Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-04-03 / 14. szám
138 mint kinyilatkoztatást olvasnak. Amelyben vajmi sokszor igy prédikál az ország papja : „Szükségünk is van minderre ; kell, hogy a vér esője tűzbe boritsa a világot; hisz a vér magasabb rendű tüz." - Vagy a Protestáns Szemle háborús közleményei? D. Dr. Daxer György értekezése a „keresztyén ember etikájáról és a háborúról"? flmely közleményben egy orthodox theologusunk az Isten fogalom restaurálására is kész tulajdonságai közé iktatva a gyűlöletet is, mert ha esak szeretne, s csupán csak szeretne, akkor ^tehetetlen" valami volna. Vagy a gyűlöletnek is van isteni ereje? — Hát nem egyedül csak a Szeretet az, amely hegyeket is tud mozgatni? És sok más, ezernyi közlemény. Amelyek mindegyike Istennel okolja meg a háborút. Nézz körül kedves Sipos barátom, nézz az arcokra s nézz a szivekbe s az ezernyi sok irásra, s megtudod te is, hogy sokkalta többen vannak ebben a táborban, mint azt gondoltad eddig. S megtudod még azt is, hogy ezek ezt tartják az igazi evangéliumnak, örömhirnek. Nos tehát, magamon kivül, ezért és ezeknek, ennek a másik, nagy hatalmas tábornak Írtam és sikoltottam el hitvallásomat, és nem neked, jó barátom, ki velem egyetértesz. De a másik tábornak. „Mert az egységes világnézet olyas valami, mint egy nemes zenedarab ; nem tűri a durva ellentmondások kakofóniáját". Gyúró 1915 virágvasárnapján. Nagy Lajos Mit uárjunk a uilágháborutól ? *) (Folytatás.) A nyugatos szellem ugyan még Áchim Gézánál is meglátszik itt-ott a gondolatok fűzésében, de a helyes vallásos felfogás mind jobban uralkodni kezd az alakuló lelken. „Ének a Gránieon" eimü versében e két birkózó felfogás igy öntődik szóba: Fölszállok hozzád, világ magvetője, Hi sziklákat, mint pelyheket sodorsz, Fölszállok hozzád, népem hegedőse, Idők és népek nagy Istene, Sors. Életemet, a drága pohárt, zengőt, Csordultig sziuvel kezedbe adom: Öntözd vele a boldogabb jövendőt, Jövő virága nyiljék gazdagon. *) A Budapesti Euangéliomi Keresztyén Diákegyesület 1915. március 7-én tartott ülésén mcndta el Raffay S. 1915 Fogadd el tőlem, világ magvetője S ha kezdődik a boldog aratás, Engedd Uram, hogy véremből is nyisson Hazai rónán egy áldott kalász. Az „ítélet napjai' cimü versében már a régi theologus reminiseeneiái is felismerhetők: Szivárvány hidján lassan lépkedett, — Sárban és vérben dideregtem én, A lőporfüst fojtotta mellemet És láttam őt, a seregek Urát, Mint egykor Mózes a Hóreb hegyén. Sárból és vérből ahová vetett, Hogy megláthassam borzasztó szinét, Hozzá emeltem csüggedt lelkemet, És láttam őt: sugárzó kezeit fi vérnek földjén hogy terjeszti szét. S hogyan megtanult a csatatéren önzetlenül imádkozni, mutatja a „Könyörgés harc hajnalán" eimü szép verse, amelyben szinte a tékozló fiu magábaszállása nyilatkozik meg. „Nem kérem, Uram, hogy reám tekints És lássad: kincs még a föld kerekén, Ki haragodhoz közelebb jutott, Mert Jóbnál jobban megszenvedtem én. Aláztál engem barmok vályújáig S hajcsárt rendeltél úrnak én fölém. S mikor lelkemben szent rózsáid nyiltak, Senyvedni hagytál bodzafák tövén. És mégse kérem, hogy énreám tekints S megsokald szörnyű vezeklésemet, Csak őt tekintsd, a gyöngét, szomorút, Aki nem vétett soha ellened. A költeményt igy fejezi be: Nem kértem, Uram, tőled semmit is, Mert nem alkottad kérő szóra szám, S most mégis kérlek: szegény életem Ajándékul add neki jó Atyám! Gyóni Géza szinte maga enged betekintést a háború vallásra nevelő hatásának a titkaiba, mikor szenvedélyes költeményeiben a „Csak egy éjszakára" cimü versében a többek közt igy ir: Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú, csahos nyelvvel hazaszeretőket, Csak egy éjszakára! Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a Szan folyó tükrébe. Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget. Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet!" EVANGEL1 KU S 0RALL0
