Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

122 „Isten és a háború" E címen A/agy Lajos gyúrói lelkész egy 18 oidalos füzetet adott ki. Nekem rokonszenves munkájában ezt a kérdést boncolgatja: „Van-e — t. i. Istennek és háborúnak — közük egymáshoz s ha igen, milyen lehet a kapcsolat, amellyel egymásba fonódnak ?" fí kérdés nem uj. Valahány háború volt e világban s mióta vallásos ember él e földön, — e kérdés mindannyiszor felvetődött a vallásos ember lelkületében. Atheistának nincs semmi köze ehhez a kérdéshez. Legkisebb gondja is nagyobb ennél. A kérdéshez komolyan, valóságosan csak vallásos ember szólhat. Minden vallásos léleknek e kérdésre önmagának adott felelete s vigasztalás forrásaként e feleletnek embertársainál való közlése akár élőszóval, akár nyomtatásban — tiszteletre méltó. Ám Nagy Lajos munkája nem e céllal Íródott. Egy tiltakozó és polemizáló irattal van dolgunk. Szerző ugy látja, hogy ebben a háborúban is bizonyos emberek részéről visszaélés történik a szent Isten tiszta szeretetével. Szerinte némelyek Isten, vallás nevében a háborút „szentnek" tartják, mások pedig Isten büntető ostorának vélik s hirdetik. Nagy Lajos az írás tanulmányozása közben s ennek eredményeként s a maga vallásosságának éietteljes megnyilvánulásaként tiltakozik ez ellen a beállítás ellen, t'ltakozik „az örök szeretet" nevében az ellen, hogy az „Istennek oksági köze volna a háborúhoz." Ez munkájának rövid tartalma. Lelkes meggyőződéses hangon, nyílt, világos mondatokban, nem kerülgetve s agyon nem síylizálva semmi szándékot — mint illik a Protestánsnak — bátran kimodja, „hogy az a kapcsolat, amit az Isten és a háború között meglevőnek tartanak, emberkéz, jobban mondna emberész alkotta kapcsolat . Isten hát nem oka ennek a háborúnak, Öt a háborúval kapcsolatban — mint okozót nem is szabad s nem is lehet említeni. Az Isten ebben a háborúban is — mint a nagy Pártatlan — Szeretet, Igazság, Út áll velünk szemben mindnyájunkkal, kik pedig mostanában a szeretet és testvériség szempontjából nagyon is pártoskodunk, gyűlölünk, igazságtalankodunk s nem az Uton járunk. Ezt éreztük ki Nagy munkájából. Tiltakozó, protestáló iratnak mondja munkáját a szerző is, mint mi és mi még polemizáló iratnak is. Hiszen folytonosan véleményeket, meggyőződéseket és hiteket cáfol merítvén érueit a bibliából s a maga vallásosságából. De hát kivel polemizál? Kik azok akiknek véleménye stb. ellen tiltakoznia benső szükség nála? Velem nem, veled sem, velünk sem, ha1915 nem mindenkivel, aki az Istennek oksági befolyást tulajdonit akár mint vallásos ember, akár mint politikus, akár mint tudós — ebben a háborúban. Roppant komoly kifejezéseknek tartom a „tiltakozás, protestálás" szavakat, Valami ünnepélyes hangulat cseng ki belőlük. Azt tartom, hogy nagy okának kell lenni annak, ha egy ember kimondja e szót: tiltakozom. Kérdés : meg van-e itt ez a komoly ok? Hát tényleg úgy áll a dolog e kérdésben, hogy tiltakozásra van szükség ? Hát lehet beszélni sokról, nagyon sokról, majdnem mindenkiről olyan irányban, hogy viszsza él a jó Isten nagy szeretetével, hogy nem merült bele igazán az irások tanulmányozásába, hogy rosszúl és nem igazán hirdeti az egy igaz Istent, hogy önös lélekkel a maga számára foglalja be az Igazságot, Istent ? Igaz ez ? Nem igaz. Én úgy látom, hogy nem igaz. Én azt látom, hogy ha e kérdést boncolgatva tiltakozik valaki, nem teheti meg oly nagy általánosságban mint Nagy Lajos barátom teszi. Én kimerem mondani, hogy azok közül a milliók közül, kik e háborúban akármely irányban érdekelve vannak, sokkal többen vannak olyanok, akik úgy gondolkoznak Istenről és háborúról, mint Nagy Lajos, s nem úgy, mint azok, kik ellen harcol munkában nagy bátorsággal. Munkájának — ha éppen hibáról akarunk beszélni — gyengéje hát ez : félre ismerte a mai helyzetet, a mai tömeggondolatokat és érzéseket. Én azt látom, hogy azoknak a száma, kiknek magatartása, véleménye, szándéka ellen tiltakozik, oly csekély, előttem oly világos s érthető, hogy ellene a tiltakozást szükségtelennek, vagy feleslegesnek, vagy hiábavalónak, vagy eredménytelennek tartom. Sipos András. Vallásos estély. A sajógömöri ág. hitu. ev. egyház f. hó 21-én, azaz vasárnap este 7 órakor a polgári iskola tornatermében saját pénztára javára vallásos estélyt rendez, a melyen a felolvasást Egyed Aladár lelkész tartja, szavalatok, élőképek, ének és zeneszámok teszik változatossá az estélyt. Adomány. Tompa Mihály kissomlyói lelkész annak idején 10 koronát küldött be szerkesztőségünkbe, hogy azt a háború által károsodott horvátországi lelkészek egyikének juttattuk. A bányakerületi püspök ezen adományt a horuát-szlavon esperes javaslata alapján Klein Pál mitroviczi lelkésznek küldte el. Halálozás. A kásmárki eu. gyülekezet nyugalmazott tanitója s mint ilyen több éven át gondnoka : Loysch Mátyás 71 éves korában Rimaszombatban fiánál: Loysch Ödön főgimn. igazgatónál elhunyt. Tetemét Késmárkra szállították s itt temették el máre. 6-án. Legyen áldott emléke. EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ