Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-10 / 15. szám

EVANGELIKUS ORALLO 1913 150 Uj tábori lelkész. A hadvezetőség ujab­ban Lauff Géza balfi lelkész-testvért hivta be tábori lelkészi szolgálatra, flz Úr megsegítő ke­gyelme kisérje uj működésében. Uk. miniszteri rendelet. „Az 1873—1877. években született B) alosztályu népfölkelésre kö­telezetteknek a folyó évi április hó 6-tól május hó 4-ig terjedő időben megtartandó népfölkelési bemutató szemlére történt behívásával kapcso­latban van szerencsém értesíteni a Főtiszt. Egy­házi Főhatóságot, hogy ezen népfölkelésre köte­lezettek felmentése körül követendő eljárásra általában ugyanazon elvek és módozatok, illetve határozmányok mérvadók, amelyeket folyó évi február hó 12-én 1347. ein. számú rendeletem­mel a Főtiszt. Egyházi Főhatósággal közölni szerencsém volt. Ez alkalommal is hangsúlyo­zom, hogy a közhatóságoknál, közhivataloknál és közintézeteknél, továbbá a közérdekből fontos intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél stb. al­kalmazott polgári foglalkozásukban nélkülözhet­len népfölkelési szolgálatra kötelezett egyének, a népfölkelési tényleges szolgálat alól csak az esetben mentetnek föl, illetve hozhatók fölmen­tésre javaslatba, ha a tekintetbe jöhető alkalmaz­tatásban már legalább folyó évi január hó 1-je óta állanak. Ennek következtében a szabálysze­rűen, két eredeti példányban kiállitandó „felmen­tési javaslat"-ban, a felmentésre javaslatba ho­zott egyén előljáró hatósága, illetőleg igazgató­sága, szolgálati főnöksége által (aláírással és pecséttel) igazolandó, hogy a népfölkelési szol­gálat alól való felmentésre javaslatba hozott egyén, legalább folyó évi január hó 1-je óta áll ilyen a fölmentés szempontjából tekintetbe jöhető alkalmazásban, flzok a fölmentési javaslatok, amelyek az említett feltétlenül szükséges igazo­lást nem tartalmazzák, minden további érdemi tárgyalás nélkül el fognak utasíttatni. Végül fel­kérem a Főtiszt. Egyházi Főhatóságot arra, hogy a polgári alkalmazásban nélkülözhetetlenség ohából a népfölkelési szolgálat alól fölmentésre javasolt alkalmazottakat, lehetőleg egszerre és egy beaduánnyal szíveskedjék előterjeszteni. Fogadja a Főtiszt. Egyházi Főhatóság őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1915. évi március hó 29-én. Janhovich. Nyitrai eu. fiókegyhá 2. A reformátusok­tól Daló elválásunk után a tetirekész gyülekezet tudván azt, hogy „ami virágozni akar, kelll, hogy először fakadjon 1-, az 1915 évre rendes isten­tiszteleti programmot állított be erkölcsi munkál­kodása keretébe. Ennek keresztülvitelére, kéré­semre nagypónteken Kovács S. theologiai tanár és húsvét másodnapján Dr. Masznyik E. theol. igazgató urak, eljővén, gyönyörűséges beszéde­ikkel megigézték a máshitüek által is szorongón megtelt polgári iskola teremben levő hallgató közönséget. Többen, kiknek „szive ajtajok rever­zális miatt bezárolva volnának", „most megnyilat­koztak s vették a szentlelket". A lelkes tanár urak, kiknek ez uton is tiszteletteljesen legő­szintébb köszönetemet kifejezni bátorkodom, — felismerve Nyitrának, mint evang. anyaegyház ala­pításra praedestinált megyei központnak fontos­ságát, — személyes információik kvintesszenci­áját hozzám irt levélben igy formulázzák: „A legszebb benyomásokkal tértem haza s biztos vagyok a legszebb jövőről. Ezentúl is számit­hatnak lelkes és buzgó támogatásunkra". Ime a fakadó bimbózás! s azért mi tudua azt, hogy e hiuek szivei az evang. öntudat aranyát rejtik, ásót, kapát, feszitővasat ragadunk a tárnák meg­nyitásához! Isten is azt akarja, hogy Nyitrán ev. anyaegyház legyen, mint volt a híres, de 1645­ben megsemmisült. — Csakis előre! Assakürt (Nyitram.) Zathureczhy László ev. lelkész. Püspöki rendelet, fl bányai kerület püs­pöke a főesperesekhez a következő felszólítást bocsátotta ki: A tauaszi mezőgazdasági munkák már javában folynak. E munkák eluégzése az itthon maradottakra vár. Ugy látszik azonban, hogy sokan, különösen olyanok, a kik a hadba­vonult családfentartó után állami segélyben ré­szesülnek, abban a téves hitben élnek, hogy mi­után van miből megélniök, vagy mert az állam amúgy is gondoskodik megélhetésükről, nekik dolgozniok nem kell. E sajnálatos tapasztalat arra indította a kormányt, hogy az ilyenekkel szemben, akik í. i. testi erejük és családi viszo­nyuknál fogva munkára mehetnének s akikről hatóságilag beigazolást nyer, hogy akik meg­felelő gazdasági munkára felhívattak de azt visz­sza utasítják, alkalmazza az 1914. XL.V. t. c. §-át, mely szerint az ilyenektől, az államsegélyt meg­vonja. A kormány idevonatkozó rendelkezéseit megfelelő módon közhírré tette vagy tenni fogja. Tudjuk azonban, hogy a nép gyakran a legmél­tányosabb hatósági rendeleteket is félreérti vagy zúgolódással fogadja, e végből, hogy ezen tel­jesen méltányos és igazságos kormányhatósági intézkedés ugy menjen át a köztudatba, mint a melyre a jelzett szomorú tapasztalat folytán szük­ség volt, a miniszterelnök ur f. é. máre. 27-én kelt megkeresésére, felkérem Nagytiszteletüsé­gedet, szíveskedjék felhívni a lelkész és tanító urakat, hogy a kormány ezen intézkedésének helyességéről a népet felvilágosítani és meg­győzni igyekezzenek. Alkalmas tárgyul tartom ezt riflaiftyai^^Mi••Via I- I I I iliM^- II . . •

Next

/
Thumbnails
Contents