Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-09-25 / 39. szám
XI. év. Budapest, 1915. szeptember 25. 39. szám. // LIKUS OP A.LLO EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAF A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ^ ^ SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKO ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖMUNKATARSAK : ÖDÖN BLATNICZKY PAL SCHOLTZ ágfalvi esperes-lelkész. DUSZIK LAJOS szatmári lelkés:.'. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS eperjesi fő^ni. i^az^raró. jjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 k Félévre .. 7 1 Egyes szám ára 40 f hirdetések es palyázatok ái-a : Egész oldal . 411 K Állandó hirdetések iuege; yezes sz.311x1 TARTALOM]EGy ZÉK : VEZERCIKK: Scholtz püspök jelentéséből. — Egg szó a ngugdij reformhoz — szikla — Az eggetemes adó-alapi segélg. Lápos. - Belétel. Pálgázatok és hirdetések. Scholtz püspök jelentéséből. Egyházi élet. Oly időket éltünk át ez egyházközigazgatási évben, a mikor édes magyar hazánk s nemzetünk jövő sorsa a legerősebben s állandóan foglalkoztatta mindnyájunk lelkét. A nagy világháború, a melynek nemzetünk akaratlanul bár, de mert életérdekeiben a legerősebben volt megtámadva, egyik főszereplője lenni kényszerült s a mely jóformán a köz- és magánélet minden irányú megnyilvánulására rányomta a maga bélyegét, természetesen nem hagyhatta érintetlenül egyházi életünkei. Hiszem és vallom, hogy az örökkévaló Isten örök világterve szerint intézi az emberiség történetét és hogy abban minden nemzetnek megvan a maga sajátos feladata, célja, a melyre elhivatott. S úgy látom, hogy a magyar nemzet, mint a múltban is többször, ugy most is a maga nagy világtörténelmi elhivatásának egyik legnehezebb s legválságosabb feladatát teljesiti. fl midőn tehát az Isten e nehéz próbára tett bennünket s a midőn „a haza minden előtt" érzése és gondolata egész valónkat betöltötte, minden erőnket igényelte ; nagyon természetes, hogy az egész egyházkormányzatunk, egyházi intézményeink, rendes és alkalmi istentiszteleti igehirdetésünk, lelkipásztori tevékenységünk, jótékonysági munkánk s minden eqyéb, a mivel esak rendelkeztünk, legelső sorban is a haza szent ügyét szolgálni kiüánta, minden tőlünk telhető erővel, áldozatkészséggel és igyekezettel. Minden ujitás, kezdeményezés szünetelt, s esak is arra szorítkoztunk, hogy az egyházközségek életrendjében a régi megszokott rendet fenntartsuk. flz egyház, az evangelium szolgálatában állók munkaerejének legnagyobb részét a háborúval kapcsolatos kötelességek teljesítése foglalta le. Az „itthon maradottak" lelki gondozása és erősítése, vigasztalása, gyámolitása és vezetése, fájdalom, nemcsak elég bőséges alkalmat adtak erre, hanem egyenesen erre köteleztek is bennünket. És ugy tudom, hogy lelkészeink tanítóinkkal együtt, mint a nép legtermészetesebb s legközvetlenebb lelki vezetői, mélyen átérezték e kiválóan fontos és magasztos hivatásukat és hogy ebben a válságos időben sokszorozott erővel és buzgósággal teljesitejték is e hivatásukkal járó kötelésségeiket. A szokásos istentiszteleteken kivül — igen sok helyen — tartottak külön istentiszteleteket, vasárnap vagy hétköznapok délutánjain, vagy az esti órákban. Vezették, irányították a különféle szeretetadománygyüjtést. Végezték a szegények segélyezését, a nép levelezését. Ott, a hol voltak sebesült katonáink részére berendezett kórházak, azokat látogatták s katonáinkat ima- és egyéb könyvekkel ellátták stb. Egyszóval oly idők voltak ezek, a melyek igazán megteremtették a lelkész és hivők között azt a kívánatos benső viszonyt, a melyben az egyik szeretettel, a másik pedig teljes bizalommal közelednek egymáshoz, az egyik a reá bízott lelket, a másik meg a maga lelkipásztorát látván egymásban. Vajha ez az állapot nemcsak ideig-óráig, a nagy veszedelem elmultáig maradna igy, hanem azon túl is, s az óhajtott áldott békesség beállta után is állandósulna minden egyházban ! fl mi a nép belső vallásos életét illeti, erre nézve helyes ítéletet mondani nagyon bajos. Mindenesetre való tény és lélektanilag teljesen érthető, hogy ebben a minden veszedelmeket magában hordozó időben az elmék és szivek fokozott mérvben fordultak az ég, a templom felé. Az alapjaiban megrázott lelkek mindenkor keresik az Istent, hitüknek s reménységüknek kőszikláját. Igy most is. Még azok is, kiket a békés