Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-08-28 / 35. szám

eV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ IRODALOM. Jó könguek. Rám fért s jól is esett a világháború személyesen átélt eperjesi-sárosi izgalmaiból dobsinai otthonomban való rövid megpihenésem. Magammal hoztam 2 jó könyvet. Az egyik Höffding H. kopenhágai egyet, tanárnak 6-ik kiadásában németre forditott „Psyehologiája" (Lipcse, 1914, 502 lap, ára kötve 14 márka), s a másik Bárány G. kultuszminiszteri titkár „Ethikai előadásai", mely a Weszely-féle „Néptanitók könyvtára" c. vállalatban Lampelnél (Budapest 1915, 207 lap, ára 2 kor.) jelent meg. Ismertetem a kémüvet egyenként. I. Höffding, ki böltészettörténetével, vallásbölcseletével és ethikájával is előkelő helyet vivott ki magának a filozofia legújabb irodalmában, tapasztalati alapon épiti föl psychologiáját. Az emberi tudat jelenségeinek, nevezetesen az érzetek, képzetek, ismeretek, érzelmek és akaratelhatározások jelenségeinek tudománya szerinte a lélektan, mely mint ilyen szerves kapcsolatban van a psychuphysikával, biologiáual, physiologival, logikáual, aesthetikával és ethikával stb. fí lélek materialista és spiritualista felfogásának mellőzésével a lélektant ama határkőnek mondja, a melyen a természet és a szellem tudományágai eltérnek egymástól, de azért a psyehológia az az alap, a melyen a logika s az ethika ideális rendszerré épül föl. Majd a psyehologia tárgyának és módszerének meghatározása után a test és lélek egymáshoz való viszonyának meghatározására tért át, a hol közelebbről a lelki tudat és az idegrendszer egymásra való hatását ismerteti. Ezt követi az ember tudatos és tudattalan jelenségeinek psyehológiai föltüntetése, közelebbről a psyehológia és a physikai mechanika méltatása s az u. n. psychol. elemek hármas osztályozása, a melyre aztán az ismertet, az érzelem és az akarat psychologiáját épiti föl rendszeresen. Közelebbről az ismertet psychológiájában az érzetek, képzetek s tér és idő, az érzelmi élet lélektanában az érzések s az akarat psychológiájában az akaratelhatározások lelkivilágának ismertetésére kerül a sor, és pedig egymáshoz való vonatkozásukban, fl lélek legfőbb tehetségének az akaratot mondja, a melynek magasabb kifejlődése minden egyéni feltételezettsége mellett is az ismeret es az erzelem harmonikus kiművelésétől függ a maga összes vonatkozásaiban. Tudatos életünknek az az aktiv mozgató ereje, s lelki életünk összes jelenségeinek öszszefoglalója. Nevezetesen az ismered világossága, az érzelem nemessége s a képzelő erő életelevensége nagy befolyással van az akarat kifejlődésére. Érdemes szerzőnk rengeteg német, angol és francia irodalmat ölelt fel a maga mélyreható fejtegetéseiben s még azokban a részletekben is otthon van, a melyek talán már az orvosnak a világához tartoznak. Nem spekulál, hanem tapasztalati alapon analyzál, nem következtetésekkel, hanem megfigyelésekkel, kísérletezésekkel és megállapításokkal dolgozik, s fejtegetéseit a részletekben a legkiválóbb szaktudósokkal támogatja. fí mü bennünket theológusokat is közelebbről érdekel, a mennyiben a lelkiélet legszebb virága épen a vallásos élet, s van egy theol. iskola, amely épen psyehológiai alapon épiti föl a maga rendszerét. Müvénél szebbet még csak Erdmann hallei professzorom „psychol. leveleiben" oluashattam. II. De nézzük továbbá Bárány G. „ethiai előadásait". ]ónevü magyar bölcselőnk ez előadásokat tanitók előtt a fővárosi pedag. semináriumban tartotta. A legkiválóbb ethikusok, p. o. Wundt, Paulsen, ]odl, Höffding és mások utmutatása mellett, de azért önálló felfogással és erős filoz. megalapozással, a kérdések gyökeréig haladua és jó Ízléssel irta meg előadásait. Az ethikát gyakorlati filozófiának és normativ jellegű értéktudománynak mondja, a melynek folytán a „derék embert társadalmi, állami és egyetemes emberi szempontból a legnagyobb értéknek" minősiti. Mint ilyen .,az összes tudományok között a legértékesebb tudomány , a mely megtanit bennünket e világon küzdeni a legnemesbekért." Az erkölcsi „az életfentartó és életfejlesztő". Majd egy gyönyörű, de kissé hézagos „történeti áttekintés" után, a melyben különösen a ker. erkölcsi világ és életfelfogást nem fejtette ki eléggé mélyrehatóan, „az ethikai értékfogalmak" ismertetésére tér át, a melyek arra valók, hogy „kialakítsák és irányitsák az ember (egyéni és társas közösségi) életét." Ezek a jó és rosz, a melyeknek analógiái a szép és a rut az aesthétikában s az igaz és a hamis logikában. Aztán egy gyönyörű fejezetben szól a kötelességről, az erényről, az erkölcsi javakról s a legfőbb jóról, mely utóbbit a keresztyénséggel egyezőleg „isten országának" mondja, fí többi értékes fejezet Cime: egoizmus és altruizmus, egyéni és társadalmi ethika, ethika és kultura, ethika és pedagógia, evolutió és jellem, determinizmus, mecha-