Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-24 / 30. szám

EVANGELIKUS ORALLÓ 1915 290 esi szolidaritás ama magasabb fokára, amelyen akár a háború megindításának csupán népszavazás utján lehetővé tételéről, akár az egyes nemzetek részéről más nemzetek ellen tervbevett orvtámadásoknak egységes nemzetközi fellépésekkel lehetetlenné tételéről, akár a háborús eshetőségek elhárításának másféle intézményes biztositékaírói lehetne szó : — ezért a háborúért mégsem magunkat kell felelősekké tennünk, mert sem Ausztria, sem Magyarország különkülön, sem Ausztria-Magyarország népe együtvéve, ezt a háborút nem kereste, nem kívánta, s hogy mégis megvívja, reákényszeritett, elháríthatatlan okokból teszi. Reméljük, forrón bízunk is benne, sőt ez is mindennapi imánk, hogy diadalmasan vívja meg! reméljük és bízunk benne, hogy a sürü patakokban omló vitéz magyar vér és magyar hözánk külömböző nyelven beszélő népfajainak páratlan, fönséges tesvériüléséből fakadó hősies önfeláldozása megtermi gyümölcseit a rettentő viadalok mezején ; — és aztán, a valláserkölcsi álláspont talaján, reméljük és forrón bízunk benne, hogy, majd ezután a nagy világrázkódtatás, világpróba után a sok vérontás szemléletébe és elszenvedésébe végre is belefáradó nemzetek az öntudat és az erkölcsi fenség ama magasabb fokára emelkednek, amelyen állva, szent szolidaritással üzennek hadat a bűnök bűnének, a háború intézményének. Annak a nevében ápoljuk szivünkben ezt a reményt, akihez naponként hitteljes szívvel fohászkodunk : „Miatyánk, . . . jöjjön el a Te országod— a béke, a szeretet, a világosság és igazság országa. Az ut ennek az országnak a kapujáig — rögökön, szenvedéseken, megpróbáltatásokon vezet. Szenved, gyötrődik, fájdalmas sebek között vonaglik szegény hazánk népe is. De abban a kapuban már ott vár reá a diadal, a megdicsőülés cserkoszorúja. S ha szörnyű próbák után hazánk népe valóban a béke, a szeretet, a világosság és igazság útjaira tér, lehetetlen, hogy még ezredéves dicsőséges múltjánál is szebb, dicsőségesebb jövendő ne várjon reá. Ebben a felemelő hitben és reményben igyekezett egyházkerületünk közélete is alkalmazkodni a nemzeti életerők dicsőséges próbájának, küzdelmes erőfeszítésének nagy munkájához." Azután áttér az egyházi élet külső képének mesteri megfestésére s elősorolja azon súlyos megpróbáltatásokat, a melyek az egyházakat s azoknak népét érték s főleg azon egyházak szomorú helyzetét, a melyek a harc szinterébe estek. Majd a valláserkölcsi élet benső megnyilvánulását rájzolja s megállapítja hogy „nemzeti lét és nem lét körül folyó nagy küzdelem az ősi oltárok tüzét élesztette és a sziveket fokozottabb erővel vonzotta a lét és nemlét Urához, a népek Istenéhez." A belmissziói tevékenység bár szerény anyagi eszközökkel, de lankadatlan buzgalommal fáradt és küzdött az egyházkerület egyházaiban, — főleg a háború okozta sebek gyógyítása képezte a pásztorok főgondját. Az iskolák és az ifjúság munkája, bár nagy mértékben zavarólag hatott azon tény, hogy a tanári karok több tagja zászló alá vonult, emelkedett szellemben, komoly hűséggel és kötelességteljesitéssel végeztetett el. — A történelmi nagy napok tanulságait az iskola már most, a véres küzdelem napjaiban is igyekezett az ifjuság-nevelő munkában érvényre juttatni. Áttérve az egyházkerület közigazgatásának jellemzésére megállapítja a püspök, hogy ezen is nyomot hagyott a háborús helyzet, hiszen számos hely vagy harcszintér, vagy ennek közvetlen közelségében volt s ennek következtében az élet sok viszonylataiban erősen korlátozva volt. — A számos kormányintézkedésnek s az azok folytán tett intézkedéseinek elsorolása után az egyetemes egyházi intézkedésekre, majd a kerületi intézkedésekre tér át s részletesen ismerteti azon nagy munkát, a melyet kerületében végzett. — A belmissziói tevékenységet az egyes egyházközségek szerint sorolja el s itt örömmel állapítjuk meg, hogy a tiszai egyházkerületben ezen tevékenység igen szépen halad előre. A kerület pénzügyeire vonatkozó jelentésében a püspök örömmel adja tudtúl a közgyűlésnek, hogy ezek „nemcsak a teljes rendezettség, de a folytonos gyarapodás képét mutatják." Végül utazásainak s egyéb intézkedéseinek felsorolása után az egyes egyházmegyék és iskolák állapotairól számol be részletesen s megteszi javaslatait. N.