Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-22 / 21. szám

204 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1915 és jóleső büszkeséggel állapítjuk meg, hogy nálunk többféle nyelven szólnak ugyan az emberek, de a haza ellen egyetlen nyelv sem lázadoz. Az evangelikus egyház hívei, mint a pünkösdi első gyülekezetéi, a különböző nyelvek zengését Isten közös dicséretének harmóniájába tudják olvasztani. A pünkösdi lélek egységesítő ereje a Krisztus egyházának diadalmas építését eredményezte a múltban is, azt fogja eredményezni mostan is. Én bízom a testvéri megértés lehetőségében, én bízom az isteni lélek sziveket tömörítő erejében, én bízom az evangéliumi szellem hatalmában, hogy evangéliumi egyházunk minden apostola és minden híve az Isten és a haza szent szeretetétől áthatva egyakarattal összeforr az Ur dicsőségének és az Ur népe boldogságának munkálásában. Én bizom a jövendőben, hogy a pünkösdi lélek ezentúl nem vendégül száll be néha-néha hozzánk, hanem állandó vezetője s megszentelője lesz egész életünknek. S vezetése mellett nagyságban, erőben, elismerésben és tiszteletben bizonyára emelkedni fog egyházunk 1 Raffay Sándor. Egységünk ereje. [Uisszhang az Eu. Őrálló 18 sz. megjelent: Gyengeségünk főoka e. cikkre, amely egy lap körül való egyesülés eszméjét pendíti meq.] Ahány ház, annyi szokás, ahány ember, annyi vélemény, a dolgoknak annyi értékelése. A lényegtelen dolgoktól kezdve a kategóriák ama magaslatáig, amelyek igazán hivatva vannak az emberek figyelmét, gondolkozását magukra vonni, — bátran elmondhatjuk, hogy nincs jelenség, amely az értékelések, a mérlegelések differenciáját maga után ne vonná. Pedig az igazság csak egy, a differenciák tehát nem a dolgok lényegében, hanem az értékelők egyéniségében rejlenek. Vagyis abban, hogy legtöbben a vélemények megalkotását, s azok nyilvánításánál a szó szoros értelmében; impresszionisták, akik kizárólagosan valami külső benyomásnak engedve mérlegelik a dolgok, az események, vagy a jelenségek lelkét, és az impressziók kedvező, vagy kedvezőtlen behatásai alatt nem tudnak, vagy nem akarnak teljes körültekintéssel lenni s nem akarják a dolgokat a dolgok kezdetétől azok végletéig a maguk hatásában, teljességében keresztül gondolni, átélni. S eme teljes munkavégzés hiányában van minden differencia, s minden balvélemény csirája. Így tűnik fel sokak szemében — még azok lelkében is, akik lelkes szeretettet, s féltő gondoskodással tekintenek egyházunk jövője elé — örvendetes jelenségnek egyházi sajtóirodalmunk oly bőséges termelése. Ha ^valahol, ugy bizonyára itt is elmondhatjuk: Quot capita, tot sententia. Mert bár nem adhatjuk föl annak a. meggyőződésnek az igazát, hogy sajtótermelések szaporodása, s azok produktumai mintegy ev. egyházunk kultúrájának mérlegét jelentik, de viszont speciális egyházi életünkre vonatkoztatva azt is igazságképen kell leszögezni: hogg egyházi életünk oly hirtelen fölszaporodott sajtó termékei csak az anyagi és szellemi erők szétforgáesolását jelentik. — Mert ha csak abból a néző pontból vizsgáljuk a dolgok állását, hogy minél több helyen gyújtanak őrtüzet eu. egyházunk életmezején, annál biztosabban érezhetjük magunkat a támadások ellen, s a fölgyújtott lángok világánál annál biztosabban olvashatunk az Élet rejtélyes könyvéből — ugy bizonyára örömmel csoportosulhatunk egy egy tűzhely köré. De mikor aztán azt látjuk, s szomorúan tapasztaljuk, hogy az egyes őrtüzek őrállói, élesztgetői megfeledkezve együttes feladatukról, s kitűzött eszményi céljukról, egymás ellen folytatnak meddő, kicsinyes támadó harco-