Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-05-08 / 19. szám
1915. becses nézetével. Abban sem különböznénk, hogy a fedezeti forrásokat hiveink áldozatkészségében és az államsegélyben keressük, különösen pedig ez utóbbinak közigazgatási eélu 374,400 koronájában, melynek fele bizuást fordítható a lelkészi fizetések javítására, a másik fele azonban kell, hogy megmaradjon tiszteletdijakra, mint munkatöbbleti kétségkívül megérdemelt némi jutalmazásra, a mely annál nagyobb lehet, mennél jobban egyszerüsittethetik a közigazgatás. Nem hagyhatjuk azonban észrevétel nélkül, Raffay testvérünknek a 150 lelkész mozgalmára vonatkozó azon megjegyzését, hogy az „a lelkészi fizetés kérdését nem egyetemesen és egységesen, hanem esak részlegesen kívánta rendeztetni." — Nevezett mozgalom, kivévén 8 lelkészt, a kik a fizetés Chimborassó-ján állanak, az összes lelkészek fizetésének rendezését (emelését is) fokozatosan s aránylagosan, következőleg : egyetemesen és egységesen is tervbe vette; tudvalevőleg ennél jóual kisebb bőkezüségi elvet követett a nm. magyar kormány is, mikor korpótlékot csupán a kisebb fizetésű lelkészeknek akart juttatni; a r. kath. papok, a kik a nyugdíj egyöntetűségét is elfogadták, az állami elv s felfogás szerint igazodtak is; rüi nem. Uajjon miért? Ki tudná megmondani? fí prot. papi lelkek megnyugtatására szolgálható sanálásképen mutatkozik azon megoldás, melyet egyet. leik. egyesületünk is fed tekintélyével, hogy tudniillik a lelkészi fizetés legyen ugyanannyi, mint a középiskolai tanári javadalmazás. Teiszetős és elfogadható megoldás kétségkívül; ajánlja azt a két állás megfelelősége is, képzettség s munkakör tekintetében. De vájjon testet ölthet-é az eszme s a gondolat? Nem eltérő a javadalmazás természete s fejlődési menete a két státusnál? Nem állnak a megvalósítás útjába 1.) a fizetésmódozat formai külömbözőségei (termény, föld, stb.,) 2.) a papi fizetés chimborassói és 3.) hioeink netáni olyan áldozatkészsége, mely a papja fizetését — akár hálás elismerésből, akár önbiztositásból, mindegy, de — magára akarja emelni és ezt ne tehesse? A fizetésmódozat formai különbözőségein idővel, a készpénzfizetés behozatalával az egész vonalon még lehetne segíteni, de a másik két ellenok harcolva fenállana tovább is. Legnagyobbat lendítene a rend teremtésen kétségkívül az egyetemes ev. lelkészfizetési adó létesítése, a mely adó fedezné az összes lelkészi javadalmazás szükségletét, a stólák azonban érintetlenül hagyatnának, mert a munkatöbblet bennök nyerné a jutalmát, de itt s ekkor is, szerény nézetem s erős meggyőződésem szerint 183 igazságosabb, méltányosabb s igy célravezetőbb rendezési alap a 150 lelkész mozgalmának tervezetén kivül egyelőre nincsen, a melyhez anno tempore a 150-en kivül még több száz lelkész is hozzájárult. S a papi nép szava nem Isten szava? Hrupec István. E cikk néhány félreértésére — várván még az egyébb hozzászólásokat — még vissza fogunk térni. Szerk. flérna gyermeknek anyja sem érti smrhíl Gyakran halljuk a latin mondást — quieta non movere, a mit a magyar ezzel fejez ki: szólj igazat, betörik a fejed, — a tót pedig igy mondja: ,,ked' si slabv, ne bi sa" Ezt a három mondást ám megkísérlem lerontani a cikk homlokán álló negyedikkel: néma gyermeknek stb. stb. S mi adja erre az incidenst ? Van a magyar ág. h. evang. papi testületnek egy töredéke, mindössze is néhány ember, kiket a bibliai kifejezéssel „bélpoklosaknak" lehetne nevezni, mert ezek is úgy ki vannak rekesztne a testvérek által az egyet, nyugdíjintézetből, mint amazok voltak egykor az emberek köréből. Értem ez elnevezés alatt az Egyetemes Szabályrendelet 59 §. a. pontja alatti szerencsétleneket, a kikre nézve az „átmeneti" lelkészi nyugdíj a minimális nyugdíj felében, vagyis évi 1200 koronában állapíttatott meg. Nyugdíjnak nevezik ezt is, de próbáljon meg bárki is ezen összegből, a mostani drágasági viszonyok között öreg napjaira nyugalmas életet élni. Hisz ez összeg még kegydijnak is csekély ; tán alamizsnának lehetne elnevezni; de vájjon esak ezt érdemlik azok, kik mig nappal volt s ők testi és szellemi képességeik és erejök birtokában voltak, azokat az Úr szőlejében való gondos munkálásra fordították? S midőn végre rájok nézve beköszönt az éjszaka, melyben többé nem dolgozhattak, csak ekkora jutalomra váltak érdemesekké ? íluagy talán azért lettek e szerencsétlenek a nyugdíj minimuma felére kárhoztatva, mert ók félannyi táplálékkal is beérhetik, — ruházatuk félolyan árból is kell, hogy kiteljen, lakni pedig félakkora helyen is ellakhatnak, mint a többi egészségnek örvendő s hivatalban működő Tiszttárs ? Ugyan tegye szivére kezét bárki is, és mondja, ha a számadást megpróbálta: hogyan lehet a jelen viszonyok között 1200 koronából lakni, ruházkodni és táplálkozni P Ez a megélhetésre igazán kevés, a meghalásra azonban sok! Vegyük hozzá, hogy az ekkép nyugdíjazott öreg ember még tán betegeskedik, a mi épp nem ritEVAN GELIKUS Ő RÁL LÓ
