Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-03 / 27. szám

258 EVANGELIKUS ORALLÓ 1915 cára a fizetés minőségének és mérvének ehaótikus volta miatt folytonos érdekellentétben levő lelkészek sajnálatos széthúzását a tanulmányi időnek differenciálásával indokolotlanul fokozni nem akarja. Ha arra nines is joga, sem hatalma •z egyetemes egyháznak, hogy a tiszai kerület eperjesi theologiai akadémiájának feladására, megszüntetésére kötelezze, avagy lelkészképző szemináriumnak saját erejéből felállítására kényszerítse, de arra már van joga is, törvényes hatalma is, hogy a lelkészképzést egyetemesen szabályozza, vagyis az Eperjesen végzett theol. akad. hallgatókat is az egyetemes jelleggel felállítandó soproni szeminárium látogatására utasitsa, ha a tiszai kerület nem hajlandó, vagy nem képes hasonló intézet felállítására. Ha a theologiai főiskolák egyházközségi, vagy kerületi intézmények is, magának a lelkészképzés ügyének szabályozása az egyetemes egyház joga, sőt kötelessége, minek kétségtelen bizonyitéka, hogy a jelenlegi három theologiai akadémiának esak külső kormányzásába folyhat be valamely kerület, vagy gyülekezet, mig a szervezeti szabályzat rendelkezéseit az egyetemes egyház állapította meg, hajtatja végre és őrizteti ellen megfelelő szervei (akad. nagybizottság, lelkészvizsgáló bizottság) közbenjöttével. Az egyetemes egyház hatalma és joga nem törhet meg a tiszai egyházkerület netáni ellenkezésén, a miért is tiltakoznunk kell Banesó javaslatának azon felfogása ellen, mely szerint a tiszai kerület akarata lehetne iránytadó abban, hogy vájjon a theol. akadémia elvégzése és a rendes lelkészszé választhatás közötti proponált Vh évnyi időből egy évet az Eperjesen végzettek segédlelkészkedéssel, vagy a többiekre kötelező szeminárium látogatásával töltsék el. Ha a javaslat 5. pontja nem zárná ki eleve és a viszonyok- és személyek ismerete nem nyújtana biztosítékot, szinte elemi erővel kényszerítene a javaslatnak Eperjessel, illetve a tiszai kerülettel szemben elfoglalt: minden joggal, sőt méltányossággal ellenkező álláspontja arra a gyanakvó feltevésre, hogy az egész kérdés proponált megoldását inkább valamely titkos anyagi érdek, személyi motívum teszi kívánatossá, mint a kifejezett eél elérésének biztosítása, szükségessége. A theol. akadémiák egyesítését és ezzel kapcsolatban lelkészképző szeminárium létesítését célzó javaslatnak kritikai ismertetése után szólnunk kell még az utóbbinak a vonatkozó jegyzőkönyv függelékében adott vázlatos szervezeti szabályzatáról és részletes költségvetéseiről is, annál inkább, mivel tulajdonképen csak ezek elsejének ismerete alapján nyerünk a szándékbavett lelkészképzési reform tartalmáról, irányáról, eszközeiről, egyszóval igazi lényegéről tiszta képet. Nem akarva mindenre kiterjeszkedni röviden csak azt jelzem, hogy a megteremtendő intézet céljáról mondottakat teljes egészükben, eszközeire vonatkozókat azonban már csak megszorításokkal de kiegészítésekkel is fogadhatjuk el. Az előbbiek a szeminárium tudományos, az utóbbiak pedig a gyakorlati irányú kiképzésre vonatkoznak. Miután az intézetbe a jelöltek szakvizsgai bizonyítvány alapján vétetnek fel, az alaposabb tudományos kiképzésre nemanynyira az egész rendszeres theologia átismétlésével, mint inkább az összes theologiai tudományok történeti kifejlődésének, mai állásának pragmatikus ismertetésével kellene törekednünk egymással összehasonlítva, kritikailag ismertetve és a norma normans mérlegén megmérve a főbb theologiai irányokat, álláspontokat, rendszereket és pedig a szervezeti szabályzat jelezte módon. A midőn igy a tudományos jellegű eláadásokattartalmilag korlátozzuk, akkor