Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-06 / 10. szám

1915 90 ágyhuzat, 15 párna, 6 szalmazsák, 7 pokróc, 37 kendő, 4 abrosz, 29 asztalkendő, 36 törlőruha, 26 kötszer, 1016 kg. tépés, 1.40 kg pamut, 79 méter barehent, 15 db mellény, 18 pár papucs, 30 pár kötőtű, 108 imakönyv (három nyelvben). A Somorján táborozó foglyoknak juttatott 26 db ruhaneműt és 2 pár cipőt. 565 katonát látott el meleg ruhaneművel. Készpénzben katonai meleg ruhanemüekre és a hadbavonultak karácsonyára begyült eddig 446.40 k. Eladott illetőleg becserélt az egylet az Auguszta gyorssegélynek 406 uasgyürüt. Elküldött az Auguszta gyorssegély egyletének ezek fejében 921.74 gr. aranyat, 6139 70 gr. ezüstöt, 1076 drb. ékszert és 90 kt készpénzben. Eladott a hátrahagyottak segélyezésére a plaquettekből 45 drbot, egy vasórát becserélt egy aranyóráért, eladott egy uaskarpereeet és egy melltűt. Az Auguszta gyorssegély vezetősége engedélyezett az egyletnek az általa jelzett módon begyült összegből katonai célokra 20' o-ot. E 20%. eredményezett az egyletnek 200 k.-t a vasgyürük és 30 k.-t a plaquettek után. E jelentékeny eredmény nemcsak az adományokból eredt, hanem a lelkes, hazafias hölgyek munkájából is, melyet az édes Otthonban és a szerdán és szombaton délutáni összejöveteleknél az iskola egyik tantermében végeztek. Lelkes kitartásuk az e nembeli közreműködésben kiuánatos és bizton remélhető! Isten áldása nyugodjék az adományokon, az adományozókon és a közreműködők további lelkes tevékenységén! Händel Vilmos egyleti jegyző. Adomány. Az orosz betörés által igen sújtott margonyai (Sáros-m.) egyház lelkésze részére egykori hálás hivei, kik most Assakürtön laknak, jelenlegi buzgó lelkészük; Zathureczhy László utján 29 koronát küldtek be lapunkhoz. Az összeget hálás köszönettel továbbítottuk. Hir az Eperjesi Theol. Test. életéből. fí most dúló világháborúba, mindenkinek szent és hazafias kötelessége szellemi és lelki erejéhez képest szolgálni hazáját. E komoly és fontos munka szükségességétől át van hatva Ev. Theol. Testületünk is. fl hangzatos felhívások s nagyhangú határozatok helyett (melyek azonban esak határozatok maradtak) a csöndes, zajtalan minden feltűnést mellőző, igazi humanitárius munkát választottuk. Testületünk már a szept. havában tartott alakuló gyűlésén felvetette e kérdést : Menni vagy maradni ? komoly és beható vita után, a tekintetbe vehető körülmények higgadt mérlegelése mellett, megfontoltan határoztunk s határozatunknak helyt is állottunk. Nem élünk a joggal, (t. i. a véderő törv. szerint theologus semmiféle szolgálatra sem kényszeríthető) de teljesíteni fogjuk kötelességünket, igy szólt határozatunk s ezzel talán rátaláltunk helyes érzékkel igaz teedőinkre. A kassai Hadtestparanesnokság felajánlott szolgálatainkat örömmel vette igénybe s 1914 szept. 12-ike óta testületünk tekintélyes része a helybeli tartalékkórházakban s a Vörös kereszt kórházban végez pontos és lelkiismeretes szolgálatot. A theol. ápolók reggel 7 órától kezdve, késő estig állandóan el vannak foglalva, főbb teendőik a hőmérőzés, rendelt orvosságok kiosztása, sebkötözés s a katonai ápolószemélyzet munkájának szigorú ellenőrzése. E mellett természetesen tág tér nyílik a eura pastorális gyakorlására is, lelki vigaszban részesitik a szenvedőket, imádkoznak velük, alkalomadtán rövid irásmagyarázatokat tartanak, a sebesültek s betegek ügyes-bajos dolgaiban készséggel eljárnak s minden tekintetben igyekeznek a szenvedők sorsát enyhíteni, ffzon hallgatók, kiknek szolgálatát a hadtestparancsnokság nem vette igénybe, az első félévben, miután az előadás a kitört járvány s az orosz invasió miatt szünetelt, a vidéken teljesítettek részint betegápolói részint pedig s. lelkészi vagy tanítói szolgálatot. Egy theol. hallgató pedig tényleges fegyverszoigílatot teljesít s ezúton szolgálja hazáját. Végezetül pedig, hogy jelentésünk teljes legyen, nem feledkezheteni meg ama tényről, hogy az elmúlt napokban a Theol. Ifjúság Dr. Deák jános tanár úr vezetése mellett, Budapest-Nyíregyháza mintájára a kollégium egyik arra alkalmas termében katona-otthont létesített, melynek berendezéséről csaknem egyedül gondoskodott. Ez intézmény várakozáson felül bevált, naponkint 40—50 vitéz keresi fel, ahol a theológusok társaságában mindig kellemes és hasznos szórakozásra találnak. íme, e rövid jelentés bizonysága annak, hogu testületünk nem nézi ölbe tett kezekkel e nehéz időket, hanem igyekszik minden téren híven teljesíteni kötelességét. /. g. Kérelem. A következő leveleket kaptam : „1915. febr. 23. A háború ideje alatt több helyre köztük a Luther-Társasághoz is fordultam kis imakönyvekért. Eddig azonban választ sem kaptam, holott nem is ingyen példányokat kértem. Tót imakönyvet kaptam bőven, a magyart és németet azonban még mostanáig is nélkülözöm. Tegnap egy ezredünknél istentiszteletet tartván, egy hívőnél megláttam egy olyan imakönyvet, amelynek Nagytiszteletü tanár ur a szerzője, s amelyből a katonák hivatalosan kaptak, de csak igen keveset, 1—1 század 2 példányt. Igen kérem a Ntü tanár urat, ha van még belőle, szíveskedjék nekem 20—30 példányt küldeni." stb, stb. Jamniczky Gyula, a 39. honv. gy. hadosztály