Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-16 / 3. szám

1915. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 25 ken is megfordult, s hallgatta s személyesen is megismerte a hirnevesebb tanárokat. Később Prohászka 0. kath. püspök szerint ő volt azoknak „magyar szócsöve" és „elparentálója". A szünidők alatt beutazta Németország északi részét, járt Helgolandban és Koppenhágában, sl883ban az eisenaehvartburgi és eislebeni Lutherjubeliumi ünnepélyeken is megfordult. Hallei tartózkodása alatt, a melynek idejében elvesztette édes atyját és János nevü tanitó öesesét 2 izben is felolvasási tartott az egyetemi Gusztáv Adolf egyletben a magyar politikai és egyházi viszonyokról, könyvtárosa volt a hallei „BibliotecaHungaricá"-nak és szorgalmas levelezője a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-nak, amelybe a hallei magyar könyvtár ügyéről, s a Luther ünnepélyekről irt lelkes cikkeket, s a mely 3 évtizeden át kifejteit irodalmi munkásságát 1912-ben. „Harminc év multán'

1 cimü jubiláris cikkében vázolta1884 nyarán 4 napi gölniebányai káplánkodás után az eperjesi collegium pártfogósága által Bancsó tanszékére theol. tanárnak hivatott meg. Szept. 4-én Rozsnyón Czéhua István püspök papnak avatta fel. 1885-ben theol. tanári vizsgát tett Eperjesen. 1886-ban megnősült, nőül vévén Sziebevt Olgát: Dr. Sziebert Károly szerb kir. törzsorvos leányát, kinek diákkorában nevelője volt, s kitől 8 leánygyermeke született. 1887-ben s 1891-ben nagyobb utazást tett Szerbiában, Bulgáriában, Törökországban, s Kisázsiában, amelyről az eperjesi „Széchenyi kör"-ben 2 felolvasást is tartott. Dr. Szlávik igen korán az irodalom terén tünt ki. Irodalmi működése széles kiterjedésű és nagyon termékeny. Tömérdek egyházi cikket és tanulmányt irt a hazai és külföldi szaklapokba, s néhány könyv is jelent meg tőle. Egyéniségének súlya a tanári s 7 év óta a „Theol Otthon"ban kifejtett felügyelőtanári működése mellett irodalmi tevékenységére esik. Olvasottsága széles — körű, tudása nagy terjedelmű, szorgalma bámulatos, lelkesedése termékenyitő s hittudata szilárd. Írói egyénisége hosszas fejlődésen ment át, de eoncepeiójából és stilusából még máig is hiányzik a kellő nyugodtság, a jellemzetesség s a magyarosság szine és ize. Első irodalmi asengéi hallei tartózkodására esnek és német nyelven a Qrátz Mór gölniczbányai lelkész szerkesztette Nach der Schicht" c. lapban jelentek meg 1881—84-ben „Briefe aus Halle" e. alatt. Azután 1882 óta a budapesti „Prot. Egyházi és Iskolai lap"-ba irt gyakrabban, főleg Szöts Farkas szerkesztése alatt, s annak máig is belmunkatársa; 1888 óta a Mitrouics Gy. és Radácsi Gy. szerkesztése alatt a ..Sárospataki lapok"-ba; 1883-óta a Tvsztyénszky F. majd Kovács S., Veres ). és Geduly H. által szerkesztett „Evang. Egyház és lskolá"-ba. 1889 óta számos tanulmányt irt a Zsilinszky M. Henessey B. és Szöts F. által szerkesztett „Protestáns Szemlé"-be, mely utóbbinak külföldi irodalmi rovatját napjainkig legújabban Szelényi Ödönnel állandóan ő látja el ismertetésekkel. Sűrűn dolgozott Masznyik : „A mi Otthonunk" és Böngérfy „Egyházirod. Értesítő" c. lapjában s ujabban a „TheolSzahlap"nö\i is szorgalmas munkatársa. Mint 30éves tanár s 32 éves iró tömérdek tanulmánya és irodalmi ismertetése jelent meg a „

Prot Szemlé"-ben és számos etikai tanúlmánya az AJheneumban s az „Erdélyi Muzeum"-ban. Az egyházi heti sajtóban is a „külföld" különösen a német egyházi élet és irodalom az ő mezeje, amelynek hazánkban egyik legalaposabb ismerője. Irodalmi munkásságára Masznyik, Veres és Geduly mellett főleg a hazai ref. irók, [Henessey, Radácsi és Szöts) voltak nagy behatással. Rendkívül lelkes irodalombarát és szorgalmas könyvgyűjtő, kinek máris tekintélyes és válogatott könyvtára van. Irodalomsseretetét a „Prof. Irodalmi Társaság" iránt is kezdettől fogva folyton megujúló tettekben mutatta meg : alakítása idején ő volt a külföldön is egyik legbuzgóbb irodalmi harcosa, kezdettől fogva választmányi tagja, ki folytonos összeköttetésben van a német irodalom és sajtó vezérférfiaival. Így dolgozott a „Theol. Studien und Kritiken"-be. ebbe a legrégibb theol folyóiratba; irí a Schürer — Harnack-féle „Theol.

Literatur Zeitung"-ba, a „

Zeitschrift für Kirchengeschichte"-be, a „

Zeitschrift für Philosophie und philos. Kritik"-be s 1890 óta a Luíhardf-féle „Theol. Literatúrblatt"-ba, mely külföldi orgánumokban a magyar theol és bölcseleti munkákat ismertette. Általában Szláviknak a magyar egyházi irodalom németországi ismertetése s viszont a német szakirodalomnak hazai sajtónkban s folyóiratainkbanvaló bemutatása körül nagy, hűséges szolgálatai vannak, s mondhatni ebben van az ő hazai egyházirodalmi jelentősége, és maga is ezt tekinti élete egyik főhivatásának. Önálló munkái a már emiitetteken kívül: A legújabb theologia történetéből Budapest 1887 ; Bölcsészet-történet 2 kötet. Eperjes 1888 és Pozsony 1889 Kant ethihája Eperjes 1894: A akarat kérdésének történetirodalmából B.pest 1905. Végül 1912-ben lefordította és kiadta volt hallei profeszorának Tschackert-nak Rövid tanulmányi kalauzát és 1913-ban Preuss lipcsei tanár : Lutheri és Kálvini vallásosság e. müvét, mely „A két protestáns vallási típus kérdéséhez" c. legújabb tanulmányával együtt úgy ev. mint ref. irói körökben osztatlan elismeréssel találkozott. írod. munkásságában a belső