Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-08 / 19. szám

XI. év. Butiapest, 1915. április 17. 16. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap -tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) küldendő. SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágfalvi esperes-lelk'-s/. cinkotai leikés/.. DUSZIK LAJOS GÖnÖRYJANOS szatmári lelkés:r. eperjcm f'V.vi". iyaxjrató. Megjelenik heteiként epv iven A lap ára: Egész évre 14 « Félévre 7 ^ Egyes szám ára 40 f Hirdetések es pah nza nk nr-ii : K;rész oldal . A<) l\ Allrtudó hirdetések itej>e; ;yezt\s TARTALOM]EQyZÉH : VEZÉRCIKK: A suplieátió kérdése. **) — A lelkészi fizetések rendezése. Kru~ pee lstuán. — Néma gyermeknek anyja sem érti szanál. Egy rokkant. — Táborban az Orosz földön. Dzurányi Dezső. — Beléleí. — Pályázatok és hirdetések. A suplieütio kérdése. **) Közeledik a tanév vége, a mikor is egyes iskoláink tápintézetei ki szokták küldeni az ország minden részébe a suplikánsokat. Már az előbbi években több izben is megjárta e kérdés az öszszes egyházi fórumainkat. A többség azonban mindig ugy alakult ki, hogy — bár a suplieátió időszerűtlen, több erkölcsi kár van belőle, mint haszon, mégis, mivel a tápintézetek az ebből befolyni szokott összegeket nem nélkülözhetik s nincs más forrás, a melyből a suplieátió eltörlése folytán elveszítendő jövedelem pótolható lenne, a suplieátió fentartandónak lett kimondva. Most azonban — a mai helyzetben azon sok indokhoz, a melylyel a suplieátiónak eltörlését támogatták, még egy nagy indok jön, t. i. a háború ténye. Oly rendkivüli idő, a mikor a közönség minden áldozatkészsége a háború céljaira van lefoglalva; a mikor az utazás is sok nehézséggel jár; a mikor a tanintézetek nagyobb tanulói katonai szolgálatra lettek behiva; a mikor — de ki tudná mind elszámlálni azt a sok akadályt, okot, a mely most a suplieátió ellen szól s a melyre azonban minden gondolkodó reájöhet, ha e kérdést elméjében boncolgatni fogja. Ugy tudjuk, hogy e kérdés az egyetemes tanügyi bizottság május végén tartandó ülésén is szőnyegre fog kerülni. Nem célunk ugyan a bizottság határozatát megelőzni, de nem hallgathatjuk el mégsem azon meggyőződésünket, hogy a suplicálás, főleg ez évben, a mai viszonyok között nagyon problematikus eredményű lesz, ha annak legalább ez évben való szünetelését az egyetemes tanügyi bizottság ki nem mondja. Ha ez — a mint hisszük — be fog következni, akkor a püspök urakra fog várni az a feladat, hogy a tápintézeteken valnmelyes uton, módon, de minden esetre egyöntetű és egyetemleges intézkedésekkel segítsenek. Talán e tekintetben is lesz annyi hasznos eredménye e rendkívüli időnek, és az ebben történendő intézkedéseknek, hogy megtanuljuk azt, miképen lehet tápintézeteinket suplieátió nélkül is más források feltárásával, az áldozatkészségnek más módon való megnyilatkozásával fentartani. Hogy ezen más források melyek legyenek, az ez irányú áldozatkészség mily módon fog megnyilatkozhatni, azt — mivel a kérJJ^tkellóleg tanulmányozni nem volt módütífiwan — most megmondani nem tudjuk. &a\az egy bizonyosnak látszik előttün&/T!)fogy az egyházak a ma-