Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-06-19 / 25. szám

240 A másik tünet, a mi általánosan {eltűnő, hogy a felvidéki: túróéi, treneséni, liptói, árvái stb. esperessségek lelkészei ali-alig vannak az egyesületben képviselve. Ennek okát esak sejtem. Bizonyos meg nem fogható, meg nem érthető bizalmatlanság él különösen tót anyanyelvű testvéreink szivében azzal szemben, a mi magyar. Tapasztaltuk e szellemet a theologiákon is, hol azt még a fiatal lélek önzetlen baráti ereje sem volt képes legyűrni: exelusiv kört alkottak. Az érintkezés hideg maradt. Hogy miért, soha sem tudtam magamnak megmagyarázni. Hiszen egy haza gyermekei voltunk, egy Ur szolgálatára készültünk. S hiszem, hogy e megfoghatatlan, idegenkedő szellem tart igen sokat távol tót anyanyelvű testvéreink közül a M.E.Ei.E.-től is. Sajnálatos tünet, mert azok tekintélyes százalékát, a kik „még nincsenek itt" — ők alkotják s nélkülök a M.E.E.E. soha teljesen hivatását be nem töltheti. Minden esetre szükségesnek tartanám, hogy a M.E.E.E. vezetősége lépjen érintkezésbe úgy felvidéki testvéreinkkel, mint mindazokkal, kik még távol vannak s tudja meg amaz okokat, melyek miatt még nem léptek zászlónk alá. A kölcsönös érintkezés kölcsönös bizalmat szül s kölcsönösen megértve egymást — minden jóvá tehető. A mai világfelforgató események kell, hogy az egy fedél alatt lakók szivét teljesen összekovácsolják, különösen, ha rólunk, az Úr szolgáiról van szó. A háború után a M.E.E.E.-re hatalmas, szép hivatás vár. — Igyekezzünk annak egyesült erővel, egy szivvel-lélekkel megfelelni! E két tünetet tartom aggályosnak a M.E.EJ.E. gyermekbetegségében, hiszem, hogy akadnak hivatásos orvosok, kik megtalálják rá a megfelelő arcanumot. Mayer Pál ev. lelkész Lelkészértekezlet. A veszprémi egyházmegye „Somlóvidéki Lelkészegylet"-e Moháesy Lajos elnöklete alatt jun. 2-án tartotta tavaszi értekezletét Pápán. Mindenek előtt urvaesorával éltek a tagok, melyet az elnök szolgáltatott ki, Úrvacsora vétele után a gyűl. tanácstermébe vonultak a tagok értekezletre, amelyet buzgó ima után mélyen szántó beszéddel nyitotta meg az elnök. Megemlékezik az utolsó összejövetel óta eltelt 11 hónapnak korszakot kezdő nagy eseményeiről, melyeknek nyomán a Haláltól immár maga az ember vette albérletbe az önéletét oltó gyilkos fegyvereket. Különösen kikel a hitszegő olasz nép vezérei ellen, akik hü követői Machiavelli tanitásainak: „Esküdj, ne azért, hogy megtartsd, hanem hogy vele másokat tőrbe csalj." De mind hiába 1 Mintha esak Gedeon kora jött volna vissza, ugy győz maroknyi népünk az egésa világgal szemben. Áldott legyen az Ur, ki most is bebizonyította : nem fegyver által tartja meg népét, mert övé a szabadítás 1 Sajnálkozását fejezi ki azért, hogy mig dicső szövetségesünk katonái között ott vannak a lelkek őrei, hogy ama nemes harc nehéz óráiban is hirdessék azt, ki igy szólt: „Ne félj, mert én veled vagyok!" — addig a mi hiveink kénytelenek nemcsak a testi, de a mennyei étel és ital utáni vágyaikról is lemondani. Elnök az egyletnek egy 50 k. értékű hadikölesön kötvényt adományoz, miért neki a tagok hálás köszönetet mondanak, flz elnöki megnyitó kapcsán az az indítvány tétetett, — melyet az értekezlet hazafias felbuzdulással egyhangúlag el is fogadott, hogy kerestessék meg illetékes egyházi felsőbb hatóságaink utján a törvényhozás a véderő törvény oly megváltoztatására, hogy a nem paroehus lelkészek felekezeti különbség nélkül fegyveres katonai szolgálatra is kötelezendők legyenek. A paroehus lelkészek közül pedig több hivattassék be tábori lelkészi szolgálatra. A kolozsvári egyetemnek ama határozatához, melyben az ellenségnek Németország ellen intézett „barbár" kirohanását, önmagára a gyalázóra visszapattanó vádsziporkáit visszautasítja, — az egylet is csatlakozik, kimondván, hogy az a nép, amelynek lelki rostáján áll a vallásnak tiszta magva az ördögtől közibe kevert vakhit konkolyától megtisztult, — ma is a legelső minden szép, jó, nemes eszmék kivitelében, s bizonyára nem az álnok Anglia, se a bosszúvágytól lihegő FVaneiaország, legkevésbé a „hitszegő" Italia az, ki keblén táplálja az igazságot, hanem Némethon.