fl kadvezetőség — nagyon természetesen — nem foglalkozhatik a katona hitéletével oly annyira mint, amennyire ez a mi kötelességünk ; egy elodázhatatlan kötelességet végzünk tehát akkor, amikor mi kutatunk, utáná járunk, hogy hová küldhessünk ev. tábori lelkészeket; ez a kötelesség pedig a fentiek szerint egyetemes. Ha ezt a kötelességet — amellyel tartozunk szeretett egyházunknak — hiven elvégeztük, úgy egy hosszú évtizedes mulasztást pótolunk rövid időn belül, a mely a jövőre nézve is mindenkor átnézetes képet nyújt ev. hiveink katonai beosztásáról. Hogy mennyi előnyt biztositana mindez részünkre, ez nyilvánvaló; akkor bizonyára nem fordulna elő az a sajnálatos eset, hogy egy hadosztály (1) protestáns hiuei (ez a ref. testvéreknek is szól) eddig nem is láttak protestáns lelkészt. Mindenesetre szép és nemes munkálkodás uár a kórházakba beosztott tábori lelkészeinkre, de itt még nem szabad megállanunk, hanem előbbre kell törnünk, és a hivek lelki gondozását itt kün fokozottabb mértékben sürgetni. Feltűnő, hogy tábori lelkészeink legtöbbje kórházi beosztást nyer. Miért van ez ? A harevonalban levőkkel ki törődjék ? Talán az abbé- kabátosok ? (Ezek túlbuzgóan ki is használják ebbeli elmaradottságunkat 1) Ezek a kérdések sürgős feleletre várnak. A felelet legyen pedig tett, oly módon, hogy a mig az ujabb kinevezések megtörténnek, küldessünk — a kimutatás alapján — a kórházba beosztott tábori lelkészek közül néhányat protestáns csapatainkhoz, a kórház részére pedig ujabb kinevezéseket sürgetve. Mindezeket pedig most kell szorgalmaznunk, mert ugy az alkalom, mint a szükség elengedhetetlenül kivánja ezt. Ha mi most ezt az alkalmat