Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-10 / 15. szám

1915. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 147 fiság tetszetős csillogtatásával nem ragadják-e el előlünk a munka, a kötelességteljesítés és a szíves áldozatoknak felemelő és dicsőséget adó boldog tudatát. Mindenkinek könnyű, csak nekünk nehéz a sorsunk is, a jövendőnk is. Más csak magyarul, de mi három nyelven hirdetjük az igét. Ha magyar beszédünkben megnyugszanak is, ki hiszi el nekünk hogy németül és tótul is ugyanazt cselekedtük . . . Hosszú időkre szóló hizonyiték lenne az a gyűjtemény, amit mi Sípossal elképzeltünk s ha Isten segít meg is jelentetünk talán, s amelyben helyet találna hiteles fordításban, ugy a magyar, mint a tót, mind a német nyeluen elmondott jónak talált beszéd, dokumentuma gyanánt annak, amit a címben mondanánk: „Mi pedig így prédikáltunk. De jobb szeretném s azért írom e pár sort Nagytiszteletüségedhez, ha ez hivatalos vállalkozás lenne, ha maga a közegyház adna neki súlyt, hiteit és tekintélyt. A pályadíjról szóló eszmémet, illetőleg azt a vágyamat, — hogy már azért is szeretném, ha némi vagyonom lenne, hogy ilyet kitűzhetnék, pedig csak azért mondom el, — hát ha akad valaki — hiszen a mi világi uraink buzgósága és áldozatkészsége oly csodás — aki adományával egy ilyen pályadíjhoz, vagy a kiadás költségeihez hozzá járulna valamivel. Hiszen nem is kerülne olyan sokba. 1000 koronából meglehetne az összes (3X3=9.) jutalmazás maga a kiadás meg talán üzleti vállalkozásnak se lenne rosz. Hátha ,az Őrálló megcsinálhatná. Gárdája munkára és bírálatra is elég erős. Lelkes olvasói pedig összeadhatnák a jutalomdijakat. Ez esetre a magam részéről kijelentem, hogy az összegyüjtendő jutalomdijhoz, ha Nagytiszteletüséged a gyűjtést megindítja 10 kor., azaz tíz koronával hozzájárulok. Egyelőre bővebben nem foglalkozom e kérdéssel. Az eszme érveink alapján elvitázhatlanul követeli a megvalósulást, fí kivitelhez pedig ugy is többeknek van és lesz jogos szavuk. A módot majd megvitatjuk. Soraim közzétételét kérve, Nagytiszteletüségedet és Sípos testvért szívből köszöntve Dagyok igaz híve Orosházán 1915 máre. 31. Horémusz Pál lelkész. Egyelőre az eszmét helyeselvén jómódú világi egyházvezéreink szíves áldozatkészségébe ajánljuk s kérjük őket, hogy e eélra szánt adományaikat hozzánk küldeni kegyeskednének. Hiszen első sorban az ő hazafiúi lelkük büszkesége lenne e tervezett kötet. Ha szavunk elhangzó szó marad a pusztában, a mit mélyen fájlalnánk, akkor megpróbáljuk az eszme megvalósítását más uton. Szerk. TÁRCA Esti ima a hazáért.* Hála Neked, kegyelmes, jó Atyánk, Hogy esten is alkalmat adsz nekünk Dicsérni nagy, dicső neued S emlékezni hazánkról, nemzetünkről ; Hogy épitéd Szentlelked által Mi gyenge, gyarló lelkeinket; S hogy adtad e két drága kincset: Hitet, Hazát! Hitünkkel zörgetünk ma is Hegyelmed csöndes ajtaján, Szorongó szivvel esdekelvén : Tartsd meg hazánk, óh tartsd meg nemzetünk l Acélozd meg hős honfitársaink Lelkes szivét vitézlő karjait; Álljanak őrt e hon határain, Miket a Hárpatok szilárd falával S a Duna ringó habjával erösitsz. Erősítsd őket is lelked tüzével: Nem hamvadó, égő honszeretettel 1 Terjeszd ki rajok hatalmas kezed: Áttörhetetlen védő paizsul; Ne fogjon rajtuk a vész, a halál; Diadalmat teremjen fegyverük, Melynek nyomában felkél a halott, F-eltámad a Békesség, aki már Régen sírjába dölt erőtlenül /. . . — Támaszd föl e halottat, jó Atyánk, Melynek sírjánál annyi millió sziv Húsvétot áhít, esd szünetlenül l Addig pedig nyugtasd meg a hazának : E bús anyánknak minden gyermekét. Nyugtasd meg az aggódó, ősz szülőket; Biztasd a sóhajtó hitveseket Apjukra váró kis gyermekeikkel; Biztasd a szerető testvéreket; Csititsd az epedő jegyeseket / Enyhítsd a sebesültek kínjait; Pihentesd az elesett hősöket; Vigasztalj könnyező özvegyeket, Tekints az ártatlan árvákra isi . . . . Gyógyíts, gyógyíts minden sajgó sebet 1