Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-08-28 / 35. szám

338 EVANGELIKUS ORALLO 1915 Itt van azután a reformatio négy százados jubileuma. Nos. uraim, ha a közöttünk duló szellem, ha a helyzet nem változik, az egész világon sehol szánalmasabb módon azt nem fogják megünnepelni, mint minálunk. Voltak gyönyörű eszmék, miknek megvalósítása egyházunknak s vele együtt lelkészi testületünknek disze lett volna 1 Jöttek azonban az uj eszmetermelők, néhány fiatal óriás, kiknek semmi se jó, a mit más mond, kiki igyekezett propagandát, hangulatot teremteni saját legegyénibb eszméje mellett, az érdeklődés megoszlott, az erkölcsi erők széjjel húzattak s most az ünnep előestéjén ott vagyunk, hogy se egységes eszménk nincs, mely köré tömörülnénk, de pénzünk sincs, a mivel az eszmét megvalósithatnók! Uraim, ha a mi ünneplésünk szégyenbe fúl, annak egyedüli oka a közöttünk duló széthúzó szellem lesz s megérdemeljük, ha az utókor reánk követ dob. Mert nem akartunk egyetértők lenni, mert mindenki okosabb, több akar lenni a másiknál! Itt van a régóta vergődő fizetés rendezés ügye. Legsajátosabb kenyér ügyünk, melyet csakis vállvetve, kéz a kézben, egyesült fellépéssel hozhatunk dűlőre, fl kik az ügygyei komolyan foglalkoztak, mint egyesek az egész érdekében, tudják, hogy hálátlan foglalkozás volt, mert a legmetszőbb lesajnálás volt a jutalmuk, fl mióta a M. E. E. E. megalakult, mint a legilletékesebb forum kezébe vette a dolgot s egyik közgyűlésén egységesen állást folytat a fizetés rendezés oly természetű megoldása mellett, hogy az a középiskolai tanárok fizetésével teljesen összevágjon. De im, mi történik ? — Egyre-másra tartatnak a lelkészi értekezletek, esperességi s egyébb közgyűlések, tessék kérem jegyzőkönyveiket átolvasni s meggyőződhetnek arról, menynyire dul közöttünk az összetartás! fl hány gyűlés, kevés kivétellel, annyi uj eszme, annyi uj megoldás — annyi széthúzás 1 Nem folytatom — minek ? A ki testületi életünkbe egy futó pillantást vet, belátja, hogy a papi szellem közöttünk beteg, hogy közöttünk a legfőbb erény a széthúzás, a közöny, a nembánomsági Azért nem haladhatunk előre se egyházi, se speciell testületi ügyekben, mert épiteni a világon bármit csakis összetartással, egymás megbecsülésével, egymás eszméinek jóindulatu, testvéries támogatásával lehet! Hogy is hangzik ?: Discordia maximae res dilabuntur! Mayer Pál ev. lelkész. Kerületi közgyűlés. Pozsonyban aug. 26-án a dunáninneni egyházkerület kiküldöttei kerületi közgyűlésre gyűltek össze. A közgyűlésen megjelent Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelőnk is, hogy Dr. Baltih Frigyes püspököt s egyszersmind egyetemes egyházunk egyházi elnökét üdvözölje püspökségének 25 éves jubileumán. Dr. Baltih Frigyes 82-dik életévét tapossa s e magas korban is azt vallja, hogy a lelkésznek nem kell nyugdij, mert a lelkész utolsó utja a paroehiától a templomba s onnan a temetőbe kell hogy legyen. Csodálatos energia, csodálatos lelki erő, csodálatos szellemi frisseség! Munkás és küzdelemteljes életének ő maga mondta el főbb vonásait, a midőn a lelkészi értekezleten a testvérek üdvözlésére válaszölt. Szavai szerint 18 éves korában veszítette el édesatyját, ki tanitó volt. Édesanyjának s testvéreinek eltartási gondja az ő ifjú vállaira nehezedett, „mert akkor az volt ;az özvegyi nyugdij." Ezen gond megakasztotta pályáján egy időre s kántortanitói hivatalt vállalt. Két évi tanítóskodás után folytatta theologiai tanulmányait s Bécsben, Bázelben s Halléban fejezte be. Itthon előbb gymnáziumi tanár volt s 35 éves korában teljesedett be a vágya, hogy lelkipásztor legyen s ezt a pályát találta életében a legszebbnek. 40 évvel ezelőtt esperes lett (ép ugy mint az őt üdvözlő Raáb K.) s 25 év előtt püspökké választotta meg a kerület közönsége. Lankadatlan munka, folytonos tevékenység s örökös tanulmányozása a theologiai tudománynak, ez jellemzi egyházi életünk eme nesztorát, Baltik püspököt. Erre mutatott reá üdvözlő beszédében az egyetemes felügyelő is, a midőn bámulatának adott kifejezést munkaereje felett s reá mutatott főérdemére, a mely magyarhoni