Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-31 / 31. szám

302 EVANGELIKUS ORALLÓ 1915 mi kárhozatos szándékunk láttára, nem félünk, hogy lelkük visszajár hozzánk a sirból, hogy megverjen, megostorozzon bennünket az ő emlékezetük megcsúfolásáért?! Akadémiánk eddigelé a soproni főgimnázium tanulói közül nyerte a hallgatók túlnyomó nagy részét. Idegen középiskolák növendékei csak szórványosan keresték fel. Azt gondolom nem tévedek, ha azt állitom, hogy a soproni főgimnázium tanulóit a pályaválasztás idején sok tekintetben nem a papi pálya szerény kilátásai birták reá, hogy magukat a lelkészi szent hivatásnak szenteljék, hanem nagy befolyással volt elhatározásukra az akadémia közei-léte. Minden szépért, jóért könnyen hevülő lelkeket theologusaink komoly élet-iránya, s annak a szemeink előtt lefolyó, más szaku növendékeinél csak részben található, erkölcsi tiszta élete befolyásolta, hogy ők is a példaképen előttük álló theologusok után induljanak. Ha elviszik Sopronból az akadémiát, ez a körülmény theologusaink számának megfogyatkozását s épen az ideálizmusért hevülni tudó ifjúságnak a theologiai pályától való elmaradását eredményezné. A dunántuli egyházkerületben vannak a legszerényebben dotált, s a szórványok kiterjedtsége miatt legterhesebb papi állások. Eddigelé a ritkább esetek közé tartozott, hogy végzett theologusaink, más kerületbe vágyakozzanak. Megmaradtak itt a tul a dunai vidéken, mert a kerület főiskolája, a főiskola fenntartói s vezetőivel való szellemi kapcsolat, száz és száz fonái szállal fűzte őket hozzánk. Ha az akadémia kiszakíttatik a kerületünk kötelékeiből s a hallgatók egy más egyházkerületben kénytelenek lelkészi képesítésüket megszerezni, meglazul ez a kapcsolat, mely ifjainkat kerületünkhöz fűzte, megszűnik az a kegyeletes ragaszkodás, mely őket gyülekezeteinkhez vonzotta. Nem tekintik számukra kirendelt munkamezőnek gyülekezeteinket s különösen a jobb képességűek törekednek majd a jobb jauadalmazásu, más kerületbeli eklézsiákba s hozzánk csak azok jönnek majd, akiknek másutt nem jutott hely. Váljon olyan nagyon kivánatos dolog-e ez? És még egy körülményt szükséges tekintetbe vennünk. Az akadémia vezetését, az akadémiai ifjúság közszellemét olyan magasan állónak Ítéltük eddig elé, hogy büszkeséggel állítottuk, hogy intézetünk bátran kiállja a versenyt a másik két hasonló intézettel. Sőt egy kis localpatriotizmussal, egy talán megbocsátható rokonszenvvel dicsekvőleg emlegettük magunk között, hogy a soproni theologia vezet. És most azon vagyunk, hogy tanárainknak kiállítsuk a szegénységi bizonyítványt s kiadjuk nekik Írásban, hogy nem vagyunk veletek megelégedve, uj lelket kell öntenünk, uj vért átömlesztenünk az akadémiánkba s a pozsonyival való fúzióval meg kell javítanunk a tarthatatlan helyzetet, melyet ti rontottatok meg. flrról, hogy alapitványainkkal mi történik, az apák egyházszeretetének ezen emlékeit milyen magyarázattal vonjuk el rendeltetésüktől, — szintén érdemes gondolkodni! Nem volt elég a Simunyák perből? Ne határozzanak a kerületi gyűlésen egyszerű, vagy akár névszerinti szavazással. Szállítsák le ezt a fontos ügyet a gyülekezetekhez vélemény nyilvánítás végett. Videant consules ! Tolnai Audiatur et altera pars elvénél fogva közöltük e cikket. — Sokkal fontosabb a lelkészképzés magyarhoni ev. egyházunkban, s igy a theologiák egyesítésének kérdése is, semhogy oly könnyen napi rendre térjünk felette. Uiszont valljuk, hogy közegyházunknak ama ténye, hogy átlag száz hallgató számára majd 20 tanárral három theologiai akadémiát tart fenn, mégis csak luxusnak minősíthető, fí nélkül, hogy a magunk részéről álláspontunkat már most kifejtenók, vagy e lelkes cikk erős indokait gyöngíteni óhajtanók, anynyival inkább mert más helyről is kaptunk ígéreteket, hogy e kérdéshez hozzá szólni kívánnak, nyitva tartjuk e kérdés megbeszélése céljából lapunkat. Szerkesztő. A tiszai egyházkerület közgyűlése. Ii. Mult heti számunkban közölt refárádánkat kiegészitendők mindenek előtt itt adjuk azon két sürgöny szövegét, a melyek Ő Felsége kabinetirodájából á kerületi közgyűléshez érkeztek: 1. „Ó csász. és apostoli kir. felsége a tiszai ág. h. ev. egyházkerület Miskolezon egybegyűlt közgyűlésnek az egy év előtt történt sarajevói tragédiáról való résztvevő megemlékezésért legkegyelmesebben köszönetét nyilvánítani méltóztatik. Legfelsőbb parancsra Daruváry" 2. „Ö csász. és kir. apóst, felsége a tiszai ág. h. ev. egyházkerület Miskolezon egybegyűlt közgyűlésének Olaszország