Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-13 / 11. szám

107 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915 sötétségek ezek, amelyeket meg is lehet fogni, mert ha nem azok, akkor nem tudom mi a sötétség. Ezekután következik a Sorbonne theologusainak cáfolata: „A párisi egyetem dékánjától és a Szentírás doktoraitól minden keresztyén hivőnek üdv az igazságnak tiszta szeretetével. Szent Pál a kiválasztott edény az evangeliom harsonája és a pogányok tanitója, midőn tanítványát: Timotheust tanította, hogy belőle Isten előtt tevékeny embert alakítson, aki ne szégyelje hivatalát, hanem helyt álljon, inti őt, hogy kerüljön szellemtelen és haszontalan feesegést, azért, mert azok majdnem elősegítik az istentelen cselekedetekre. Mert ahol ezek egyszer megállapodtak, ott a méreg tovább halad és elrontja a ker.-tan üdeségét; különösen az eretnekek tanai azok, amelyeket ha talán az együgyüek szivei beveszik, ott átszivárog mindenkor tovább és a tévelygések hamis összebogzódása folytán hasonlo a nyúlós madarléphez, amely befonja és idővel az igazságtól elvonja a nagy és rettenetes istentelenségbe és hasonlóan a járványhoz, amelyet ráknak neveznek, tovább harapódzik, mely ha egy eleven testet megragad, nem hagyja abba a mellette teuő megrontását, amíg az egészet teljesen meg nem rontja. Ezekről a golgokról, könnyen sok példát lehetne felsorolni; mert amidőn a ker. egyház, Krisztus mennyasszonya még fiatal volt es virágozni kezdett, támadtak hazug emberek és istentelenek, akik az igazságból kiestek, hitük felforgatásába fogtak: ilyenek voltak Hermogenes, Philetus, Hymaeneus és utánuk Bbion, Mareion, Apelles, ezek után Sabellius, flrius, Manieheus; de midőn megöregedett, és most a közeli időnk előtt, Wald, Wikliff, Husz ]ános tehát a mi időnkben is ugyan attól a kígyó Jajzatból kerültek elő, fájdalom, gonosz gyermekek, akik a szép anyának, akinek semmi foltja, semmi ránca nincsen, az egységesség kötelét szétforgácsolni igyekeznek. Ualóban hasonlóak a fiatal kígyókhoz, mert hasonlóan úgy mintázok az anyjuk testét szétmarják és nem mennek ki, mig anyjukat meg nem ölték, igy azok is halált hozó tanításaikkal és pestises mérgükkel és a találmányuk különböző termékeivel ahelyett, hogy anyjuknak, az egyháznak segítenének és azt megerősitenők, hol tiszteletet szerezhetnének, annál inkább megölik, annyira a mennyire tőlük telik. Es bár a cselédtől származnak és törvénytelen gyermekek, igen az ördög neveltjei, nem tűrik az egyház, az anya szabad törvényes gyermekeit, amig azokat méregtelt tanaikkal meg nem mérgezik és a megmételyezett nyilakkal át nem hatják, akarattal teszik, hogy az anya szépségét és díszét beszennyezzék és elpusztítsák, kinek ábrázata minden időben csupa kegy és a legszebb ékesség marad. Mert a mint egy királynő, aki a vőlegénye jobbján áll, arany ruhában körülvéve a törvények tarka müveivel, a ceremóniákkal a szentségek által és minden jóval, amelyek ehhez és az örök élethez szükségesek. (Folyt, höu ) IRODALOM. Genersieh János (1761—1823). Irta: Sze~ lényi Ödön dr. — Genersieh János egyike volt azoknak az egyéneknek, kik ha koruknak világító fáklyái nem is tudtak lenni, lelkiismeretességük, kötelességteljesítő tudós voltuk mégis méltóvá teszi őket arra, hogy a feledés homály ától megmentessenek. Mint ember a ritka becsületesség, mint tudós az alaposság és szorgalom, mint tanár dicsősége magaslatán is az igazságosság és őszinteség megtestesítője, mint hazafit pedig német nyelve sem tudta elszakítani a haza nagyságáért munkálkodóktól, bár zajtalanul végezte a maga feladatát. A kor felfogása, Genersieh szegénysége s még inkább a nagyokat jellemző szerénysége esak akadálya volt a teljes érvényesülésben. Magának a munkának érdekességet kölcsönöz az, hogy Ganersich életének tárgyalásában betekintést nyerünk a szepesiek (zipszerek) lelkivilágába is; mig értékét az a fáradságot nem ismerő alaposság és körültekintés adja, mely a szerzőt e téren mindig jellemzi, mely alaposság még azokról a motívumokról sem feledkezik meg, mely a szepesiek jellemalakulatára első befolyást gyakorol: a természeti és társadalmi miliőről. A füzet, mint külön lenyomat a „Közlemények Szepes vármegye múltjából" 1914. évfolyamából, Reiss József könyvnyomdájában jelent meg Lőcsén, fl legmelegebben ajánlható. Boldis ]ános. BEtÉLET. Lemondás. Rátz Á. Károly kakastomniczi lelkész, aki jelenleg a déli harctéren táborilelkészi szolgálatot teljesít, kakaslomníczi lelkészi állomásáról lemondott.