Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-17 / 16. szám

1915. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 155 Távolálló testvéreim! Ti magatokat kivont katonák. Ti, akik mindenütt ott vagytok, ahol jóhiszemű, lelkes úttörők esetleges kudarcán mosolyogni lehet, vagy ahol elégedetlenkedni lehet küzdelmesen kibirkózott sovány sikerekkel, vagy ahol kritikát, lehetőleg ütő kritikát lehet mondani, ti lesztek a mi sikertelenségünk okai. Ha ügyünk nem jut diadalra, íí hátráltatjátok! Jertek 1 Ne álljatok félre. Ügyetek a mi ügyünk. Egyházunk a ti egyházatok, jertek közelebb. Mit álltok napestig. . : .? Jertek. Munkára várunk. Férfi ott szokott lenni, ahol tenni kell; csak ott hiányzik, ahol már nincs teendő, legfeljebb már csak elteendő van. Van egy pár jó gondolatotok : ne tartsátok kalap alatt. Van egy észrevételetek : ne halogassátok addig, ahol a munka végződik s a kritika kezdődik. Mi, vagy ki lesz oka annak hogy annyi szép kezdeményezés nem ért sikerhez, annyi nagy kérdés nem velünk és általunk nyert megoldást ? Kik az okai annak, hogy a mi egyesületünk — a M E b E — nem gyarapodik, nem izmosodik, nem magasodik úgy, amint az várható ? — Akik, nincsenek benne. Szatmár, 1915, 111. 24. Duszih Bajos TÁRCA IMA HARGOEQ GyERMEKÉRT. Hétség s remény közt vívódunk remegve Ádáz csatákba harcol gyermekünk. Hozzád kiáltunk, Isten, az egekbe: Szánj meg, ne büntess, irgalmazz nekünk 7 Hétségnek karma tépi a szivünket: Nem tudjuk él-e, sebesült, halott? A balzsamot, mely gyógyitná sebünket, Oh, Uram Isten, csak Te adhatod. Özöne bűnnek lepi a világot; Galamb-reményünk még meg nem nyughatott S nem hozhatott még béke-olajágat, Azt is Te Uram, csak Te adhatod. Hétség s remény közt vívódunk remegve. Szánj meg, ne büntess, irgalmazz nekünk / Hozzád kiáltunk, Isten, az egekbe: Hozd vissza hozzánk édes gyermekünk / Csepregi György 1 Gusztáv Molf-egyletíel keresendő eleven és benső kapcsolat Eapunk f. é. 10. számában a G. A.-egylet legutóbbi közgyűléséről referálva megemlítettem, hogy azon Gyámintézetünket senki sem képviselte s hozzá tettem, hogy tudtommal nincs is jelenleg emberünk, aki a G. A.-egylet vezető embereivel az annyira szükséges eleven és benső kapcsolatot állandóan ápolná és fenntartaná. Ezen megjegyzésemre az Egyetemes Gyámintézet nagyérdemű s általam igen tisztelt elnöke, Bognár Endre lapunk 12. számában reflektált s rámutatott, hogy a G. fí,-egylet emiitett közgyűlése u. n. „Abgeordneten-Uersammlung" volt, melyre csakis az egyes főegyletek képviselői lettek meghiva s igy a Gyámintézet képviseletében nem is küldhettünk rá ki senkit, mert mi a G. A.-Egylet keretén kívül állunk. Arra pedig, hogy van-e nincs-e „megfelelő" emberünk, aki a G. A. egylet vezető embereivel a benső kapcsolatot állandóan ápolná és fenntartaná ki nem terjeszkedve, egyszerűen idézi a Gyámintézet alapszabályait, amelyek szerint ez az e. e. e. Gyámintézet feladata és kötelessége. Hogy a Gyámintézet mikép teljesiti ezen jogát és kötelességét, annak elbirálása — nézete szerint — más lapra tartozik. fími a kérdéses ügy első részét illeti, abban igaza van az Egyet. Gyámint. érdemes elnökének, hogy a G. A.-egylet ezúttal nem nyilvános közgyűlést tartott, amely rendszerint inkább esak külső ünnepség számba megy s a melyen mint vendég mindenki részt vehet, hanem u. n. „Abgeordneten Versammlung"-ot, amelyre képviselőt azért nem küldhettünk, mivel „mi a Gusztáv Adolf-egylet keretén kívül állunk." De nézetem szerint épen ez a baj. Az „Abgeordneten Versammlung", vagyis a főegyletek kiküldötteinek gyűlése képezi tulajdonképen a G. A.-egylet legfőbb műhelyét, ahol ezen áldott világegyesület egész belső és külső munkáját tárgyalják és intézik s amelynek határozatait aztán a központi elnökség hajtja végre. Amely hasonló célt szolgáló egyesület, mint pld. hazai Gyámintézetünk, nem lép a G. A.-egylettel szerves kapcsolatba, az legfeljebb a kérvények felterjesztését s az adományok beküldését közvetíti, tehát egyszerűen expeditori szerepet játszik, de nem érvényesithet